Az utóbbi napok eseményei változást jeleznek a polgári passzivitásról korábban kialakult képen. Úgy látszik a politikai aktivitás növekedéséből, igaza van Orbán Viktornak, a magyar nép szabad akar lenni. Nem tekinti magát "félázsiai" jobbágynak, aktuálisabban muzsiknak. Nem akar egy ágyban feküdni az állammal, "tud késsel és villával enni", egyedül is. Nem akar birkanyáj lenni. Magyarok tízezrei tapasztalják meg a közösség erejét, szembesülnek a NER lényegével. Itt csak azt emelném ki, hogy ez a rendszer nem a többségi társadalom érdekét szolgálja, semmibe veszi a polgárok akaratát, pökhendi, cinikus, hazug. Még nem találkozott az igazsággal. A nettadó elleni demonstrációk civil érdekeket fogalmaznak meg és figyelmeztetik az államot tevékenysége határaira. Egyúttal jelzik az ellenzéki politika elégtelenségét, ürességét. Ezt a megmozdulásokat követő nyilatkozataik vagy éppen hallgatásuk mutatja. Nem feledkezhetünk meg állampolgárként a sajtó és az egyéb médiák hiányos, az államhoz lojális tájékoztatásáról sem. Nem így működik a szabad sajtó! Lehet, hogy nem is kellene néznünk, hallgatnunk? Talán az unortodox kormány se fizetne, senki által sem nézett reklámokért?  

   Új jelenségként találkozik az EU, az USA a társadalom tömeges méretű tiltakozásával. Van más vélemény is, mely különbözik a kormány vagy a CÖF véleményétől. Nem abszolút és reális a kétharmad! Az elkövetkező néhány hét számos dolgot világosabbá, egyértelműbbé fog tenni. A palackból szabaduló szellem azonban csak akkor tud eredményes lenni a társadalom számára, ha pozitív iránya, célja van. Nem előrelépés, ha egy újabb rossz követi az előzőt. A jelenlegi helyzetben még nem látszik az, hogy egy új mozgalom vagy a megújuló demokratikus ellenzék világos jövőképpel rendelkezne. Bár kis hazánkban mindenki fene nagy talentummal rendelkezik, érdemi előrelépést nem tapasztaltunk az elmúlt négy évben. E munkához néhány szempontra hívnám fel a nagyérdemű politikai publikum figyelmét.

• Az ellenzéki pártok megújulásához horizontálisan és vertikálisan is kezdeményezett és támogatott, átgondolt, felelős, becsületes munkát kell elvégezni. Bármelyik pártra igaz: a társadalmi, gazdasági, kulturális viszonyok valóságos helyzetének ismerete nélkül, csak vágyakat, tévutakat, vereségeket lehet előidézni. Ha nem tudom, hogy hol vagyok, hová igyekszem, akkor csak bolyongok. Amíg nem tesszük fel a kérdést és nem találjuk meg rá a helyes választ, meddő vállalkozás a módszereken, a szervezésen, személyi kérdéseken nyűglődni. A kérdés pedig az, mi az oka a polgári passzivitásnak, mi idézte elő? ( Itt most a „demokratikus” ellenzéki oldalról beszélek.) Demokratikus alatt nem a Fidesz által gyakorolt többségi diktatúrát értem, hanem a jogállam, ellensúlyok, autonómiák, kisebbségek, közösségek rendszerét, a személyes és kollektív szabadságjogok biztosítását. (Vagyis, ami a demokrácia hosszú fejlődéseként létrejött.) A Jobbik identitása kérdéses. A párt 2012-es évadnyitó rendezvényén, Vona Gábor beszédében kijelentette, hogy „nem kommunisták, nem fasiszták, nem nemzetiszocialisták, de demokraták sem’. ’A Jobbik szellemi centruma nem az osztályhatalom, nem az államhatalom és nem a faji alapokon nyugvó hatalom, de nem is a pénz és a szellemi tőke. Nem tagjai annak a demokrata eszmeiségnek, amellyé az mára züllött.” Vona szembe helyezte pártját a „materialista, ultra liberális” eszmeiséggel és hozzátette, hogy ezzel „a nemzet-, ember- és istenellenes rendszerrel” nem fognak kompromisszumot kötni. A passzivitás fő oka az, hogy a rendszerváltás során, alkalmával és azóta is, becsapták a választókat. Ez az október 12. én otthon maradt négy és félmillió ember nem hiszi el, hogy a politika az ő érdekét képviseli, mint ahogy nem is képviseli. Igaz, hogy a Fidesz is valójában csak „politikai” többséggel rendelkezik, amely azt is jelenti, hogy legitimációs hiánya van, de ez a megszólított, egybetartott 2-2,5 milliós tábor a legnagyobb a magyar politikában, bőven elég a békés kormányzáshoz. Ha egy párt le akarja győzni a NER táborát, nem kerülhet meg néhány fontos kérdést.
• - A NER létszámát jóval meghaladó kört kell maga mellé állítania.
• - Melyik társadalmi réteg lehet ez a 3-3,5 milliós halmaz?
• - Mely intézkedések járultak hozzá, erősítették a Fidesz elfogadottságát?
• - A Fidesz mely intézkedései azok, melyek sértik a többségi társadalom érdekeit?
• - A rendszerváltás „demokratikus” kormányai, pártjai mit rontottak el?
• - Ha a hibák kijavítására választói felhatalmazást kapnának, mit és hogyan csinálnának másként?
• Végül egy megvalósítható, olyan elképzelés, program kidolgozása, mely elindítja Magyarországot a felemelkedés útján, amely a többség által támogatott, erősíti a nemzeti egységet, amely nem másoktól akar elvenni, amely mindenkit munkára ösztönöz.
• A célcsoport a nemzetet alkotó, annak terheit viselő társadalmi többség lehet.
• • A bérből és fizetésből élők. (munkástól a mérnökig, katonától a hivatalnokig.)
• • A kis és közepes vállalkozók.
• • A nyugdíjasok.
• • A romák.
• • A szegények. (rokkantak, nagycsaládosok, idősek.)
• • A szociálisan érzékeny része a nagytőkének.
• Egy kormányzásra esélyes néppártnak szakítania kell a többpárti demokráciák gyermekbetegségeivel, melyek nem csak a magyar, hanem a posztkommunista közép európai országok gyakorlatát és gondolkodását is jellemzik. Ezek a következők.
• • A parlamenti, önkormányzati többség, az állami intézmények irányítása nem tekinthető egyéni és pártérdekeket jelentő zsákmánynak! A tevékenység csakis a közjót szolgálhatja.
• • Fel kell oldani (széleskörű vita, egyeztetés során) azt a társadalom számára elfogadhatatlan gyakorlatot, hogy az általa, életének koordinálásával megbízott és eltartott állam, kisajátítva a hatalmat, önjáróvá váljon. A kormányzás nem jelentheti azt, hogy a parlament társadalmi egyeztetés nélkül, bármely kérdésben törvényt alkosson. A biankó csekk kiment a divatból!
• • Az alkotmányban kell megszabni az állam kompetenciáit, feladatait és az ezek ellátásához szükséges jövedelem elvonás mértékét. A költségvetési felhasználás nyilvánosságot élvezzen.
• • Amikor a közjó fogalmát meghatározzuk, akkor a magyar társadalom egészének anyagi, kulturális, egészségügyi felemelése, ennek előmozdítása a cél úgy, hogy ennek érdekében az egyén, a közösségek és az állami intézmények egyaránt megtesznek mindent. Nem fogadható el az, hogy bárki élősködhet a társadalom nyakán.
• • Mivel az ember képességei, teljesítménye eltérő, egyenlősdiről nem lehet szó.
• • Legyen egyenlőség a jogokban, a tanuláshoz, a munkához, a vállalkozáshoz való lehetőségekben. Az induló hátrányok felszámolását segítse a társadalom. Az önhibájukon kívül munkaképtelenek ellátása társadalmi feladat.
• A fenti gondolatmenet csupán rövid és hiányos vázlat, mely segítségül szolgálhat egy siker reményével kecsegtető pártépítés megkezdéséhez. A dolog szépséghibája, hogy ellenérdekeltség okán a politikai szereplőknél és ismerethiány, öntudat és igénytelenség miatt a polgárok részéről, nem valószínű, még oly csekély előrelépés sem a közeljövőben. Az elmúlt négy év alatt a feladattisztázásig sem jutottak el. De ne adjuk fel a reményt, a Jézus által megteremtett tanok, etikai normák kétezer éves története sem a sikerről szól.

        Innen szép nyerni!