Kedves Honfitársaim!
Egy kis iróniával, költői túlzással mondhatnánk, az egekig csapott mára a pártokrácia mutatványának csatazaja. Arról beszél falu-város, hogy ki lesz a nyertes és ki a káros?
Ami sajnos borítékolható, a vesztesek a vaksi honpolgárok milliói lesznek már megint, ha nem cselekszenek. És ez mindaddig így marad, amíg gyökeresen meg nem változtatjuk a demokrácia jelenleg érvényes játékszabályait, amelyek nem az ország népéről, a párbeszédről, a döntésekben való részvételről, a közérdekről szólnak, hanem önjelölt politika vállalkozók személyes hatalmi, anyagi érdekeiről, az általunk finanszírozott hobbijairól, állandó kármentesítéséről.
Nagyjából mindenkinek világos, hogy a FIDESZ szavazótábora véges, max 2-2.5 millió közötti. Hogy mára kontraproduktívvá vált a bugyuta riogatás a közvetlen migránsinvázióval, amelynek veszélye nem intézhető el egy ugyancsak bugyuta kézlegyintéssel. Hogy nem lehet választást nyerni Magyarországon napjainkban az Európai Egyesült Államokkal, a határon túliak szavazati jogának elvételével, a vegyük el a gazdagoktól populista szlogenjével, a feltétel nélküli alapjövedelem programjával kampányolva. Az is tisztán látható, hogy egy túlsúlyossá vált, csak az erőből értő, a saját vízióját a társadalomra erőltető, autokratikus, egységes, az autonómiákat, az önkormányzatiságot, az egyéni kezdeményezéseket tagadó gömböc kerekedett fölénk, amelyik örökké ott akar maradni.
Vele szemben egy töredezett, inkább egymással, mint a kormánnyal versengő, külön-külön nem elég erős ellenzék él vissza a nép kormányváltást kívánó többségének elvárásával, bizalmával és türelmével. Az elmúlt nyolc év alatti identitáskeresésük, a szimpatizánsok zéró növekedése megkérdőjelezi a politikusi kompetenciájuk számos elemét.
A népet nem lehet leváltani, de az alkalmatlanná váló vezetők kénytelenek lesznek eltolni a biciklit, ha betelik a pohár. Atyavilág, emberek! A szánalom, a szerep átvétele az, amivel a politikusi tevékenységet illetnie kell a civil társadalomnak? Irányt kel mutatnunk, a hónuk alá kell nyúlnunk, hogy lányos zavarukban megtalálják a parlament bejáratát? Mert pontosan ez történik. Tizennyolc nappal a választások előtt próbáljuk őket és magunkat a legkisebb rossz felé tolni, mert ők képtelenek az ennél létező, sokkal jobb megoldásig eljutni.
Balról jobbra: Varga Andrea (Padtársak), Gulyás Márton (Közös Ország Mozgalom), Matlák Gábor, Pápai György (Viszlát, kétharmad), Elek István, Márki-Zay Péter, Bod-Péter Ákos, Pákozdi Éva (Számoljuk együtt), Lányi András, Lukácsi Katalin, László János, Horgas Péter
Egy kis magyarázat a fenti képhez. Egykori parancsnokom fejtette ki a hatvanas évek elején, hogy mik egy magyar katonatiszt feladatai. Értsen a politikához, a hadtudományhoz, az államapparátus irányításához, a művészetekhez, sporthoz, tudja pótolni a baloldali hiányt. Majd így folytatta. De ha nekünk ennyi dolgunk van, akkor ki harcol? Hát a civil bagázs! A bagázs szó egy pejoratív felfogása a rajtunk kívülállóknak. Bizonyos fokig így tekintenek a "profik" a civil társadalom tagjaira, elképzeléseikre, demokráciára való érettségükre.
A képen látható "civil csoport" létrejöttét a felelősség, az ellenzéki politikai elit elégtelen működése, az autokratikussá vált kormányzás elutasítása, a társadalom többségének elvárása hozta létre. A létező problémát valakinek meg kell oldania. Az ország helyben járása, a tudatosan hisztérikussá növelt megosztottság, az utolsó előtti pillanat mindnyájunktól több elszántságot, racionalitást, határozott cselekvést kíván. Aktuális és helytálló a rendszerváltáshoz hasonlítani az ország, a magyar társadalom előtt álló feladatot, melynek első lépése a regnáló hatalom kisebbségbe szavazása.
https://hirtv.hu/egyenesen/rendszervaltas-2018-2455107
Tegyük a dolgunkat, ha már így alakult! Természetesen nem történhet meg az, hogy csöbörből-vödörbe kerüljünk, hogy ne adnánk korszerű tartalmat a rendszerváltás fogalmának. De ez már a következő lépés, előbb a meglévő többségi akaratot kell politika többséggé, elnyert mandátummá alakítani.
Innen szép nyerni!