2013.09.28.
21:34

Írta: Evoke

Néhány szó a növekedésről.

Néhány szó a növekedésről.  

Vajon a magyar nép, a vállalkozóink, közgazdászaink, politikusaink képesek-e arra, hogy kidogozzanak egy belülről generált gazdasági növekedési modellt, amely nem csak az uniós pénzekre, a külföldi befektetőkre hagyatkozik? Vagy nem tudunk mást, csak üres frázisokat  hangoztatni? Úgy tűnik, az egymást követő kormányaink képtelenek megoldani azt a feladatot, hogy a folyó évi kiadások ne haladják meg a bevételeket, nincs elképzelésük arról, hogy az egyre kisebb torta újra osztása helyett, hogy lehetne nagyobbat sütni. A korszakváltásra készülőknek ezzel a gonddal kiemelt feladatként, kutatásokkal is foglalkozni kell. Nem elfogadható egy olyan társadalom, ahol a profittermelés az egyetlen cél, ahol a munkaképes korúak alig felének van munkája, ahol fenttarhatatlanná válnak az ellátórendszerek. Kezdeményezni kell az ezzel kapcsolatos széleskörű társadalmi párbeszéd megindulását, könnyen lehet, hogy a civil szféra fog megoldást ajánlani. Általában is sokkal jobban kell a kormányoknak támaszkodni a polgárok javaslataira, az internetet használók ötleteire. A valóság mély, alapos megismerése nélkül nem lehet jó és hatékony döntéseket  meghozni.  

 Hamvas Béla írta a direkt morál és rossz lelkiismeret című munkájában, 50 éve: ez a világ  már nem a kenyérről, hanem a cukorkáról szól. Néhány évtized múltán újra fontos lett a kenyér! Minden megoldás jó lehet, ha rászorulóknak hasznos munkát, megélhetést és emberi tartást tud biztosítani. Gondolkodjunk közösen!

 Nagyon kreatívnak, képzettnek, dolgosnak látjuk magunkat mi, magyarok! Nosza rajta, csapjunk bele! Milyen ország az, ahol az élelmiszerek 25-30%-át kidobáljuk, miközben sokan éheznek, köztük gyerekek? Hatalmas területek hevernek parlagon, burjánzik a gaz, talán oda  kellene adni a rászorulóknak megművelésre. Ha a szükségleteik egy részét megtermelik, már az is nagy előrelépés! Érthetetlen az is, hogy az állam, amelyik egy fél nyulat sem tud elővarázsolni a zsebéből, ha nem fizetünk adókat, járulékokat, illetékeket, a sort végtelenségig folytathatnánk, vagy nem vesz fel újabb hiteleket, azt várja a kezdő vállalkozástól, hogy azonnal fizessen adót, járulékot. Miből, ha nincs jövedelme? Kellene egy fizetési moratórium az induló cégeknek! Az állam számára az is könnyebbség, ha legalább segélyt nem kell fizetnie. Itt van ez az ostoba, élősködő ÁFA törvény, mely szerint a számla kiállításakor már ÁFA  kötelezettség keletkezik, melyet kamatok terhelnek, míg a bevétel az ablakban! Miért nem tud a kincstár előre fizetni? Vagy a semmiből neki sem szokott sikerülni?

Nézzük a közmunka helyzetét! Ne dobjuk ki a fürdővízzel együtt a gyereket is! Ugyan több sebből vérzik a rendszer, elsősorban a méltánytalanul alacsony bér, a kiszolgáltatottság, az alacsony hatékonyság miatt, de mégis előrelépést jelent a közösség és az egyén számára is. Az közmunkás nem eltartott púp a társadalom nyakán, hanem dolgozó. A közösség számára pedig, ha szakszerűen csinálják, értékek születhetnek. Jó szervezés mellett, gyarapodhat a nemzetgazdaság, nem pedig a munka nélkül kifizetett segélyek összegével csökken. A közmunkák szervezését kutatásokkal, elemzésekkel állandóan tökéletesíteni kell! Komoly lehetőség van benne, elsősorban a szakképzetlen munkaerő esetében!

Roma kérdés: ki tudja megmondani, hányan vannak, hányan dolgoznak, miből, mennyiből élnek, néhány szociográfián kívül nem vagyunk képben. A romák integrációja nélkül nem tudunk előre lépni. Ez pedig mind a romák, mind a többségi társadalom közös, kitartó, tervszerű munkáját igényli. Ezek helyett a hülye stadionok helyett komoly kutatásokkal kell megismerni a valós helyzetet, másképpen a sötétben botorkálunk.

Mi a fenének költünk tízmilliárdokat titkosszolgálatokra? Ennél jobb ötlet az ország fásítása, vagy bármi más.

Az állami túlterjeszkedést erősen korlátozni kell! Nem kell ekkora teher a társadalom nyakán. Csökkenteni kell a GDP –n belül a költségvetési  újraelosztás arányát! Meg tudja valaki mondani, a GDP hány százalékát költi magára a bürokrácia, miközben igyekezete arra szorítkozik, hogy előírja a jegesmedvének, mekkora szőrt növesszen? Egy épeszű honpolgár,  süllyedő hajóként érzékeli hazánkat. Tehetetlen sodródás, a józan ész hiánya, élősködés, csalás, mellébeszélés és mindezekre fogékony társdalom!  Mindezeket tovább súlyosbítja a demokrácia magyarországi paródiája! Igazából senki sem igényli! Valamikor legalább az értelmiség haladó része viselte a szívén, mára ez megszűnt. Mindenki önmaga egzisztenciáját félti, korrumpálódott, tisztelet a kivételnek!  Nem beszéltünk még a társadalom szervezett agymosásáról, az igénytelen médiáról, az oktatás alacsony színvonaláról, a közösségek felbomlásáról!

Van mit megreparálnunk!     

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://face2face.blog.hu/api/trackback/id/tr165538661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.