Újabb meddő, sértődött, hamis polémiát kezdeményezett a politikából élők siserehada. A tüntetők negatív értékelését, a rendszerváltás óta eltelt huszonöt év mindenoldali politikájáról, nemzedéki ellentétté hamisították. Egyrészt képtelenek megkülönböztetni a szónokok által mondottakat, a tömeg által skandált Orbán takarodj, Fidesz maffia, Európa, Európa, jelszavakkal. Nem volt elég hangos?
A fiatal szervezők, szónokok reagáltak a kritikára, amennyiben az ánblokk csapnivaló, elmúlt időszak kormányzási ciklusai közti különbségeket nem osztályozták eléggé árnyaltan. Az összbenyomásról beszéltek, amikor a „temetni jöttünk, nem dicsérni” mondat elhangzott. Segítsünk a teljesség igénye nélkül az elutasítás megértésében. Mit sikerült a politikának elérnie az elhivatottság és a szakértelem zászlaja alatt? Lett egy eladott, elkótyavetyélt, lepusztított országunk, adósságunk a többszörösére nőtt, miközben kiárultuk a gyárainkat, erőműveinket, vasútjainkat, üzleteinket. A munkaképes korúak alig több mint felének van állása, milliók élnek szegénységben, a magyar társadalom végletesen megosztott. Az abszolút különbség tovább növekedett a nyugati országokhoz képest, a felzárkózás ilyen vezetéssel reménytelennek látszik. Hogyan jutottunk idáig? Talán az utca embere a felelős? Az ő feladata, hogy elemezze, megnevezze a hibákat?
Nem a politikával, a pártokkal van a gond, mint kategóriákkal, hanem azzal, ahogy ez működött az elmúlt huszonöt évben. „Demokratikus” pártjaink a rájuk ruházott felhatalmazással visszaélve, a közjót csak a megválasztásukhoz szükséges populizmus erejéig képviselték (jórészt hitelekből, a nemzeti vagyon eladásából, a magántulajdon megsértéséből fedezve). Az állami, önkormányzati megbízatásokat zsákmánynak tekintve, személyes és pártérdekek céljából „privatizálták” a társadalom erőforrásait. Nem hisztizni, megsértődni, további ellentéteket szítani kell, hanem megváltozni, megtisztulni. „Kitelt a három (huszonöt) esztendő!” Az emberek élni akarnak, elegük van a hazugságból, a „holnap lesz majd szép nekünkből”. A Föld 30km/sec sebességgel kering napkörüli pályáján, a sértődött csipkerózsikáknak sürgősen fel kellene ébrednie, mert a végén kihullanak a rostán. Az idő megérett a változásra! Azonban nem csak változni, hanem előre is kell lépni. Előre lépni csak átgondolt, megvitatott, egyeztetett program alapján lehet, amely ma még nem látszik. A mit nem akarok kevés az üdvösséghez, szükséges a mit és hogyan akarok. Bízhatunk benne, hogy létrejönnek a szükséges személyi, szervezeti feltételei egy élhetőbb, támogathatóbb kormányzásnak. Türelemre, segítő közreműködésre, részvételre van szüksége a születő, vajúdó demokráciának.
Innen szép nyerni!
