Drága kísérlet volt ez a négy és fél év a magyar nép bőrére, és drága lesz ez a maffiakoalíció számára is hamarosan. „Mindenért fizetni kell, Izabel!”, volt a találó címe egy közkedvelt kriminek. Ez a rossz képességű kollégiumi csapat, kiegészülve a negatív kontraszelekció iskolapéldájaként, botcsinálta, majdnem-jogászokkal, elvetélt focirajongókkal, álszent prédikátorokkal, macsókkal, lelkes, urizáló vadászokkal, mert nagyot álmodni. Előre megfontolt szándékkal, bűnszövetkezetbe tömörülve, elárulva hazájukat, népüket, a társadalom fejlődésének gyötrelmes útján elért demokratikus, szociális értékeket, eredményeket, kísérletet tesz a történelem kerekének visszaforgatására. Felrúgta a demokrácia játékszabályait, a társadalmi szerződést, kisajátította a hatalmat, leválthatatlanná ügyeskedte magát, méltatlanná vált arra, hogy a jövőben részt vehessen a politikai életben. Tiborc panaszai számtalanszor elhangzottak, teljesen hiába. Elérkeztünk a tűrőképesség határáig, a maffia viszont még rátesz egy lapáttal. Folytatjuk, volt a választási jelszavuk. De nem itt, fiúk! Betelt a pohár, az országon belül és a szövetségeseink, külföldi barátaink körében egyaránt. A saját, megvezetett, becsapott szavazói is tömegesen ismerik fel, és távolodnak el az épülő, hazug, nemzetellenes, Horthy korszakot restauráló diktatúrától. Egy orwelli világ létrehozása a céljuk, már nem csak a jelent, de múltat is meghamisítják. Ez elfogadhatatlan a magyar nép számára, melynek becsatornázására kitalált „szabadságharcos” jelzővel nem lehet visszaélni, az létező valóság. A 2/3- nem képes korrekten, becsületesen, demokratikusan, a nép érdekeit szolgálva kormányozni. Nem tanulta meg a történelmi leckét: csak a néppel egyetértésben lehet cselekedni. Mit kezdhetünk ebben a helyzetben? Idéznék néhány gondolatot Orbán Viktor 2013, október 23.-án, a Hősök terén elmondott beszédéből. „Szerveződjetek, jelentkezzetek, csatlakozzatok!” „Lassan és biztosan be kell indítanunk a gépezetünket, hadrendbe kell állítanunk a csapatainkat!” Mondta ezt a 27%-nyi hívének. Tulajdonképpen háborút hirdetett a többség ellen, a felcsúti Maradona. „1956 Magyarországán nem lehetett tovább tűrni, mert nem volt mire várni, mindenki érezte, hogy nincs tovább, fegyvert fogtunk és szabadságharcot indítottunk. Dicsőség a hősöknek!” Viktorunk még csak tervbe volt véve ekkor. Ilyen és hasonló „lánglelkű” mondatokkal fanatizálta híveit a „NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS” prófétája. Most pedig a gyülekezési jog korlátozását kísérli meg. Már semmi sem szent, csak a még több pénz és korlátlan hatalom. Ez nem fog menni, fiúk! Közeledik a szakítópróba pillanata, és ugye a nép, a haza nem a kisebbség? Ébresztő Magyarország, közösen, egységben a diktatúra ellen!