2015.01.28.
22:46

Írta: Evoke

Nagyobb lett a pofánk, a buci meg kisebb!

   Paradigmaváltás tanúi lehetünk napjaink Magyarországán. A társadalom objektív folyamatai, valós viszonyai és a róluk kialakult, részben tudatosan kialakított kép jelentősen eltér egymástól. E felismerés komoly traumát, zavart okoz a rendszerváltás óta működő merev, rutinszerű politikai gyakorlatban és elméletben. Milyen, eddig uralkodó vélemények vannak, a gyökeres változás állapotában?

• A magyar nép az elmaradt polgárosodás miatt, közömbös és passzív a politikával szemben.

• Nem rendelkezik az érdekérvényesítéshez szükséges képességekkel, ismeretekkel.

• Szűk, belterjes értelmiségi kör a közbeszéd formálója.

• Az állam és intézményei, a közhivatalok függetlenek és a társadalom felett állnak.

• A megalkotott törvények mindenhatóak lefelé, fent pedig bárhogy átírhatóak.

• A magyar, sorsüldözött, keletre, a múltba vágyó nép, idegen Európában.

• A FIDESZ legyőzhetetlen, mert leválthatatlan.

• A politikai pártok és a társadalom kapcsolatrendszere befejezett, változatlan és megfelelő a társadalom számára.

   Az elmúlt huszonöt év, jelentős változásokat okozott a magyar társadalom életében. A kapitalizmushoz való visszatérés, a többpárti demokrácia gyerekbetegségei, a foglalkoztatás visszaesése, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, a jobb és baloldal szekértáborokba való merevedése, az egymás kizárására való törekvés, stb, párosult a fejlettebb termelési kultúrák megjelenésével, a diplomások számának jelentős növekedésével, az információs forradalom gyorsuló kibontakozásával. Ez a társadalom már nem azonos a huszonöt év előttivel.

• Az év végén kibontakozó tiltakozási hullám, váratlan és meglepő volt mindenki számára. Ez a folyamat a mai napig folytatódik, széles körben folyik vita a hogyan-továbbról? Láthatóvá vált, hogy a társadalom nem közömbös a sorsa iránt. A tűrőképességének vannak korlátai, melyeket nem léphet át a hatalom.

• A jelentős létszámú megmozdulások korrekciókra kényszerítették a kormányt.

• A közömbösnek és passzívnak gondolt társadalom elégedetlen a demokratikus hatalomgyakorlás kialakult módszerével, az életszínvonal növekedésével, az ország helyben járásával, perspektívátlanságával. Sajátos vonás az, hogy nem a politika, hanem a szerveződő civil mozgalmak keresnek megoldásokat az előrelépéshez.

• Végre az istenadata nép is megértette, hogy a valóban közérdeket szolgáló, a részérdekeket összefésülő, és így a hatékonyságot javító „hasznos” politika helyett meghonosodott „pártpolitizálás” nem a közérdeket szolgálja. A pártok a saját híveik érdekeit próbálják közérdekként eladni. Egymással elvtelen, gátlástalan küzdelmet folytatnak a hatalomért, ezért az adófizetők pénzét számolatlanul szórva.

• A társadalom életének jobb, hatékonyabb működését szolgáló intézményeket, közhivatalokat megszállva, azokat pártérdekek szolgálatára használják.

• A kormányzás egyetlen valós célja a hatalomban maradás, melynek eszköze a szavazatmaximalizálás. A populizmust felhasználva, az arra vevő, tájékozatlan tömegek megvezetése a módszer. Az így elért politikai többségre való hivatkozás az alapja a közjogi rendszer, a gazdasági és kulturális élet pártérdek szerinti átszervezésének.

A megmozdulások jelszavaiból látszik, hogy a magyarok Európában érzik otthon magukat, nem az ázsiai, posztkommunista, vagy a vadkapitalista diktatúrák a mintaországok számukra. Az események nyomán, drámai módon csökkent a FIDESZ szavazóinak tábora. Megdőlni látszik a legyőzhetetlenség sugallt mítosza. A párton belüli ellentétek egyik oka az, hogy elveszni látszik a büntethetetlenségbe vetett hit. Kormányzóképessége megmaradását az ellenzéki tábor megosztottságának, hiteltelenségének köszönheti. Egyfelől a FIDESZ híveinek táborán kívül az öntudatra ébredés, a saját erő megérzése a jellemző, a „centrális erőtér” a zavar jeleit mutatja. Úgy tűnik, Orbán Viktor alternatív valóságát, az erős, versenyképes, jobban teljesítő Magyarország vízióját a FIDESZ támogatói hitték el, számukra lett ez propaganda célzattal megalkotva.

Egyre többen látják úgy, hogy nem kérnek tovább a korábbi évek gyakorlatából, egy újabb, javított kiadású rendszerváltásra van szükség, melyben jelentősebb a közvetlen demokrácia szerepe, erősebb kontrollt, átláthatóságot kívánnak az állam felett. Már nem fogadják el a hitbizomány jellegű kormányzást, mely a pártok biznicét szolgálja. Igény van a parlamentbejutási küszöb lejjebb szállítására, a népi kezdeményezés, a népszavazás gyakoribb alkalmazására, egy modern, népszavazáson megerősített alkotmány létrehozására. Kisebb, szolgáltató államra van szükség. Egyetértés mutatkozik az EU és a NATO iránti elkötelezettségben, a jogállam, a demokratikus intézmények megerősítésében. A parlamenti, hivatalos ellenzékről az a vélemény, hogy nem egyéb, mint díszlet a NER áldemokráciáján. A megválasztott tisztségviselők, rajtuk keresztül a pártok megélhetésén kívül egyebet nem szolgál a jelenlétük. Mivel sem a döntés előkészítésében, sem a róla szóló szavazás folyamatában nem tudnak érdemi hatást kifejteni. A tavalyi választási eredmények, a sikertelen együttműködési törekvések nyomán bénultság, az identitás keresése, szervezeti átalakítások, megújulás foglalják el az apparátusaikat. Nagyobb energiát fektetnek az egymással való vitáikra, mint a valódi ellenzéki politikára. Bokros Lajos mondta egy, a Kossuth téren, január 24.-én mondott beszédében: „szeretné, ha 2015 a dicsőséges nyomásgyakorlás éve lenne.” A kormánykoalíció ellenfelei aktiválódnak, keresik az idő előtti kormányváltás lehetőségét. Megalakult a DEKA, tárgyalások kezdődtek egy közös minimum programról, mely alapja lehetne a váltás kikényszerítésének. A helyzet bonyolult, de nem reménytelen. Számos érdek ütközik, a jövőről alkotott kép kidolgozatlan. Az biztosra vehető, hogy a lesajnált, passzívnak beállított magyar nép ébredezik, tudatosodik, nem dől be az agymosásnak, nagyobb lett a pofája. Ebből akár egy Magyar Tavasz is kialakulhat, végre fejlődési pályára kerülhetünk.

   Jó magyar szokás szerint, a már számtalanszor járhatatlannak bizonyult út, megcsappant létszámú szimpatizánsai védik a mundér becsületét. Eszközeik: a demagógia, a hazugság, a lejáratás, a hatalommal való visszaélés, a média fölény pártos, egyoldalú használata. Még nem sikerült felfogniuk, hogy az olcsó, marketing iskolákban, mosópor eladására kitalált kommunikációs módszereik kontra produktívakká váltak.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://face2face.blog.hu/api/trackback/id/tr227119123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.