Naponta alakulnak, jönnek létre új szervezetek, társadalmi kezdeményezések, amelyek, érzékelve hazánk morális, politikai, gazdasági, kulturális válságát, lassan harminc éve tartó helyben járását, jószándékkal keresnek új megoldásokat az áldatlan helyzetre. Erőforrások, tapasztalat, a médiákban való megjelenés nélkül is felvállalni kényszerülnek a szélmalomharcot, mert az a tapasztalatuk, hogy a megcsontosodott hivatalos politikának nincs akarata, tehetsége egy fejlődési pálya elindítására.
2015-ben jött létre, jelent meg parányi pontként a világhálón az Európai Magyarok Közössége facebook oldal és a vele szerves kapcsolatban lévő Demokrata Kávéház csoport. Mottójuk: Az Európai Magyarok Közössége cselekvő részt vállal abban, hogy Magyarország közelebb kerüljön Európához, a magyar emberek pedig az európai léthez. Személyes kapcsolatok, közösségépítés, előadások a gondolkodás és a véleménynyilvánítás etikus szabadsága alapján.
   Élek a jogommal, ugyan a saját véleményemet fejtem ki, de a többes szám használata nem teljesen indokolatlan. Teszem ezt olyan szándékkal, hogy talán sikerül néhány olvasót rávenni a téma átgondolására, netán vélemény, kiegészítés közlésére.
Magyarországon, a rendszerváltást követően, a társadalmi és politikai viszonyok változásai sajátos, mondhatnánk "magyaros" utat jártak be. Az új struktúra nem a nép alulról jövő kezdeményezéseként, hanem az állampárti reformerek, a különböző ideológiai alapon álló értelmiségi csoportok tárgyalásai, alkui nyomán jött létre. A létrehozásában résztvevők közös jellemzői a következők voltak. Szinte mindnyájan a pártállami viszonyokban szocializálódtak, a népre való hivatkozásaik ellenére, a társadalmat kiskorúnak, az igazi demokráciára éretlennek tartották, egyfajta értelmiségi gőggel a maguk szűk, belterjes köreiket tekintették a kormányzás elhívatott, arra legmegfelelőbb letéteményesének. A nép tisztelete, a demokrácia iránti belső elkötelezettség hiánya, a hatalom és a társadalmi erőforrások megszerzése utáni vágy, azok zsákmánynak tekintése tették olyanná a páratlan lehetőséget, mint amilyenné azóta vált.
Hol tartunk most?
Közös erőfeszítéssel sikerült egy virtuális "demokráciát" kialakítani, ahol bármi megtörténhet. Ennek a miniszterelnök által munkaalapúnak, illiberálisnak nevezett áldemokráciának mik a jellemzői? A demokrácia csak formális, a nép valóságos beleszólása a saját ügyeibe egyre inkább elméleti lehetőséget jelent. A társadalom jelentéktelen nagyságú, a néptől elkülönülő, szinte a parlamentben, önkormányzatokban, pártszékházakban született része, a politikai "elit", tartósan rátelepedett a magyar nép nyakára. Tevékenységük nem szolgálja az ország érdekeit! Az állítást igazoló néhány, nem reklámozott adat. Miközben a GDP növekedése1990 és 2017 között 47%, a lakossági fogyasztás növekedése 32%. Rontja ennek az átlagot jelentő számnak az értékét a jövedelmek aránytalan eloszlása a társadalmi csoportok között. Az alacsony növekedés mellett, a privatizáció során a nemzeti vagyon nagy része elkerült a társadalom közös tulajdonából. Az értük kapott, ár alatti ellenértéket feléltük, magánzsebekbe vándorolt. Mindeközben az államadósság értéke tartósan magas, az elköltött háromezer milliárdnyi nyugdíj megtakarítás és az EU-tól évente kapott ezermilliárdos nagyságrendű nettó forrás ellenére. Az 1989-es 5,1 millió munkavállaló helyett ma nyolcszázezer fővel kevesebben dolgoznak, beleszámítva a kétszázezer közmunkást. A beruházások alacsony szinten állnak, a befektetések hiánya miatt.
A gazdaság kvázi stagnálásán kívül az ország ezer sebből vérzik. Milliók élnek a szegénységi szinten, folytatódik az egészségügy, az oktatási rendszer leamortizálódása. A társadalmi rétegeket a nagy képességű elit és hozzájuk csatlakozó média végletesen megosztotta, szembeállította egymással. A regnáló kormány egyúttal "szabadságharcot" vív az EU-val, az USA-val, a menekültekkel, a szomszédainkkal, a jelennel és a múlttal.
   A politika rendszer működtetésének nélkülözhetetlen, talán leghatékonyabb része az információk, a közvélemény, a szekértáborok tudatának, véleményének hazug, aljas manipulálása. Ez nem csak hazánkra jellemző törekvés, de nálunk kiemelkedő szintet ért el.
   Az Európai Magyarok Közössége egy alakulóban lévő, hivatását, identitását, tagjainak közös elképzeléseit összehangoló, azon közösen munkálkodó szervezet. Nem gondoljuk, hogy birtokában vagyunk a bölcsek kövének, azt azonban igen, hogy senkinek sem akarunk rosszat, de a többségi társadalom számára feltétlenül jobbat! Ez a gondolat a magyar politika történetében paradigma váltást jelent. Történelmileg visszatekintve azt látjuk, hogy a politikai rendszert aktuálisan uraló pártok hirdetett célja és gyakorlata köszönő viszonyban is ritkán voltak egymással. Egy példa, a korabeli szamizdat irodalom megfogalmazása és a személyes tapasztalatok alapján:" A párt a munkásosztály nevében, de nem a munkásosztály érdekében gyakorolja a hatalmát!" A regnáló kormány a Nemzeti Együttműködés Rendszerét hirdeti, de tevékenysége a saját gazdasági holdudvarának megerősítésére, a két világháború közötti időszak restaurálására irányul, miközben az alulképzett, szegény, hátrányos helyzetű, munkalehetőség nélküli, a privatizáció során kisemmizett milliókat az út szélén hagyja. Kívánatosnak tartjuk az eddigi pártpolitikai gyakorlatot meghaladóan azt, hogy a mindenkori kormánypolitika ne csak egy párt, egy réteg, egy klikk érdekében sajátítsa ki az adó és járulékelvonások során, a nemzet által megtermelt jövedelmet, hanem azt a társadalom többsége által támogatott, a felemelkedést elősegítő célokra használja. Nem egyenlősdit hirdetünk, de egyenlő jogokat. Azonos képességek esetén, melyek kialakulását segítjük, esélyegyenlőséget. Nincs két egyforma képességű, teljesítményű ember! Olyan elosztási rendszert támogatunk, amely a valós teljesítményeket honorálja, nem akadályozza az alkotó tevékenység kibontakozását. A társadalmi teherviselésben, felelősségvállalásban mindenki arányosan részt vállal. Célunk az európai értékrenden alapuló, alkotmányos Köztársaság megteremtése, ahol az állam és az önkormányzatok szolgáltató, segítő, és nem korlátozó lehetőséget kapnak. A demokrácia kétezer éves fejlődése során kialakult, a fékek és ellensúlyok működésén alapuló jogállam a cél, ahol a jog betartása az államra is kötelező. Erősíteni kívánjuk a közösségek, autonómiák, szakszervezetek, civil szervezetek, a közvetlen demokrácia fórumait, lehetőségeit. A társadalmat érintő nagy kérdésekben való döntések párbeszédet, egyeztetéseket igényelnek. Növelni akarjuk a döntésekért való felelősségvállalást, elítéljük a hatalommal való visszaélést, a korrupció minden formáját. Az átláthatóság biztosításával, beszámolási kötelezettséggel erősítjük a jobb közérzet kialakulását.
   Tevékenységünk fontos területe, a mára mesterségesen kialakított megosztottság csökkentése, az érdekcsoportok közötti árkok betemetésének elkezdése. Épeszű ember nem gondolhatja, hogy egy akármekkora párt és hívei képesek az ország, a nép egésze helyett előrelépni, erőt felmutatni, hatékonyan képviselni az ország valós érdekeit. Ezt a célt a különböző, az együttműködésben érdekelt összes erő párbeszéde során kialakított, nemzeti minimumcélok elfogadásával látjuk elérhetőnek, mindenféle előzetes címkézés, kirekesztés, feltételek szabása nélkül, a demokrácia elfogadásának bázisán.
   Nem kevésbé fontos feladatnak tartjuk, a hazug, manipulált információk és terjesztőik leleplezését, a hazugságok tényekkel való cáfolását.
A fenti, vázlatos célok megvalósítása, szívós, kemény munkát, türelmet, társadalmi aktivitást, együttgondolkodást és cselekvést igényel. Ehhez a munkához kérünk segítséget, támogatást, csatlakozást.

Innen szép nyerni!