2015.07.28.
20:20

Írta: Evoke

Térben és időben.


    Őszinte csodálattal tekintek a világra, benne "az ember fiára, kezeire, nyírott hajára". (Szécsi Margit) Próbálom megérteni, értelmezni, magyarázni a látottakat, a tendenciákat, összefüggéseket. Az ilyen törekvések rejtenek buktatókat magukban, gyakori, hogy egy kiizzadt féligazság kaptafájára húzzuk a valóságot. Az univerzális, filozofikus cím többet sejtet a most elmondandómnál, de mégis kapcsolódik hozzá.

11707657_10153063680482807_4268936086324123665_n_1.jpg
    Furcsa kettősség látszik az ember anyagi, tárgyi, technikai elméletei és gyakorlata, mondhatni "kultúrája", valamint az emberi kapcsolatrendszerek, érzelmi, társadalmi viszonyok "kulturálatlansága" vonatkozásában. Az agykutatók szerint, a két agyfélteke között munkamegosztás működik, az egyik a racionális gondolkodásért, a másik az érzelmekért felelős inkább. Ezentúl azt is feltételezhetjük a tapasztalatok alapján, hogy eltérő tempójú fejlődésre képesek. Mintha megállt volna az idő, az érzelmi élet evolúciójában.

  A tudományos, technikai fejlődés exponenciálisan gyorsul, képesek vagyunk hatékony, célszerű munkára, együttműködésre. Kis rosszmájúsággal mondhatjuk, semmi perc alatt el tudjuk a civilizációt pusztítani, ha az érzelmeinket, indulatainkat nem tartjuk erős kontroll alatt. Beláthatatlan lehetőségei vannak az anyagi kutúra fejlődésének, párhuzamosan a növekedés veszélyeivel, kockázataival. Mindez könnyen érthető, nem szorul bizonyításra.
    De mit látunk az érem másik oldalán? Csak néhány atavisztikus, máig működő gyakorlat: erőszak, az erővel, a hatalommal való visszaélés a társas kapcsolatokban, a politikában, a gazdaságban, a nemzetközi kapcsolatokban. Ez a fajta egoizmus valószínűleg segítséget jelentett a múltban az egyedek számára, a létért való küzdelemben, a túlélésben. De könyörgöm, véget ért a kőkorszak, a harmadik évezredre globálissá vált a világ! Ha a megváltozott körülményekhez, az új kihívásokhoz, nem igazítjuk hozzá az érzelmi, szociális viszonyainkat, akkor hamarosan saját erőnkből jutunk a dinoszauruszok sorsára.
    Szűkítsük a kört, fókuszáljunk a mai magyar társadalmi helyzetre. A társadalom szétszakadt, megosztott, hatalmas jövedelmi, iskolázottsági, életlehetőségekben való különbségek, helyben járás a fejlődésben, semmi reális jövőkép, egymásra mutogató politikai csoportok, totálissá vált ellenségkép gyártás.
Kedves Európai Magyarok, miféle közösség vagyunk? Nevezhetjük-e egyáltalán valamifajta közösségnek magunkat? Hol vannak, ha vannak, találkozási pontok az országban élők között? Ma az látszik, hogy az egymásnak feszülő szekértáborok, vezéreiktől a híveikig, a kizárólagosságra, egyeduralomra törnek, a saját táboruknál jóval nagyobb, megosztott többség kárára. Ez a politika egyszerre siralmas, nevetséges és primitív. A fejlődés lehetőségének elvetése. Visszaút a feudalizmus irányába. Valójában az éppen hatalmon lévők hosszútávú érdekeit sem szolgálja, de ugye nem is azt, hanem a társadalom közös érdekeit és ezen keresztül az egyének sokaságának érdekeit kell szolgálnia.
    Ez a politikának csúfolt, terméketlen iszapbirkózás arra is bizonyíték, hogy valójában az érdekcsoportok nem tudják, hogy mi a demokrácia, nem is hisznek benne, csak beszélnek róla. Annyit sikerült a fogalomból megérteniük, hogy a hatalomért lehet versengeni, a győztes pedig mindent visz! A világhálót rendszeresen használók hatalmas tábora, nap mint nap szembesül az itt is megjelenő kíméletlen, gyűlölködő, erőszakos, ostoba, totálisan kompromisszumképtelen véleményekkel, megnyilatkozásokkal. Az embereket nem érdekli az igazság, a reális lehetőségek mérlegelése, elfogadhatatlan számukra a másik véleményének akceptálása. Jellemzően, nagyvonalúan figyelmen kívül hagyják a tényleges erőviszonyokat, saját támogatottságuk mértékét is.
Ha ebben a helyzetben, belátható időn belül változást szeretnénk előidézni, akkor térben és időben kell ezt megtervezni, összehangolni azoknak, akik képesek a saját és csoportérdekeik fölé emelkedni. Tudni kell, hogy hol tartunk most, milyenek a társadalom valóságos viszonyai. A kiindulási helyzet meghatározása nélkül a célállapotot sem lehet kijelölni. Megkérdezem, másfél évvel a választások után, lát valaki komoly szándékot, képességet egy rendszerváltás előkészítése irányában, a panaszkodáson és az olcsó populista ötleteken kívül?

   Lát valaki bármiféle konszenzus keresést a különböző politikai erők között? Könnyen belátható, hogy a  manipulálásban, lejáratásban, hazugságban magát tökélyre fejlesztette bármelyik győztes párt, nem képes az ország gondjainak megoldására. Nem képes, mert a választói akarat negyedét, harmadát jelentő "politikai" többség nem helyettesítheti a valódi társadalmi többséget.

Innen, még szebb nyerni!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://face2face.blog.hu/api/trackback/id/tr807661620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.