"Ehhez még csak annyit kell megjegyezni, hogy a világ nem az igazságra hivatkozik. Amire a világ hivatkozni szokott, az a többség. A többséget úgy szerzi meg, hogy aki nem áll melléje, attól az élet lehetőségeit megvonja, lázadónak bélyegzi és a társadalomból kizárja. A többségi véleménynek az igazsághoz semmi köze, de a korrupt közösségben az az igazság funkcióját végzi. A helyzetet bonyolítja, hogy a többség — a világ minél korruptabb, annál kevésbé tényleges — csupán politikai többség, részben félrevezetett, részben becsapott, részben terrorizált és egyéb politikai trükkel létrehozott, a valódi többség ellenére koholt statisztikai blöff-többség, vagyis demokrácia." (Hamvas Béla nem régen, csupán hatvan éve látta aktualitásnak a kérdést.)

   Miniszterelnökünk az "igazi" demokráciában hisz, ami az eddigi gyakorlatát látva, a Hamvas Béla által megfogalmazott "politikai" többség diktatúráját jelenti. Érdekes lenne tudni, hogy saját magától jutott idáig, vagy segítettek neki. Fő munkatársait a pártban és a kormányban egyaránt, nem jellemzi az ideologikus gondolkodás. Amit tapasztalhatunk tőlük, tiszta haszonelvűség, csak a hatalom, csak a pénz, most és mindörökké. A magyar nemzet általuk ki nem fejtett gondolata csak politikai termék, hívószó, melyre a társadalmunk jelentős része, el nem ítélhető módon, pozitívan reagál. Az emberi társadalom organikus működése, melyre szintén gyakori a hivatkozás, különbözik a hangyák, méhek közösségeinek működésétől, az alkotó ember nem csak a társadalom egy eleme, hanem totalitásra törekvő szubjektum, melyet a Jó Isten a hívők szerint, saját képmására teremtett, szabad akarattal, a jó és a rossz tudásának képességével. Hogy illeszthető ez össze, a többségre hivatkozó, mindenható állammal, a nagy testvérrel? Mi, egyszerű polgárok elképedve látjuk, hogy milyen természetes módon, szerénytelenül, hályogkovács módjára veszik a bátorságot választott vezetőink, hogy élettapasztalat, mély, alapos tudás, szakismeret nélkül bármiről törvényt alkossanak.

    A fentiekből látható, hogy politikai szűklátókörűség, baklövés a FIDESZ-KDNP szavazótáborát "birkázni", egységes, monolit tömbnek gondolni. Különböző okokból , a nemzeti gondolat jó szándékú  támogatójaként is alakult közösségről van szó. Maguk, a párttagok, a pártelit már sokkal nagyobb felelősséget viselnek a megvalósított politika iránt. Ennek a politikának nincsenek kitűzött, számon kérhető céljai, időbeli menetrendje, az egész nemzet előbbre juttatását célzó programja. Tapasztalható viszont egyfajta nosztalgia a két világháború közti kormányzási, politikai, eszmei, ideológiai viszonyok iránt. Jellemzően a tekintélyelvűségről, az egyszemélyi vezetésről, az erőből való politizálásról, központosításról, az alkotókészség elfojtásáról, diszkriminálásról, mind az egyházak, mind a vállalkozások, testületek, művészeti alkotók között, túlzott elhívatottság érzéséről, alternatív világlátásról van szó.

Amikor a "politikai" többség diktatúrájáról beszélünk, nem klasszikus diktatúráról van szó. Formálisan a demokráciák jellemző keretei, intézményei megvannak. Valójában a kormányzó párt érdekében működtetett, kiüresített, korlátozott áldemokráciában élünk. Vannak választások, parlament, ahol törvényeket hoznak, alkotmánybíróság, igazságszolgáltatás, jogorvoslati lehetőség, közszolgáltatások, nincsenek a határaink "előlünk" lezárva, szinte minden tüntetés megtartását engedélyezik, a médiák bármit és annak az ellenkezőjét is állíthatják, a nyugdíjakat kézbesítik.

Nos, akkor hol a baj? Egy kormányzati munka értékelésében nem hivatkozhatunk arra, bár kétségtelenül igaz, hogy egyetlen egy sem volt idáig tökéletes, hogy minden rezsimben volt korrupció, voltak kedvezményezett haszonélvezők.
"A dialektika egyik lényeges alaptörvénye az, hogy a mozgás által létrejövő fejlődés értelmében, a mennyiségi változások, átcsapnak minőségi változásba. Illetve a minőségi változások, mennyiségi változásokat váltanak ki." (Hegel után)

   Jól prezentálja a törvényszerűséget a magyar valóság, azzal a handicap-el, hogy a változás iránya nem előre és fel, hanem hátra és lefelé mutat. A meghozott intézkedések jó része nem a magyar nép valós érdekeit szolgálja, a közpénzek, vagyonelemek kisajátítása a pártérdekek céljából, közelít egy új minőség, egy soft diktatúra felé. Ez a diktatúra, az őt lehetővé tevő "béna" társadalom nélkül elképzelhetetlen lenne. 
Mivel nem vagyok politikai pártnak tagja, szószólója, egyszerű magyar állampolgárként mondok véleményt a helyzetről. Az életüket élőket, a munkájukból boldogulni akarókat nem az aktuálisan kormányzók neve, logója érdekli, hanem a kormányzás minősége, a társadalmi hasznossága. Sok munka árán, nem kevés pénzből fenntartunk egy rendszert, abban a naiv hitben, hogy nem a saját zsebeinek megtömését tekinti céljának, hanem munkájával a közösség életét teszi hatékonyabbá, biztonságosabbá. Hát ez az, amit csak nyomokban lehet látni.

   Ha egy kormányzó "többség" lassan öt év alatt, képtelen néhány, akár sokaknak tetsző populista intézkedésen kívül, előrelépést produkálni, az alkalmassági gondokat jelez. Nem csak a kormánypártokét, hanem a rendszerváltás nyomán kialakult politikai rendszerét is! Ennek az egyharmados kétharmadnak ugyanakkor, sikerre számítható ellenpólusa nincs, az elhúzódó alakulás állapotába tanyázik évek óta. Láthatjuk, hogy társadalmunk egésze (az értelmiséget is beleértve) és a megélhetési politizálásra szakosodott csekély számú réteg, éretlenül viselkedik, képtelen ebben a felállásban jobb eredményt produkálni. A többpárti demokráciát, a jogállamot, a zsákmány megszerzésének lehetőségeként értelmezik, bár ezt nyíltan felvállalni nem merik. Nem a demokráciával, a jó értelemben vett politizálással, hanem az ezek helyett megteremtett gnóm gyakorlattal van tele a polgárok hócipője.
Itt az idő, hogy magunkhoz térjünk, gondolkodni és ennek nyomán cselekedni kezdjünk, visszavegyük az életünk feletti szabad rendelkezésünket a bürokráciától, mely lassan az álmainkat is szabályozni, ellenőrizni akarja.