2015.11.08.
12:47

Írta: Evoke

Mégis, kinek az élete?

 

Végtelen bizalom, végtelen hatalom? (Zéró kontroll?)

   Mi magyarok, egyesek szerint egyenesen a Szíriuszról származó információkból kaptuk a fene nagy intellektusunkat, szabadságszeretetünket, büszkeségünket. A címben szereplő kérdések némileg másra utalnak. Azonban ne feszítsünk már megint a „különlegességünkkel”, másutt sem sokkal különb a helyzet. A homály globális, vagy az emberi tudat araszolgatva fejlődik. Annyiban mégis speciális a helyzetünk, hogy a demokratikus hagyományokkal, polgári öntudattal, nagyobb anyagi háttérrel rendelkező országokban a társadalmi kontroll és a politikusok önkontrollja jóval erősebb a miénknél, kevésbé súlyos a helyzet.
   Maradjunk itthon, gondoljuk át ezt a máig elrejtett kérdést: Mihez van joga az ország vezetésével megbízott parlamentnek? Mindenhez? Megszabhatja, hogy mekkora szőrt növeszthessen a jegesmedve, hogy miben higgyünk, hogy ki a magyar? Megváltoztathatja a múltat? Vajon mindenható-e az állam? Ha ezt gondolja magáról, miért hiszi azt, hogy a felelőssége meg csak korlátolt, mint egy Kft.-é? Mindent megadóztatok, de emberi életet, oktatást, egészségügyet, utakat, esélyegyenlőséget, a mindennapi betevő falatot a gyermekeknek, hovatovább a nyugdíjakat sem tudom garantálni. Szerintetek ez normális állapot? Mint tudjuk, az intelligenciát, valamint a vasalt nadrágot és sajnos a diplomát sem egy helyen osztják. Úgy tűnik, nem eléggé hatékony a képzési rendszerünk. Az még józan ésszel megérthető, hogy a politikából élők, a bürokraták ezt az állapotot tartják megfelelőnek, de hogy a polgárok, az értelmiség, a jogásztársadalom, alkotmánytudósok ezen nem akadnak fenn, az több mint furcsa. Valami naiv hithez, vak bizalomhoz, az intellektus, a szabadságszeretet és a büszkeség hiányához van szükség ahhoz, hogy az elvileg minden hatalom forrásának birtokosa, a NÉP, biankó csekket bízzon a parlamentjére. Alkotmányban szükséges meghatározni, hogy mihez van felhatalmazása, és mihez nincsen az államnak. Tisztában vagyok vele, hogy az emberek millióinak nem ez az irracionális állapot a legnagyobb gondja, de talán azok, akiknek erre módjuk és felkészültségük van, tehetnének valamit az élhetőbb jövő előkészítéséért. 

   A fejlett világban egyre inkább formálissá válik a demokrácia, önjáróvá válnak a kormányok, növekszik az apátia, a jövőbe, a fejlődésbe vetett hit halványul. Tapasztalható a társadalmi aktivitás csökkenése a közéletben, a választásokon való részvétel csökkenése. Újabban visszakúszik egy lehetséges globális háború gondolata a médiákon keresztül a köztudatba. A minden kérdésben való döntés jogát államaikra bízó népek ismét ágyútöltelékké, végső soron áldozataivá válhatnak a végtelen bizalmuknak.
   Mindez a növekvő szervezetlenség, az anarchia felé mutat. Amilyen mértékben csökken a részvétel, ugyanolyan arányban csökken az állam, a törvények legitimitása is. Nem jogi értelemben, hanem a valóságos társadalmi gyakorlatban. Ha a kormányokat a népesség egyre kisebb része választja meg, akkor egyre többen tarják lehetségesnek és szükségesnek a jog megkerülését. Fokozottan igaz ez akkor, mint láthatjuk Magyarországon, hogy ha az állam sem tartja be a saját törvényeit. A mindenhatóságában hívő állam nem képes észrevenni, hogy a világ, az egyes emberek, szervezett csoportok sokkal nagyobb érdekérvényesítő lehetőségekkel rendelkeznek, mint korábban. Ez a tény Magyarországon kevésbé látszik, a társadalmi közösségek zilált állapota, az öntudatlan, konfliktuskerülő örökölt magatartás miatt, nem tudatosodott a bennük rejlő erő felismerése. Nem oldható meg minden az állami erőszak útján. Láthatjuk az állami erő korlátozott voltát a terrorizmus, a korrupció, újabban az európai menekültkérdés kezelésének és „eredményeinek” kapcsán.


   Az emberi társadalom fennmaradása a közmegegyezésen, az együttműködésbe vetett hiten, a bizalmon, a szolidaritáson alapszik. Ha mindez amortizálódik, akkor sötét, bizonytalan jövő vár ránk. Csak nemrégen léptünk a harmadik évezredbe, van-e így esélyünk arra, hogy valamikor eljutunk a végéig?

Innen szép nyerni!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://face2face.blog.hu/api/trackback/id/tr278059454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lényeglátó 2016.03.06. 16:54:05

1526
„Mindinkább meggyőződöm, hogy az ország helyzete reménytelen, ez az ország nem képes magát megvédeni, mert nincsenek az állam kormányzatában becsületes emberek! (A pápai követ írja Rómának, 1526-ban!)
2015-ös változat :
Mindinkább meggyőződöm róla, az ország helyzete reménytelen, ez az ország nem képes megvédeni magát a gazemberek töménytelen elszaporodása, kormányzati pozíciókba behatolása folytán!

„el nem tagadhatjuk, és nem szépíthetjük azt a példátlan önzést, amelynek durva konfliktusaiból áll e korszak úgynevezett politikai története. Keserű arra gondolni, hogy ez ország politikai vezetői méltatlan, alacsony lelkű, legjobb esetben tehetségtelen emberek voltak”
Szekfű Gyula Tomori című tanulmányából. Nincs új a nap alatt!

"1523-ban Magyarországon járt Francesco Massaro, egy olasz utazó, aki a
következőket írta:
"A magyarok általában a világ legrosszabb fajtája. Nem szeretnek, és
nem becsülnek egyetlen nemzetet sem a világon és egymást, sem szeretik.
Mindenki a maga kényelmére gondol, lopják a közt és kevesen törődnek
vele. Nincs semmi engedelmesség közöttük, büszkék és arrogánsak, s nem
tudnak sem uralkodni, sem kormányozni, és tanácsot sem fogadnak el
olyantól, aki tud. Kevés dologgal foglalkoznak, kivéve a dőzsölést és
a köznek meglopását. Ebben nagyon serények."
"Ha közelebbről szemléljük azokat a férfiakat, akik tébolyult időkben a világot igazgatják, jobban csodálkozunk hitványságukon, mint amennyire meglep minket létezésük. Megdöbbentő milyen kevés tehetség szükségeltetik ahhoz, hogy valaki birodalmak sorsa felett döntsön, és be kell látnunk, hogy az emberi dolgokban van valami végzetszerű, és titokzatos amire nincs magyarázat"
Chateaubriand fr. történész

„A szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, nem hágy kenyeret” (Példabeszédek 18/3 – a szocializmus megerősítette e tapasztalatot!)

„Fejedelmeid megátalkodottak és lopóknak társai, mind szereti az ajándékot, és vesztegetést hajhász” (Ézsaiás próféta 23. - privatizáció!