2016.07.15.
08:45

Írta: Evoke

Face tu face.

 

 

Nyelvészkedjünk egy kicsit! Van-e olyan beszámítható magyar állampolgár, akinek a számára az alábbi két kérdés ugyanazt jelenti?

 

Akarja-e ön, hogy Magyarország lépjen ki az Európai Unióból?

--vagy,

 

Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?

 

A látható, képtelen egyenlőtlenség ellenére folytatódik a szekértáborok párnacsatája: igen és nem.

 

Minden ellenkező híreszteléssel szemben van az Európai Bizottságnak egy megvitatásra ajánlott javaslat csomagja, melynek elfogadásáról az Európa Tanács (a kormányfők tanácsa) és az Európai Parlament együttesen dönthetnek. Mindkét testületben ott vagyunk. Ma még nem tudjuk, hogy ez a procedúra, a kérdés megvitatása mikorra indul el. Ha döntés születik, akkor az kötelező minden tagállamra. Ha nem fogadjuk el, foghatjuk a kalapunkat, eltolhatjuk a biciklit. Egy ilyen döntés alól nem kaphatunk felmentést, talán még az EU támogatások lemondása esetén sem. Ez azonban nem életszerű, nélküle recesszióba kerülne a gazdaság.

 

"A menedékjog iránti kérelmek EU-n belüli elosztására szolgáló új rendszer szerint a
felelősség meghatározása túlnyomórészt már nem kapcsolódna az első kérelem vagy a
szabálytalan belépés szerinti tagállamhoz. A felelősséget ehelyett elsődlegesen egy olyan
elosztási kulcs alapján osztanák meg, amely a tagállamok relatív méretét, gazdasági erejét és
abszorpciós kapacitását tükrözi20."

 

EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2016.4.6. COM(2016) 197 ... - IPEX

 

Pártunk és kormányunk, adóforintjainkat most sem kímélve, a közeljövőben országos kampányt tervez a népszavazási kérdésre adandó "NEM" válaszok győzelme érdekében. Igazából ez a kampány már régóta folyik. Kidobott pénz! Borítékolhatjuk, hogy nem lesz érvényes a szavazás a résztvevők szükségesnél alacsonyabb száma miatt, miközben a nemek lesznek többségben.

Vajon mit fog bizonyítani a szavazás eredménye, kinek, mire lesz ez jó vagy rossz? Tudatosság vagy ösztönösség, netán blöff lapul a kezdeményezés mélyén?

 

Menjünk sorba: Az első kérdést népszavazásra bocsájtani politikai öngyilkosság, a beszámíthatóság megkérdőjelezése lenne egy kormányzó párt részéről. Ahogy ma már az EU bürokrácia sem gondolhatja, hogy olyasmit erőltethet a tagállamokra, beleegyezésük nélkül, melyekről korábban szó sem volt. Természetesem dönthet úgy egy szűkebb közösség, hogy megteszi ezt, de ez az EU jelentéktelenebbé válását, az európaiság eszméjének végét jelentené.Ugyanakkor sem az EU-nak, sem bármelyik tagországnak nem lehet hasznot, biztonságot, perspektívát jelentő megoldás a babarongy eltépése. Magyarországon a polgárok meggyőző többsége hasznosnak gondolja és támogatja az EU tagságunkat.

 

http://www.publicus.hu/blog/haromnegyed_az_eu_mellett/

 

Ezt Orbán Viktor sem gondolja másképpen!

 

http://mandiner.hu/cikk/20160711_orban_viktor_te_a_beke_ellen_vagy

 

Néhány szó a második, a népszavazási kérdésről.

Egyfajta remélt politikai hasznot szeretne begyűjteni a kormányunk, a tisztességtelenül feltett kérdésével. Jelenleg van egy bizottsági javaslat, mely mellett sorra tesznek újabb javaslatokat a tagországok is. Tehát a döntés később lesz, csúsztatás azt állítani, hogy az EU be akarja vezetni a kötelező kvótákat.

A népszavazás ilyen szövegű kérdésfeltevésének kettős célja van. A majdani vitában a nyomásgyakorlás eszköze lehet egy érvényes elutasítás. Ismerve a magyar közvélemény álláspontját, ez nem ördögtől való célkitűzés a kormány részéről. Ugyanakkor a nem jobboldali ellenzék számára politikai csapdahelyzetet teremt. Felelősen, majdani választási sikerek reményében, nem vállalható fel az IGEN válasz. Hosszú időre rásütné az ellenzékre a nemzetárulás vádját. Ezért is látszik a legkisebb rossznak a népszavazás bojkottja.

 

De ne legyenek illúzióink, ez Magyarország. Polgáraink negyven százaléka rendszeresen nem megy el szavazni, a maradék szekértáborokba tömörülve nem érti, hogy önjelölt "vállalkozói" csoportok, a pártok játékszerei. A politika pedig nem akarja megérteni, hiszen számára nagyon is megfelel a megosztottság, ez a létük alapja.

 

Azt azonban látnunk kell, hogy nem előzmények nélkül jutottunk idáig. Lehet rajta rágódni, de ez nem változtat a tényeken, a magyar közvélemény markáns többsége így látja:

 

1. Az illegális be vagy átvándorlás elfogadhatatlan.

2. Csak a valóban „menekültek” ideiglenes befogadása humanitárius kötelesség!

3. Minden nép saját joga eldönteni, hogy kikkel kíván együtt élni tartósan.

4. Különböző kultúrák együttélése csak a kölcsönös tiszteleten, bizalmon, egymás elfogadásán

alapulhat, a befogadó ország törvényei szerint.

5. Az európai és az iszlám kultúra összehasonlításakor nem a jobb vagy a rosszabb reláción, hanem

a másságon van a hangsúly.

6. Az európai gondolkodás megengedőbb hitbéli és erkölcsi vonatkozásban, míg a muszlimok az

iszlámot az első, az egyetlen igaz, a világ keletkezése óta létező vallásnak tekintik.

Az iszlám túlmutat a dogmák és vallásgyakorlatok összességén, civilizációnak is tekinthető:

híveit közös kultúra, közös hagyományok és az egyazon, vallást,erkölcsöt, jogot és mindennapi életet szabályozó jogrendnek (saría) való engedelmeskedés köti össze.

7. A két kultúra békés együttélése az eddigi tapasztalatok alapján, a kialakult párhuzamos társadalmakban, nem tűnik járható útnak.

8. Mivel Magyarország az európai gazdasági, érték és politikai közösségnek, az EU-nak a tagja,

részt kell vállalnia a probléma anyagi, erkölcsi, rendészeti közös tevékenységében,

teherviselésében.

9. A társadalom életét, békéjét, biztonságát, erőforrásait ilyen mértékben érintő kérdésben felelősen, körültekintően és demokratikusan kell dönteni.

10. Az EU, a tagországok, így Magyarország is meglehetősen nehezen jutottak el a jelenség súlyának

felismeréséig, minden tagországnak megfelelő kezeléséig. A Törökországgal kötött szisztéma is számos

bizonytalansággal terhes. Nem jelenti a probléma végleges megoldását.

 

Gyakran vádolják Orbán Viktort az EU felszámolására irányuló tevékenységgel. Ez erős csúsztatás, a hatalma, támogatottsága hamar semmivé válna az EU által biztosított lehetőség igénybevétele nélkül. Láthatóan két koncepció ütközik egymással, a nemzetek feletti szuper állam és a nemzetek Európája. Mindkettő legitim törekvés, szólnak mellettük érvek, ellenérvek. Egy azonban megkerülhetetlen, a jövő csakis az EU keretében képzelhető el. Ebben nem lehet értelmes vita, az EU-nak nincs alternatívája. Az is igaz, hogy a döntés joga ebben a kérdésben az európai népeket illeti meg.

Sajátos csavar a népszavazásnak a megítélése az adott kérdésről. Populizmus. mondják azok, akik az Európai Egyesült Államok mielőbbi létrejötte mellett vannak. Mintha nem volnának igazából demokraták, nem tartják eléggé "éretteknek" Európa népeit arra, hogy eldöntsék ezt a kérdést egy Bizottság helyett.

Ugyanakkor van némi álságos színe a népszavazásra, a demokráciára hivatkozni egy olyan rezsim részéről, amelyik hazai pályán minden eszközzel akadályozza a nép ilyen módon való akaratának érvényesülését.

 

Napjainkra divatossá vált bizonyos körökben a nacionalizmus, (nem a felsőbbrendűség) jelenségének pejoratív értelmezése. Ki mondhatja hogy ez nem létezik, hogy nem játszik bármelyik állam életében szerepet? Hadd idézzek egy sokak által ismert, de kevesek által olvasott klasszikust, lassan száz év távlatából:

 

"Azt lehetne továbbá mondani, hogy ne teremtsünk az emberek között új válaszfalakat; ne állítsunk fel új határokat, inkább szüntessük meg a régieket. Én azt hiszem, hogy szeretetreméltó rajongók azok, akik így gondolkodnak; de csontjaik porát a szél már nyomtalanul szétszórta majd, mikor a haza eszméje még mindig virágzani fog."

 

Herzl Tivadar: A zsidó állam.

 

Tekintsünk a továbbiakban csak a hazai kommunikációra.

Politikai pártjaink, valamint a megmondó embereik, sajtójuk, kezdettől fogva belpolitikai haszonszerzés reményében próbáltak előnyt kovácsolni a súlyos, emberi tragédiákat okozó helyzetből.

A kormány, ahelyett hogy a valódi nehézségekről (hogy illegális, tömeges, a sajátján kívül más kultúrát elfogadni nem akaró, beilleszkedni képtelen, milliós nagyságrendű, folyamatos átvándorlásról van szó) becsületesen, gyűlöletkeltés nélkül őszintén tájékoztatott volna, az emberi önzésre, a kenyérféltésre hegyezte ki a mondandóját. Lásd a plakátháború műalkotásait. Az idő múlásával emelte a tétet, az EU vezetőit, meg nem nevezett háttér hatalmakat vádolt meg az európai nemzetállamok elleni összeesküvéssel, kötelező, korlátokhoz nem kötött kvótákról beszélt. Szót nem ejtettek arról, hogy minden befogadást ideiglenesnek, a háború befejezéséig tartónak kell elképzelni.

Azt látnunk kell, hogy Orbán Viktor nem diplomata. A maga egyszerű, erőszakos módján az európai vezetőket, a vezető hatalmakat az Európai Egyesült Államok létrehozásának kikényszerítésével vádolja.

Az ellenzéki pártok a JOBBIK kivételével igyekeztek bagatellizálni az eseményeket, veszélytelennek, kockázatok nélkülinek nevezve őket. Hónapok kellettek annak belátásához, hogy az illegális határátlépés ellenkezik a józan ésszel is. A helyzet kezelésére saját javaslat, megoldásuk nem volt. Lássuk be, hogy a támogatottságuknak nem használt ez az álláspont.

 

Az európai politikusok, a közvélemény is, a magyarhoz hasonlóan jókora vargabetű után kezdett megvilágosodni, felismerni képességeit és lehetőségeit. A humanitárius befogadástól, a Schengeni határok védelmének szükségességéig, a Dublin III rendelet használhatatlanságának elismeréséig, a Törökországgal kötött alkuig, amelyre nem lehetünk büszkék, rögös utat járt be az európai közbeszéd.

Érdekes meggondolni, miként alakultak volna az események a magyar kerítésépítés, a V4-ek közös fellépése nélkül a kvóták ügyében.

Miniszterelnökünk hasonlít a porcelánboltba tévedt elefánthoz az európai ügyek kommunikációjában és a hazai ügyek intézésében. Az ellenségképek gyártása, az állandóan és mindenkivel való konfrontáció mellett nem képes az ország eredményeinek tényleges javítására.

A migráció veszélyeinek felismerésével, kezelésének magyar megoldásával, az EU-val való konfrontáció felvállalásával azonban, bármit is jelent ez, karakteres politikusnak mutatkozott. Az idő fogja eldönteni, hogy mi volt helyes vagy helytelen a cselekedeteiben.

 

Ez azonban nem teszi elfogadhatóvá a dohszagú ideológiáját, az állam uralkodását a társadalom fölött, a társadalommal való igazi párbeszéd helyett a Nemzeti Konzultációt, rablógazdálkodását, a társadalom csoportjainak egymásra uszítását hazugsággal, lejáratással közpénzen, az övétől különböző nézetek nemzetellenesnek nyilvánítását. Nehéz ellene harcolni, mert rajta kívül nincs jelenleg autentikus vezetőerő, nincs versenyképes koncepció. Erre a problémára kell gombot varrni, akár többlépcsős megoldással.

 

A helyzet nehéz, de nem reménytelen. Alattvaló, törvénytisztelő népünk nem vak, nem ostobább más népeknél, a türelme sem látványosan hosszabb. A kormánypártok támogatottsága ma még jelentős. A polgári elégedetlenség oka nem az, hogy a FIDESZ-KDNP kormányoz, hanem az, ahogyan kormányoz. A kormányzásról vallott felfogása korszerűtlen, ember és nemzetellenes, pókhálós. Nem szolgálja az ország gyorsabb ütemű fejlődését, a társadalmi békét, Magyarország felemelkedését.

 

És valamit a népszavazás eredményének hozadékáról.

 

A kormány a leadott szavazatok alapján, 2-3 millió közötti NEM mellett kevéssé villoghat, hivatkozhat a magyarok akaratára, hiszen érvénytelen, semmire sem jó véleménynyilvánításra került sor.

Az ellenzék kommunikálhatja azt, hogy tulajdonképpen a jobboldal házi szavazásáról beszélhetünk, a társadalom többsége a szavazás bojkottjával tiltakozott az öncélú és következmények nélküli propaganda szavazás ellen.

 

Izgalmas néhány hónap előtt állunk, láthatóvá válik mindnyájunk számára, hogy hol tartunk éleslátásban, felelősség vállalásban és politikai kultúrában. Ha a népszavazás érvénytelen lesz, akkor egy újabb, közpénzen finanszírozott, a kormány belpolitikai pozícióit erősíteni szándékozó csörtén leszünk túl, nemzetközi hatások nélkül. Ha azonban bármi okból érvényes lesz és a nem szavaztok többségét hozza, bizony végre fel kell kötnünk a nadrágunkat, hogy ne kerüljünk gazdaságilag, politikailag, erkölcsileg egy kezelhetetlen fekete lyukba.

 

 

 

Innen szép nyerni!

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://face2face.blog.hu/api/trackback/id/tr828881892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.