Nyugodjon le mindenki, vegyünk egy mély lélegzetet!

Bár jó hír, de ne tegyünk úgy, mint a NER politikusai: Az ellenzék jobban teljesít! Fontos „Momentum” az aláírások nagyszámú összegyűjtése, azonban ezzel nem a háború, csupán egyetlen csata sorsa dőlt el. A vesztes oldal kiléte nem kérdéses, presztízsvereséget szenvedett a kormányzati arrogancia, a felelőtlen, irreális kalandorpolitika, az „igazi, a többség” demokráciájáról szóló üres duma. Erősíti a kapott gyomros hatását a kormányzat képviselőinek, szószólóinak zavarodott, csapnivaló reakciója a helyzetre. Igaz, Kósa Lajostól, Gulyás Gergelytől ennél több nem igen várható.

De ki a nyertes ebben a csörtében, mit értékelhetünk pozitívan?

Mindenekelőtt a magyar nép nyert azzal, hogy ezermilliárdos nagyságrendű, jórészt további államadósságot növelő kiadást elkerült a budapestiek véleményének kinyilvánításával, az összegyűlt nagyszámú aláírással. Polgáraink érettebben, felelősebben képesek megítélni hazánk gazdasági fejlettségét, lehetőségeit, a fejlesztések fontossági sorrendjét a kormánynál.

Nyert a Momentum Mozgalom, elsősorban ismertséget, másodsorban elismertséget a bátor kezdeményezésért, a kitartó, szervezett munkájáért, a politikai érzékéért, helyzetfelismerésért.

Jó érzést, sikerélményt, reményt, önbizalmat nyert mindenki, aki valamilyen formában részt vett a munkában. A csatlakozott pártok, önkéntes civil aktivisták és a polgárok ismét megtapasztalhatták, hogy nem reménytelen normális célokért megmozdulni.

Fotó:Nagy Béla-Magyar Nemzet.

Ez a néhány hét mindenképpen előrelépés a demokrácia fejlődésében, tendenciákra mutatott rá és határokat feszegetett. De ostobaság lenne győzelmi tort ülni, tömjénezni magunkat. Az ellenzéki megosztottság nem változott, a legnagyobb kisebbség, a FIDESZ-KDNP támogatottsága a politikailag aktív, pártválasztók táborában meggyőző nagyságú. Továbbra sincs, hét év „meditáció" után sem, meggyőző ellenzéki jövőkép, megvalósítható és hihető elképzelés arról, hogy hogyan és miből oldhatók meg az ország gondjai? Súlyos teher az is, hogy egy választási kényszer által, pártelitek egymás közötti alkudozása során, a választók jelentős része által hiteltelenek tartott, korábbi eredményeire, a szakszerűségre nem nagyon hivatkozható koalíció, mennyire lehet meggyőző, új támogatók tömegeit magához vonzó? A választási győzelemhez a „technikai” megoldások véget nem érő keresése biztosan kevés lesz. Nem beszélve arról, hogy a választópolgárok nem ostobák. Az országot a választások után, már másnap is kormányozni kell, hibátlanul, meggyőzően, erős ellenszélben. Az eddigi alkudozások során, mely nem értékekről, majdani közös kormányzásról szólnak, szinte kizárólag a miniszterelnök személyéről és a biztosnak tűnő parlamenti ülőhelyekről folyik a vita. Hasonlóan 2014-hez. Ez a témaválasztás bizony, kérdőjelessé teszi az ellenzéki pártok vezetőinek alkalmasságát az ország irányítására.

Feltételezem, hogy a MoMo fiatal vezetői tanultak a 2014 óta folyó ellenzéki megmozdulások, civil kezdeményezések tapasztalataiból, nem száll el a kétségtelenül sikeres belépőjük után a realitásérzékük. Az összegyűlt 266 ezer aláírásban, tükröződik a Momentum nagyon értékes munkája, de nem neki szól, hanem az olimpia megrendezésének erőszakos, a nép megkérdezése nélküli tervének. A tervezett internetadó ellen tüntető százezer ember, nem Gulyás Balázsék kedvéért vonult az utcára 2014 őszén. Ők ügyesen, gyorsan reagáltak egy politikai „magas labdára”, megelőzve a politikából élő pártokat, a kormányzat meghátrált, ahogy remélhetőleg most is kifog hátrálni az elképzelése mögül. Arra próbálok rámutatni, hogy egy impotens ellenzéki pártstruktúrában egy új kezdeményezésnek van keresnivalója, létjogosultsága, de nagyfokú körültekintés, szívós munka, értelmes, nem megosztó kommunikáció, program szükséges a sikerhez. Amikor egy új párt, hirtelen felindulásból ekézi a többieket, tudnia kell különbséget tennie a vezetők és szimpatizánsok között.

A rendszerváltást követő választásokon átlagosan 5-5,2millióan vettek részt, ez 2018-ban sem valószínű, hogy másképpen alakulna. Egy új párt számára is ez az elérhető szavazóbázis. Ezzel kell okosan, tapintatosan, meggyőzően bánni.

Tudnunk kell, hogy 2018 után is folytatódik az élet, valamint már az is pozitív eredmény lenne, ha az új parlamentben a mainál nagyobb ellenzéki részvétel alakulna ki.

Végezetül lelepleződik, megfigyelhető egy sajátos szemléletmód, melyet a politikusoknak, a médiának illene megérteni. Mindent a politikai szembenállás szempontjából képesek csak látni, megítélni. A Nolimpia kezdeményezés kapcsán a kutya sem a lényeget, a felelőtlen, megalapozatlan pályázatot vizsgálta, hanem hogy ki lesz a győztes, melyik oldalnak hozhat ez politikai hasznot. A választókat alapvetően nem az érdekli, hogy ki kormányoz, hanem az, hogy jól vagy rosszul. Pártjainkat, tagságukat, vagyis a szekértáborokat a győzelemért folytatott tevékenység annyira leköti, hogy az érdemi, társadalmilag hasznos célok és módszerek kidolgozására nem marad kapacitásuk. Talán nem is képesek rá. Marad az ország helyben járása, az egymás elleni küzdelem, a lejáratás, a korrupció.

Bár jelei még nem látszanak, bízzunk benne, hogy egyszer majd az ország felemelkedéséről fog szólni a politika, iszapbirkózás helyett!