2018.07.11.
13:36

Írta: Evoke

C'est La Vie!

  Hát megint túl vagyunk egy hétvégén, amelyik számos "fontos" esemény mellett, mint például a foci VB vagy a nyaralás; időszaki választásokról, megméretésről is szólt. Megméretéséről a jelölteknek, a pártoknak, a politika presztízsének és persze a választópolgárok tudatosságának, aktivitásának, politikai értékrendjének.

Az eredmények, a részvétel, ismert a sajtóból. A VIII. kerületben a választásra jogosultak  23%-a, az V.kerületben a 20%-a tartotta fontosnak, hogy a szavazzon és döntsön. Ehhez képest a "lesajnált" vidék, Árpás polgárai a 67,59%-os részvételükkel valami másról, fontosról üzentek azoknak, akik láthatóan és hosszú ideje nem képesek megérteni, hogy miért van ez így.

Ilyen az élet, ilyen a demokrácia?-kérdezhetnénk cinikusan, de nem tesszük. Nem ilyennek kellene lennie! Jobb azonban csak általunk lesz, a személyes közreműködésünk eredményeként.

 

Ma Magyarországon a munkaképes korúak (15-64) 71,7%-a dolgozik, vagyis több mint egymillió honfitársunk „lógatja” a lábát munkalehetőség, képzetlenség, motivációhiány, a lakóhelyének „istenháta mögötti” helyzete miatt. Sok az eltartott, kevés az értékteremtő, adófizető ember hazánkban és ez jó ideje így van. Mivel az elmúlt száz év rendszerváltásai csak egy szűk réteg számára tették lehetővé a polgári függetlenséghez szükséges vagyonosodást, konvertálható tudás megszerzését, a társadalom nagyobbik része valamilyen módon az állami újraelosztás függőségében él és gondolkodik. (Nyugdíjasok, közalkalmazottak, közmunkások, nagycsaládosok, stb.) Einstein nyomán: God does not play dice. (Isten nem kockajátékos.) állítom, hogy az átlagos magyar választópolgár sem az, amikor szavaz a tudatossága és információi alapján a jövőjéről. Mérlegel és racionális döntést hoz.

 

A két budapesti választási helyszín polgárai egyrészt „tettek” a szavazásra, másrészt kétharmad közeli eredménnyel a NER jelöltjeit támogatták. Egy klasszikus, siker és teljesítményorientált politikai párt, optimistán feltételezve azt is, hogy nem csak „küzdeni” akar a megélhetést is jelentő mandátumért, de víziója, megvalósítani való céljai is vannak a közössége, az ország népének érdekében, bizonyára (?) végiggondolná, hogy milyen okokkal magyarázható a gyenge eredmény. Valószínűleg gátolja őket a valóság feltárásában, hogy a társadalmi munkamegosztás lehetővé teszi az ellenzéki státuszból való megélhetést is. A mindenkori hatalom számára, a demokrácia látszatának fenntartása miatt, megéri az ellenzéke eltartásának költségét finanszírozni, persze nem a sajátjából, hanem közpénzből.

 

Tekintsünk el a szocializálódásunk során tudatunkba épült kényszerpályáktól, sablonoktól, gondolkozzunk a mesterséges intelligencia módján racionálisan, logikusan, elfogulatlanul.

 

Mi a teendő akkor,

ha azt hiszi a választók nagy többsége, hogy minden oké?

Hogy az ország és népe a képességeinek megfelelő helyen van, kormánya a lehetőségeinek, a rendelkezésre álló erőforrásoknak megfelelően végzi a dolgát. (3x2/3)

Hogy létezik az országunkban egy messze nem egységes, nem többséget jelentő „ oldal”, amelyik a káoszban, az esetleg mégis kibontakozó magyar felemelkedés ellehetetlenítésében érdekelt. Mindent megadnának a gazdaság összeomlásáért, az ország EU-ból való kizárásáért, az ázsiai, afrikai gazdasági menekülők ellenőrizetlen bevándorlásáért, a FIDESZ kizárásáért a pártcsaládjából. Kerül, amibe kerül, a kibicnek semmi sem drága!

Ez az „oldal”, még azt sem tudja mondja, hogy „Nekünk Magyarország az első.” Látható örömöt okoz számukra a Trianoni diktátum nyomán a határainkon kívül rekedt hárommillió magyar sorsának tragédiája.

Természetes reakció részükről, hogy csak a FIDESZ!

 

Ha az polgárok többsége konzervatív? A család, a magántulajdon, a biztonság, az értékteremtő munka a fontos számára és ezeket az erős államban látja biztosítottnak. Nincs „ingyen ebéd”, csak az önhibájukon kívül rászorulóknak. Ha a bűnözés, az aszociális magatartás, a deviancia elfogadhatatlan a számára. Ha fontos a határon túliak helyzete, állampolgársága, szavazati joga. Lehet ezen értékek megkérdőjelezésével rendszerváltás csinálni?

 

Ha magyar társadalom nagyobb része nem vevő a történelmi tapasztalatai alapján az egyenlősdinek, a vegyük el attól, akinek van ötletének, a csak jogaink vannak, de kötelességeink nincsenek szemléletnek.

 

Ha a szolidaritás és a keresztényi szeretet csak pislákol a társadalomban? Tudunk erről valamit?

 

Ha sokan látják úgy, hogy a mai politikai paletta gyatra kínálata mellett, a NER jelenti a legkisebb rosszat, ami logikailag egyúttal a "legjobbat" is jelenti. Ha sokan komolytalannak, hiteltelennek látják az ellenzéki pártok többségét.

 

Ha belefáradtak a csodavárásba, hogy előbb-utóbb képes lesz valamelyik régi vagy új párt meghaladni az alibi politizálást, képes lesz a többség számára elfogadható elképzeléssel elő állni, arról a választókat meggyőzni.

 

 

Az alacsony részvétel és a szavazatok megoszlása hűen tükrözi a társadalom reakcióját a politikai oldalak teljesítményéhez, mutatja a politika presztízsének elpárolgását, kérdésessé teszi az eredmény legitimációját, elfogadottságát.

Talán legkevésbé utal a jelöltek alkalmasságára, az emberek többsége pártszimpátia alapján szavaz, megfontolás nélkül elfogadja  a pártja által kínált jelölt személyét. Ez azt is jelentheti, hogy a parlamenti, egyéni képviselő választás szerepe és jelentősége is mennyire formálissá vált.

 

Látva a budapesti eseményeket, a nyomukban kibontakozó, helyenként kabaréba kívánkozó véleményeket, magyarázatokat, el kell gondolkoznunk azon, hogy ez az egész hajcihő mennyiben szolgálja a választók érdekeit? Hogy ezzel a politikusi és választói összetétellel van-e remény az ország (keveset mondok) százesztendős helyben járását meghaladni?

 

Az említett, hézagosan felsorolt lehetőségek meggondolása, adekvát válaszok, cselekvési elgondolások nélkül, nehéz lesz valakinek is a közeljövőben esélyes kihívóként szerepelni.

 

Legyünk optimisták: innen szép nyerni!

 

 

 

 

 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://face2face.blog.hu/api/trackback/id/tr5014102031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnightcoder2 2018.07.12. 08:22:35

"Ma Magyarországon a munkaképes korúak (15-64%) 71,7%-a dolgozik, vagyis több mint egymillió honfitársunk „lógatja” a lábát munkalehetőség, képzetlenség, motivációhiány, a lakóhelyének „istenháta mögötti” helyzete miatt."

Munkaképes korú = 15-74 éves. Nos, kis hazánkban szerencsére viszonylag kevesen dolgoznak 15 évesen, és nem is lenne szerencsés ha ez a szám érdemben növekedne. Komolyabb hozzáadott értéket az a polgár tud produkálni aki legalább 18, de inkább 25 éves koráig tanul. A másik oldalon, 65 év felett már senki nem fog érdemi munkát végezni. Fel lehet emelni a nyugdíjkorhatárt 70 évre, de ki a fene fog felvenni dolgozni egy 65 éves polgárt ?

Aztán van nálunk egy elég népes csoport aki igazából soha sem volt a munka hőse, és egész Európában sehol sem az. Bár mostanság már mintha ők is elkezdenének dolgozni, legalábbis az okosabbja.

Szalay Miklós 2018.07.12. 09:33:46

Ime egy alapos kis összefoglaló demokráciáról és diktatúráról, a demokrácia visszásságairól:

egyvilag.hu/temakep/076.shtml