A szakszervezetek által rendezett, múlt szombati tüntetésről írtam-„Úgy látszik, valami megváltozott, valami elkezdődött a meglehetősen egyoldalú nemzeti konzultáció folyamatában, meglátjuk az elkövetkező időben, hogy kik és hányan veszik komolyan és felelősséget vállalva, a nemzet sorsát. Ma talán csak tízezer ember ment ki az utcára, bízom benne, nem kell százezreknek ugyanezt követelniük, hogy nagyobb súlya legyen a szónak.”
Nos a NER, hasonlóan a TITANIC- hoz, nem képes az irányváltoztatásra, önhittségében a veszélyérzetét is elvesztette mára. Amit a rabszolgatörvény megalkotása, parlamenti vitája, megszavazása és a védelmére elhangzott magyarázatok során produkáltak, az a demokrácia, a józan ész, a tisztesség paródiája volt, nem minden tanulság nélkül.
Valami tényleg megváltozott, elkezdődött! Ezt a folyamatot a kétharmad glóriáját viselő kormánykoalíció generálta a maga számára azzal, hogy a felhatalmazását biankó csekként, bármire felhasználhatónak vélte.
A szuverén magyar nemzetállam unásig hangoztatott elvét látványosan „ejtették” a sokat fikázott multicégek egyszerű megrendelésére, saját népük, választóik és a nemzeti jövedelmet előállító munkavállalóik érdekeit elárulva.
Nagy hiba, politikai öngól az ilyen, mert a legszélesebb, nem kikényszerített frontot nyitotta meg erőszakosságával, arroganciájával, tiszteletlenségével, cinizmusával.
Nem titok, hogy a kormánypártok frakcióiban a többséget jogászok (ászok?) alkotják. Elméletileg hallaniuk kellett tanulmányaik során a garancia és a törvény fogalmáról. Ha valamit törvényben szabályozunk, akkor az mindenkire kötelező és kikényszeríthető. Betartását az állam garantálja. A most megalkotott törvény munkaadók részéről történő betartásának nincs semmilyen törvényi garanciája. Munkaerő kereslet van, mondja Orbán Viktor. Ez a szükséghelyzet a garancia a betartásra. Furcsa helyzet lenne az, ha adók befizetését csak állampolgári felelősség alapján várnánk el, jogi és anyagi következmények mellőzésével. Képtelenség, még egy laikus számára is.
Fotó: Index
Ma az ülésteremben egy harcos, vagány, aktív ellenzéket láthattunk. A délután és az est folyamán spontánul létrejött utcai ellenállás mutatja azt, hogy a magyar társadalom önvédelmi reflexei, ha még lassítva is, de képesek működni. Csupán ízelítőt, egyfajta bemelegítést láttunk az állampolgári aktivitásból, amelyik kiszámíthatatlan következményekkel járhat, ha a parlamenti többség, semmibe véve a nép akaratát, tovább folytatja ámokfutását.
Ez a ma még csak néhány ezer, alapvetően "mérsékelten" erőszakos, csupán Budapesten, az esti órákban, munkavégzés után verbuválódott ember, jókora káoszt teremtett a főváros életében, közlekedésében, megszokott rendjében. Képzeljük el ezt nappal, sztrájkolva, országosan és a mai létszám sokszorosával.
Nem kellene a hatalomnak a tűzzel játszania, az elmúlt évek során megsértett, megkárosított, ellehetetlenített valamennyi közösséget összehangolt cselekvésre kényszerítenie. Nem igazán szoktak az ilyesmiből jól kijönni az olyan kormányok, amelyek hangoztatott kereszténységük ellenére sem tudják, hogy hol lakik az Úristen.
A kormány és a munkavállalók konzultációjának még nincs vége.