2019.02.09.
10:47

Írta: Evoke

A Gyurcsány dolgozatról.

Gyurcsány Ferenc megosztotta velünk nézeteit az ország helyzetéről és az ellenzék előtt álló, szerinte szükséges feladatokról.

 

https://dkp.hu/uploads/docs/10/147/gyurcsany_ferenc_merjunk_hazafiaknak_lenni.pdf

 

Érdekes nyomon követni volt miniszterelnökünk gondolkodásának változásait, a múltról és a jelenről való véleményét.

Első hallásra érzek egy kis hiányt, számos helyretett felismerés ellenére egy energia befektetése nélküli szublimációra, egy közbülső fázis nélküli társadalmi állapotváltozásra hasonlít az eszmefuttatása. Megérett a helyzet a NER leváltására, valamire, ami korrekciója is lenne a 2010 előtti gyakorlatnak. És mivel ez választásokkal nem megoldható, legyen ellenállás és lázadás! Kétségtelenül változás ez elmúlt években hirdetett álláspontjához képest. A hatalom utáni vágyakozás helyére a hatalom akarása lépett, ami az ehhez szükséges erő, támogatás megteremtésére irányuló munkát, bár jól látja, hogy mi kell a sikerhez, mégis akarattal helyettesítené. Ez nem voluntarizmus?

 

Semmi bajom azzal, hogy a körülmények változásával, változnak a róluk alkotott vélemények is. Csupán a feledékenyek kedvéért említem meg, Orbán Viktornak is sikerült a liberalizmustól eljutnia egy illiberális, autokrata, etatista álláspontig.

 

006.JPG

 

A kérdésem csak az, hogy mi változott meg és kinek a jóvoltából?

Egy dolog viszont nem áll érdekünkben: a felfordulás, a ribillió, a bárminemű erőszak. Ellen kell állni, támadni és készülni Orbán bukására. De ugye látjátok, hogy ma még nem állunk készen az Orbán utáni helyzet kezelésére? A mi mai gyengeségünk Orbán legerősebb kártyája. Mert tavasszal sem ő nyert, hanem mi vesztettünk. Mert megosztottak vagyunk, régimódiak, ötlettelenek, gyengék. Nemcsak jobb kormányt, de jobb ellenzéket is érdemel Magyarország. Nekünk is jobbnak kell lennünk. Ezért dolgozom.”

http://nol.hu/velemeny/angyalok-es-ordogok-1482469

A parlamenti ellenzéknek a Parlamenten kívüli ellenzék civil aktivistáival, szervezeteivel, mozgalmaival utcára kell hívni az embereket és az ellenállásból közösen kell lázadást formálni. A lázadás akkor lehet eredményes, ha az kiterjedt, tömeges és tartós. Ahogy egy fecske nem csinál nyarat, úgy egy tüntetés sem dönt kormányt. A tüntetések békések, de ahogy a mai hatalom nem tiszteli a demokratikus alkotmányosságot, úgy természetes, hogy a vele szembenálló ellenzék, ha kell, átlép a hatalom önkényes szabályain is. Mert sokan gondolják, hogy ez a demokratikus önvédelem része. Ahogy jogod van megvédeni magad a lakásodba betörő bűnözőtől, úgy jogod van megvédeni a hazádat az elnyomó önkénytől.”

Nézzük sorban a fenti kijelentések tartalmát.

Mára nagyobb lett az ellenzék választók általi támogatottsága? Ötletesebb, hatékonyabb lett az ellenzéki pártok politizálása? Mára felvállalható a kormány megbuktatása érdekében a ribillió, a nem demokratikus út? Mára készen áll az ellenzék az Orbán utáni helyzet kezelésére?

Nos, vannak kétségeim. Meglátásom szerint annyi változott meg, hogy a NER nyolcévnyi arrogáns, erőszakos nyomulása után, (jó lassan) leesett a tantusz az ellenzéki politikusok egy részénél, megérezték a létezésüket fenyegető veszélyt. Ha nem válnak erőt mutató tényezővé, akkor mennek a levesbe. Túlélési kényszerhelyzet jött létre, az erre való reagálás természetes és jogos önvédelmi reflex.

Kétségtelen tény, hogy a szükségszerűség közelebb hozta egymáshoz az évek óta kiszorítósdit, lejáratósdit játszó pártokat. Az is gyakorlati tapasztalat, hogy az egység látszata növelheti az ellenzék támogatottságát valamilyen mértékben.

Gyurcsány Ferenc és a kormánykoalíció számára is megkerülhetetlen erkölcsi és politikai kérdés a társadalom tűrőképességének és kockázatvállalásának ismerete, tiszteletben tartása.

Közismert Kenedy mondása:”Akik a békés forradalmat lehetetlenné teszik, azok miatt válik a véres forradalom elkerülhetetlenné.”

És akkor beszéljünk a lázadásról, a békés forradalomról. Hányan tartják ezt helyesnek, hányan vennének ebben részt?

Gyurcsány Ferenc is érzékeli, hogy valami hiányzik, valami nem eléggé spanos: „Természetesen tiszteljük választóinkat. Övék a végső hatalom. De ha demokrata támogatóink nagyobb része továbbra is csak dörmög és elégedetlenkedik, meg szurkol nekünk megállítva utcán és a Tescóban, hogy tartsunk ki, akkor semmire sem fogunk menni.”

Amikor a hatalom megszerzése a cél, tudniillik azt is, hogy az ország másik fele a NER támogatója, nem megosztottan, hanem egységesen. Milyen jövőt szánt nekik a szerző? Akkor most rájuk kényszerítene egy felfogásukkal ellenkező rendet?

Nem igazán tartom „politikus” megoldásnak azt, hogy előre kinyilvánítja elkötelezettségét a globális kormányzás szükségszerűsége iránt, ami ma láthatóan nem mondható népszerűnek.

Párt és mozgalom építés, a választók meggyőzése, mozgósítása nélkül (ez volna a közbülső fázis), csupán az ellenzéki pártelitek túlélését szolgáló alkuknak nem jósolok fényes jövőt.

Talán nem lenne felesleges újra definiálni a demokrácia, baloldal és a liberalizmus, valamint a jobboldal fogalmait, a huszadik-huszonegyedik század társadalmi jelenségeinek, változásainak függvényében.

Kíváncsian várom, hogy Gyurcsány Ferenc mai  és Orbán Viktor holnapi évértékelőjében mit fogunk hallani?

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://face2face.blog.hu/api/trackback/id/tr4314616500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DR. Smit Pal 2019.02.13. 06:11:44

Amit Gyurcsány és többi elmebeteg elképzel, az azért lehetetlen, mert az ország jo állapotban van, erös egységes. Most már van annyira erös, hogy szimpla pánik keltéssel, hazudozással dezinformacioval nem lehet felboritani, megtörni.
Ez persze mindig is igy volt, egy jol müködö országban nem lázadnak az emberek. Az ujdonság csak annyi, hogy most, az országbol hiányzo VALODI ellenzéket, az esetlegesen okkal lázado tömegeket, külfödröl irányitott, pénzelt politikai bünözök probalják kis létszámu csöcselékkel eljátszani. Amit a helyi és külföldi ellenséges média megprobál forradalommá nagyitani. Ezért nem jön ki a képlet, ezért nincsennek tömegek meg a 100. tüntetésen sem.
Ilyen a modern háboru, nem tankokat küldenek, hanem a tásadalmakban meglévö feszültségeket, az általanos emberi gyengeségeket optimálisan kihasználva megbuktatják a kormányt, és saját helytartojukat ültetik a helyére. De ez most nem müködik, nem tudják fellázítani az országot.