Mi magyarok, hajlamosak vagyunk idő előtt a győzelmet ünnepelni, vagy idő előtt temetni álmainkat.
Néhány gondolat az október 23.ára tervezett Kossuth téri demonstrációról, az ellenzéki politika állapotáról, lehetőségeiről.
„Névjegy
A Közös Ország Mozgalom közös értékek mentén, közös célok erőszakmentes elérésére szövetkezett magyar polgárokból áll. Első és jelenleg egyetlen célunk a jelenlegi igazságtalan választási rendszer közös megváltoztatása.” KOM.
Ennyi a puszta, célként megfogalmazott feladat. Minden más a választók, a politikai szervezetek, a sajtó által „hozzáadott” feltételezés, kívánalom.
Hosszú idő után végre sikerült egy amatőr, „szervezetidegen” mozgalomnak előrelépést lehetővé tevő párbeszédre, elvi együttműködésre, megegyezésre bírnia az érdekelteket. Nos egyelőre eddig tartott a sikertörténet, azonban még nincs vége.
Amikor valaminek vége van, hamvaiból egy új kezdetre nyílik lehetőség.
Kiscsoportos kartell pártjaink tartják a formájukat, százegyedszer is igazolják a már százszor bizonyított alkalmatlanságukat a „közös ország” érdekeinek képviseletére. Igaz ez szakmailag, politikailag és sajnos morálisan is. Bolhacirkuszban szocializálódtak. Képtelenek a változásra, a megújulásra. Az LMP, a MOMENTUM, a PM és az EGYÜTT kihátrált az nemzeti ünnepen való közös részvétel mögül, jelentősen rontva az ellenzék imázsát, a választók hitét a politika hitelességében. És valamilyen homályos módon ezt a KOM-ra hivatkozva teszik. Egy közösen megfogalmazott cél elérése, egy demonstráció sikere minden résztvevőtől erőfeszítést követel, kibicekkel, potyautasokkal nem működik.
„A közös ország azt jelenti, hogy a bennünket egyénileg sújtó igazságtalanságokat a közösség problémájaként kezdjük vizsgálni, majd a sors- és érdekközösségünk felismerése után közösségileg vágunk neki ezek megoldásának. Amikor közösségi cselekvésről beszélünk, nem az egyén elsorvasztása, vagy béklyók közé szorítása a célunk – épp ellenkezőleg! Meggyőződésünk, hogy az egyén kibontakozása is csak akkor lehetséges, ha a politikai és gazdasági érdekcsoportok túlhatalmától mentesen, azaz a foglyul ejtettségből kiszabadulva tud az lenni az ország, aminek lennie kell ahhoz, hogy mindez megvalósuljon: közös. „
Itt jön szerintem egy sokadszorra elkövetett hiba: a fából, vaskarika. A cél és a felelősség valóságos fel nem vállalása: a választópolgárok érdekegységbe tömörítése helyett, a pártok érdekegységbe tömörítésének, járhatatlan útjának erőltetése, melyek láthatóan nem képesek saját árnyékuk átlépésére.
„Mozgalmunk célja, hogy érdekegységbe tömörítse az elégedetlen polgártársak széles tömegeit, hogy aktív, közösségi cselekvővé formálja és így segítse őket az igazságtalanság elleni küzdelmükben. Mozgalmunk nem törekszik a közhatalom megragadására, nem indul semmilyen választáson: célja abban áll, hogy a társadalmi igazságosság általános célkitűzését konkrét, aktuális kampánycélokat kijelölve mozdítsa elő. A mozgalom éppen ezért dinamikus szervezet: konkrét célokért küzd, konkrét kampányokat folytat. Nem foglalkozik az országban tapasztalható társadalmi problémák mindegyikével, hanem arra törekszik, hogy fókuszáltan és területileg kiterjedten mozgasson meg minél szélesebb tömegeket aktuális kampányának sikeres megvalósításához. „
A Közös Ország Mozgalom, Bokros Lajos ötszáz napos programja, a Választói Mozgalom, a civil kezdeményezések: Civilizáció, Itt van a tettek ideje, a tanárok elvetélt kezdeményezései. Sándor Mária és az egészségügy leült mozgalmainak ellaposodása, széthullása, sikertelensége egy tőről fakad: igazolatlan, naiv hit az emberi racionalitásban, jóságban, szolidaritásban és az ezekkel kampányoló pártokban. Szinte kivétel nélkül, kívülről, távolról, a „hátsó kapun” keresztül, technikai trükkökkel, a tényleges politizálást, programalkotást, párt és tömegbázis építést megspórolva képzelik el a lehetetlent, hogy így is lehetséges legyőzni egy kétségtelenül profi, hatalomtechnikus pártot.
Hasznos dolog az őszinte, tárgyilagos polémia, mely sajnos mára szinte kizárólag baráti körben képzelhető el. Mihelyt egy közösség, formalizált szervezetté válik, legyen az civil vagy politikai, gazdasági szervezet, azonnal felerősödnek az emberi természet negatív tulajdonságai. Ez nehézzé teszi, de nem lehetetlenné a haladást.
Miután alaposan lehúztuk mindenkiről a vizes lepedőt, merül fel a gyanú, hogy talán ez nem csak a szervezetek, hanem az emberek hibája is. Ha a magyar választók nem támogatják kellő nagyságban a meglévő pártokat, (miért is kellene őket támogatni, mikor csak egymással vannak elfoglalva), akkor a valóban rendszerváltásban, a demokrácia tartalommal való megtöltésében érdekelt erőknek el kell végezniük az ehhez szükséges házi feladatot.
A KOM által kigondolt, a választási rendszer módosítását kikényszerítő polgári engedetlenség, egyedül nem megy! Egy kicsi, nem régen működő szervezet számára, a szűkre szabott időintervallumban, anyagi, személyi feltételekkel értelmetlen, hiteltelen törekvésnek tűnik. Nehezíti a választópolgár helyzetét, így persze a pártokét is, a világos, időben elhangzó, nem csepegtetett információk hiánya. Hogy akkor most mi is van? Benyújtják-e közösen a választási rendszer javasolt szabályait elfogadásra a parlamentnek, hajlandók-e az elfogadás érdekében nyomásgyakorlásra? Nehéz a polgároknak eldönteni, hogy melyik "képesség" hiánya súlyosabb, az igazmondásé, vagy a döntés és felelősségvállalás hiányáé?
Hogyan lehet ebből a helyzetből jól kijönni?
Önállóvá, saját jogúvá, jelölővő, választhatóvá kell fejlődni, új narratíva megalkotásával, mely a FIDESZ táboránál nagyobb támogatottság megszerzésére alkalmas. Kérdés, hogy a választások előtt hat hónappal mire lehet ebben jutni? Létezik-e megvalósítható, az értéktermelő, nagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező rétegek érdekeit súlyosan nem veszélyeztető, lehetséges út a magyar társadalom számára? Hajlandó-e, képes-e ilyen mélységű, hosszabb távú munkát felvállalni politikai formáció, és nem utolsó sorban van-e erre fogadókészség a társadalom többsége számára? Egy azonban valószínű, 2018 után is fel fog kelni a nap, lehet hosszútávban is gondolkodni!
A polgár nem igen kíván melegedő helyekre ácsingózó pártokat támogatni, akik a minimális kompromisszum képességnek, a saját érdekeik felismerésének sincsenek birtokában. Halvány jelét sem mutatják a hatalom akarásának, a hatalom gyakorlása képességének. Akik képtelenek a társadalom reális állapotát, erőviszonyait felismerni, értelmezni. A Fidesz népszerőségének titka az, hogy a haza, nemzet, függetlenség, egyensúly, fennmaradás, a valóban értéket teremtők, családok vállalkozók, dolgozók, a társadalomra munkaadóként is befolyást gyakorlók érdekében politizál, a korrupciót, a csókosokat, a szervilis, tehetségtelen, pártkatonák támogatását leszámítva. Sok ember számára igazi közösségi érzést nyújt, melynek nyoma sincs a „túloldalon”.
Szó sincs a kampányra készülve, lecsapandó magas labdáról! Lehet, hogy mindenkitől olyan sokat kíván, ami már meghaladja képességeiket. Az élet már csak ilyen, a férges gyümölcs lehullik a fáról, nincs rá szüksége senkinek.
A nemzeti ünnepen, az Agóra helyén, meg lesz tartva a tervezett demonstráció, a kialakult helyzetre adandó válaszok, módszerek ismertetése.
https://www.facebook.com/events/128767047780764/
