Jobb napot Magyarország!

A tegnapi délutánt a Duna partján töltöttem. Csodálatos volt hallgatni a szellők fútta fák susogását, nézni a felhők mögött bújócskázó napot, a végtelen távolságba vesző kék eget. Mintha lelassulna, elfáradna a tekintet, egyszer csak megáll, lebegni kezd, nem tud tovább menni. Elfárad, elalszik,…

Mindketten az utcán, a kapu előtt álltak, a távolodó autóban ülő barátaiknak integettek, akikkel együtt töltötték a mai napot. Délután négy körül járhatott az idő. A júniusi nap még melegen sütött, de a kerti fák alatt már nőttek az árnyékok, felsejlett a közeledő alkony. Az út végül elkanyarodott,…

Az öregember arra ébredt, hogy a lépcsőházi folyosó kőkockáin kemény, kopogó léptekkel, valaki a lift felé haladt. Önkéntelenül a hang felé fordult. A résnyire elhúzott függöny mellett beömlő napfény, narancssárga téglalapot festett a szemközti falra. A szobában újra csend lett. A széles ágy másik…

Ma jól kifújta belőlem a gőzt az őszi szél. A vacsora utáni forró fürdő nyomán ágyba bújtam egy kis sziesztára, aminek kétórás finom alvás lett a vége. 23 óra körül ébredtem, pihenten, és megint éhesen. Mostanában úgy vagyok, mint Babits Mihály első regényének, A Gólyakalifának hősei,…

  Mára megszerettem a „nem determinált” kapcsolatok szabadságát. A valahol mégis csak bennünk létező közösség utáni vágyat, a szolidaritás érzését. Nem utasítom el az együttélés gondolatát, természetesnek és szükségesnek is tartom aktív életünk nagy részében, csupán azt keresem, hogy mit kezdjen…