Ne legyünk magunkhoz komiszak, örüljünk a választási eredménynek, amely a kötelező, kincstári, magabiztosságot sugalló politikusi véleményeket nem számítva, a reálisan várhatónál jobb eredményt hozott. Örüljünk neki, kezeljük helyi értéken és kezdjünk el dolgozni!
Jómagam nem vagyok a politika törzsi szemléletű megszállottja, igyekszem objektíven nézni és értelmezni a helyzetet, a tényeket, a tendenciákat.
A képviseleti demokrácia legitimitásáról, a választópolgári öntudatról, a közéletben való részvétel igényéről sokat elárul az, hogy a tegnapi szavazásra (is) a jogosult honfitársainknak csupán a 48,8%-a „méltóztatott” elmenni. (Néhány helyen ez jobb volt. Budapesten 51, ) A passzív négymillió választó számára már elérkezett a Kánaán? Hogy egy klasszikust idézzek: „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve?”
Öröm számomra, hogy annyi elvesztegetett év után végre az ellenzéki politikai „közösség”, a megosztó cselekvésképtelenségben érdekelt megmondóemberek, létük fenyegetettségét belátva az összefogásra fanyalodtak. Jó néhányan vannak köztük, akik számára nem az idén jött el a megvilágosodás, mindig is dolgoztak ezért. Tisztelet nekik és a „megtért bárányoknak” is!
Az utolsó néhány hónapban valóban kezdtek értelmes és már eredményes módon politizálni, meghaladva a pártpolitika logikáját, amelyet nem a mára kiépített illiberális demokráciára találtak ki.
Az „öröm számomra” két szó azt jelenti, hogy ellenzek minden túlhatalmat, ahol is valaki bármit megtehet, ha a felhatalmazása elég nagy. Ez a többség diktatúrája! Kiegyensúlyozottabb erőviszonyok esetén az önmérsékletre képtelen többség is konszenzusra kényszerül.
Az önkormányzati választások nagyon jelentős sikereket hoztak a „centrális erőtér” mindent kisajátító, elfoglaló, kellőképpen pökhendi, intoleráns, konszenzusképtelen „együttműködési rendszerével” szemben. Amikor e siker okait, a főszereplőit keressük, vegyük észre, hogy azok a választópolgárok! Ha Magyarország összes politikai párttagja, (a FIDESZ-KDNP-t is beleértve) egy valamire, egységesen szavazna, az talán kétszer annyi szavazatot jelentene, mint ahányat Puzsér Róbert szerzett Budapesten. (30974) Ez ugye nem okozna árvizet?
Mára igen sokan tettük fel a kérdést magunknak: melyik ujjamba harapjak? Kire, miért szavazzak?
A politikusok és a média nagy részének vélekedésével szemben, a választópolgárok nem robotok. Gondolkodnak, érdekeik és értékeik alapján hozzák meg döntéseiket. A szavazó egy ember, nem azonos az egykori chicagói vágóhíddal, ahol az egyik kapun behajtják a disznókat, a másikon meg kijön a kész kolbász.
A választási eredmények, a szavazatok száma a polgárok jelentős részének akaratát fejezik ki: változtassunk!
Óriási eredmény, hogy nyilvánvalóvá lett mindenki számára: Budapest tényleg nem Felcsút alsó!
Az 1752286 lakója, választáson résztvevő felének többsége, a változásra voksolt. Hasonlóan fontos eredmény az is, hogy a Megyei Jogú Városok közel kétmillió lakójának fele szintén így döntött.
A megyei közgyűlésekben azonban elsöprő, közel kétharmados a NER mandátumainak száma. Az őket támogató milliók is teljes jogú állampolgárai hazánknak, álláspontjuk, hasonlóan a miénkhez, legitim.
A „háborút” tehát nem nyertük meg, csupán egy fontos ütközetben értünk el a vártnál jobb eredményt. Új helyzet állt elő, amely a szemben álló politikai oldalaktól, politikusoktól és a választóktól egyaránt nagy felelősséget, innovációt, új stílust, kommunikációt kíván.
A változás igénye pályát nyitott arra, hogy éljünk a lehetősséggel. Hogy megmutassuk, bebizonyítsuk, lehet ezt jobban csinálni. Ez a felhatalmazás nem hitbizomány! A 2022-ben esedékes országgyűlési választásokon csak akkor van esély a győzelemre, ha a következő két évben eredményeket produkálnak a most győztesek. Van az a mondás, hogy „az ügy ha győz, tanúskodik”. Tanúskodik arról, hogy profik vagy lúzerek a vezetők.
Innen szép nyerni!