2014.09.24.
08:32

Írta: Evoke

"Ceterum censeo Carthaginem esse delendam."

   Egyébként az a véleményem, hogy az önkormányzati választási eredmények elemzése után, az ország, a magyar nép felemelkedését valóban akaró erőknek, a politikai pártoktól függetlenül konzultációt, majd mozgalmat kell szervezniük a haza, a magyar nép helyzetbe hozása érdekében. Mi indokolja ennek a szükségességét? Ha a történelmünk utolsó évszázadának eseményeit, a politikai iszapbirkózást, a társadalom nagyobb csoportjainak tudatállapotát, az ezt tükröző sajtóvitákat, irodalmi és tudományos munkákat nézzük, lesújtó képet látunk. Egy elfáradt, képzetlen, beteg, megosztott, irány nélkül sodródó ország küzd a démonaival. Küzd a történelme során mindig a nyakán élősködő, tehetségtelen, korrupt vezetőivel, azok hazug, önző demagógiájával. Ez egy zsugorodó határok között élő, demokratikus kultúra, polgári öntudat, nemzeti identitás nélküli ország, mely napjainkra elvesztette a fejlődés iránt elkötelezett értelmiségét is. Az itt élők többségének nincs és nem is volt hazája. A hazátlanság abból következik, hogy Magyarországon a társadalom többsége polgári jogokkal, emberhez méltó anyagi megélhetéssel, közösen vállalható értékekkel sosem rendelkezett. A nemzet erejét, alkotóképességét jelentő nagy többség számára a haza nincstelenséget, jogtalanságot, megaláztatást jelentett. Vajon mi az oka Magyarország sorozatos kudarcainak, vereségeinek, évszázados visszatekintésben? („Balsors, akit régen tép,”) Mi ebben a mi felelősségünk, mit csinálunk rosszul? A sikertelenség legfőbb okának a támogatottság döntő nagyságú hiányát tartom. A magyar társadalom, a közgondolkodás, megrekedt a középkor hűbéri szintjén, befejezetlen maradt a polgári demokratikus átalakulás, a nemzetté válás. Igen, lehet fanyalogni! A nyakunkon maradt a „győztes” alfahím, a Vezér, a nemesség, a Szent Korona, ahol Én, vagy Mi (kevesen) uralkodunk, kormányzunk, a többieknek nincs joguk, vagyonuk, megélhetésük és ezért NINCS HAZÁJUK. Övék a munka, az engedelmesség, az alázat, életük feláldozása ÉRTÜNK, a hazára hivatkozva, mely csakis a miénk. Ez egy arányaiban jelentéktelen, (10-20%nál nem nagyobb), nem elég intelligens, önző „elit”, amely magában KÉPTELEN elegendő erőt felmutatni, az országot megvédeni. A nemzet nagy, döntő részét kitevő nép, nem érzi maradéktalanul hazájának az országot, a fent jelzett helyzete miatt, csak félszívvel hajlandó érte áldozatot hozni, erős nyomás alatt garantált a bukás. A mindenkori magyar uralkodó réteg SZÉGYENE, hogy erre képtelen volt rájönni, vagy NEM mert előre lépni! A múlt traumáit súlyosbította az ország népességének több mint felét kitevő nemzetiségek sorsának helytelen kezelése, hogy finoman fogalmazzak. A huszadik század világméretű átalakulásai után gondolhatnánk, hogy Hunniában is megtört a jég. Sajnos a társadalom tudatában és a gyakorlatban továbbra is „tükrében ring a táj”. Magyarországon folyamatos, egymás elleni belháború folyik, amely megakadályozza az ország és népe fejlődését, bármiféle kibontakozást. Ezért az állapotért az ország népét ugyanolyan felelősség terheli, mint a vezetőit. Adódott 1989-90.ben egy hatalmas lehetőségünk, amikor külső erők nyomása nélkül, a saját képességeink alapján léphettünk. Hát csak ennyire futotta. Megint hagytuk, hogy a koncért marakodó érdekcsoportok, demokratikusnak látszó politikai pártok, visszaélve megbízatásukkal, kisajátítsák a hatalmat. Az elmúlt huszonhárom év gazdasági helyben járásáért, a nemzeti vagyon elkótyavetyéléséért, az elszalasztott államadósságért, a jogállam meggyengüléséért, a munkalehetőségek szűküléséért mindnyájan felelősek vagyunk, bár különböző mértékben. 1989-90. Kivonulnak az oroszok, Európában béke van. A magyar nép előtt, történelme eddigi legnagyobb lehetősége nyílik meg. Végre sürgető, főbelövetéssel járó kényszer nélkül a magunk útjára léphettünk. Tele bizakodással, optimistán kezdtünk a „rendszerváltásba”, naiv kiscserkészek módjára. A társadalom tagjainak többségét kiábrándító csalódás érte. Igaz, „senki sem lehet jobb a saját csapatánál”. A világháborús romokból mindnyájunk közös munkájával újjáépített nemzeti vagyon üveggyöngyökért másoké lett, hála a félművelt, önző, korrupt gazdasági, politikusi, vállalkozói csoportjainknak. Nem elhanyagolható a külföldi bankok, beruházók felelőssége, melyek bennszülöttekként kezelve bennünket, gátlástalanul kihasználták a rendszerváltó elit tudatlanságát, korruptságát. TISZTELET a kivételeknek, ilyenek is voltak! Elvesztettük a létbiztonságunkat, a vagyonunkat, a munkalehetőségeket. Kaptuk helyette a szabadság illúzióját, egy primitív áldemokráciát. Ennyire futotta a polgárosulatlan társadalom és a szakértelmével villogó, felfuvalkodott értelmiségünk teljesítményéből. Azóta sikerült eladósítani az országot, leszakadni a nemzetközi versenyben, és a hirtelen felindulásban összetákolt jogállamot is lezülleszteni. MIÉRT volt ez lehetséges? Nyilván számos tényező játszott szerepet, gondolok a megörökölt államadósságra, a vezetés tapasztalatlanságára, megfelelési kényszerére, a jogrendszer hézagaira, az elszabadult szabad rablásra, a vadkapitalizmus létrejöttére, a polgári öntudat és felelősség hiányára. A LEGNAGYOBB bajt az okozta, ahogy a politika, a véleményalkotó értelmiség, a gazdasági elit a demokráciát, az állam, az önkormányzatok szerepét, zsákmányként, a társadalom erőforrásainak kisajátításaként fogta és fogja ma is fel. Példátlan tülekedés kezdődött, mely ma is folytatódik, a hatalom, a kasszakulcs megszerzéséért és megtartásáért. A közjó, a nemzet érdeke, üres lózungok, melyekkel bennünket etet a politika. Hasonló játék, mint az orosz rulett. Te húzod meg a ravaszt, aztán bármi megtörténhet, ahogy a miniszterelnök a napokban mondta. Szavazz rám, ruházz fel a hatalommal, aztán, kuss! Na de, ne szaladjunk ennyire előre. A rendszerváltás előkészítésekor, a törvények megalkotásakor az „elit” igyekezett a népszuverenitást korlátozni, a kormányozhatóságra hivatkozva minden kérdésben a döntés jogát magának megtartani. Ez a demokráciában való igazi hit és elkötelezettség hiányát jelzi. A népszavazás, a népi kezdeményezés elsikkasztása napjainkra bontakozott ki teljes pompájában. Az alkotmány lehetőséget hagyott egy kellő (de nem valóságos) többséggel megválasztott párt számára, hogy az általa írt törvényre hivatkozva bármit megtegyen. Tipikus jogász mentalitás, így gondolkozik az, aki még nem találkozott a Jóistennel. Közérthetőbben, akit még nem vontak ezért felelősségre. Lásd: Orbán Viktor szónoki felvetését a hatáskörtúllépés kérdésében. A 2010es választások óta világossá vált a gondolkodó emberek számára, hogy vissza kell vennünk a jussunkat a fejünkre telepedő államtól, bürokráciától. Ne alkosson bármely kérdésben törvényt! Szabjuk meg az alkotmányban, melyet csakis népszavazás szentesíthet, hogy mik az állam feladatai, hol vannak a kompetenciái határai. Ehhez azonban szükségeltetik egy öntudatos polgári társadalom, amely megköveteli és megvédi a jogait, és egy önmaga személyes és pártérdekein felülemelkedni képes ellenzék. Az elmúlt ciklusban tapasztalható bénultságból, egymás elleni harcából látható, hogy ez a két elem jelenleg nem létezik. A szükségszerűség azonban, ahogy a történelemből látható, ki fogja kényszeríteni a megoldást. El szokott jönni az a pillanat, amikor az emberek nem hajlandók tovább tűrni a szűkülő ketrec, egy orwelli világ jövőtlen, a rovarok számára bevált életmódját. Ilyen helyzet akkor szokott bekövetkezni, mikor mindenki láthatja, hogy a király meztelen. Nem realizálódnak a vezetők álmai, összeomlik a kártyavár. Ezzel párhuzamosan megjelenik egy új politikai erő, amely képes kiutat találni a társadalmi, erkölcsi, gazdasági válságból. A gyűlölködés, a köldöknézés, a meghamisított múltba révedés, a lázas semmittevés helyett, képes olyan megvalósítható víziót kidolgozni, mely elfogadható lesz a többség számára, igazi felemelkedést biztosít. Az új politikai erőnek versenyképes alternatívát kell kidolgozni a regnáló kormánytöbbség és támogatói (2-3 millió közötti tábor) nemzeti színbe csomagolt, valójában a párt elit érdekeit biztosító „ideológiájával” szemben. Az új, sikert, többséget, korszakváltást biztosító program, elmélet kidolgozása nélkül az ellenzéki pártok alkudozásai, cicaharcai felelőtlen, bűnös közreműködést jelentenek a regnáló hatalommal. A kormánytöbbség mit mond, mond-e valamit? Nem meri nyíltan hirdetni, de célja az ezeréves sikertelenség folytatása, egy posztmodern hűbéri világ létrehozása, minden eszközzel való bebetonozása. Kiváltságos elit uralma a többség fölött. A jogállam, a közvetlen demokrácia, a leválthatóság felszámolása. A cél nincs meg se fogalmazva, csak a HATALOM birtoklásához való görcsös ragaszkodás látszik. Út a semmibe. A korrektség megkívánja, hogy lássuk: nem minden ördögtől való, amit ez az elmúlt ciklus létrehozott. Mielőtt a sok bozótharcos nekem esne, (hogy elkerüljék az infarktust), ebben a néhány sorban nem a jobb és baloldal, a nemzetállam és az EU, a törzsiség és a globalizáció a téma, hanem Magyarország fennmaradása, elsüllyedésének megakadályozása. Ez pedig nem pártpolitikai, hanem össznemzeti ügy. A bevezetésben említett konzultáció és mozgalomszervezés lehetséges és szükséges. Egyrészt kialakult egy tájékozott, a saját és az ország valódi érdekeit felismerő, azért felelősséget vállaló, jelentős nagyságú réteg. Tagjai nem a politika területéről, hanem a civil társadalomból valók. Gondolataik az internet világában fogalmazódnak meg, kialakulóban van az ostoba kétpólusú politikát meghaladó önszerveződésük. A jelenleg széttagolt, blogok, internetes portálok körüli csoportok hangja erősödik, a társadalom mind szélesebb rétegeit éri el. A „pártoktól függetlenül” kitétel nem azt jelenti, hogy a jó szándékú, jobb vagy baloldal mellett elkötelezett emberek ki lennének zárva a közös munkából. Nem elsősorban a pártok szimpatizánsaival van baj, hanem az elidegenedett megélhetési apparátusokkal, a párbeszédre, kompromisszumokra képtelen gyepes agyú szélsőségesekkel. Ez a két csoport a megosztottság, a belháború haszonélvezője, fő előidézője. A rendszerváltás óta eltelt idő helyben járásáért ők a felelősök. Láthatjuk, hogy hatalmas feladat vár azokra, akik felvállalják a múlt meghaladását, nem akarnak továbbra is középszerű politikusok játékszerei lenni. Mélységesek és összetettek a nemzet gondjai. A reménytelenségből, csodavárásból, tudatlanságból, passzivitásból csak szívós, kemény munkával lehet feljebb lépni! 

Innen szép nyerni!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://face2face.blog.hu/api/trackback/id/tr376726361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2014.10.01. 18:53:40

Javítás: Carthaginem esse del_e_nd_a_m

A balsors oka hogy nem alakult ki egységes magyar nemzet, mivel az országon uralkodó idegen hatalmaknak (török-osztrák-szovjet) ez sosem állt érdekében. Na meg persze az úri Magyarország Horthy-rendszerének sem.

A feudális rendszer után a történelemben a következő fejlődési szint a nemzetállam.

A nemzetállamot a meritokrácia, vagyis az érdemi alapú elbírálás jellemzi, vagyis nem az hogy ki kinek a kicsodája, hanem a nemzet szolgálatában az asztalra tett teljesítmény. Ebbéli minőségében a feudalizmus halálos ellensége.

A feudalizmusból a nemzetállamba való átment mindenhol erős abszolutisztikus módszerekkel valósult meg, akár Angliát (VII. Henrik, I. Erzsébet), Akár Franciaországot (XIV. Lajos) vagy Németországot (Bismarck) tekintjük példának.

Azt várni hogy itt valami bázisdemokratikus alapon meritokrácia lesz, nemcsak tévedés, de történelmi alapon is lehetetlen.

Magyarországnak erős vezető kell, aki visszavágja az oligarchákat/kiskirályokat, és második Mátyás királyként ("aki rendet tesz") vonul be a magyar történelembe. A magyarságnak erre van szüksége.

Orbán viszonylagos sikerét és egyeduralmát is ez magyarázza, hogy olyan király szerepében tetszeleg, aki a "nép embere". Együttérez velünk, osztja gondjaikat, jól megregulázza a gaz bankokat, szabadságharcot folytat stb. Igaz, ezek inkább a múlt paneljei, lejárt klisék, kezd kifogyni belőlük. De még tart a hatás.
süti beállítások módosítása