Prológ.

Van két, közel egyenlő nagyságú választói halmaz. Az egyik egységes a hitében és tetteiben, a másik meg képtelen magát megszervezni a győzelemhez. Ugyanakkor csalást sejt, diktatúrát vizionál a vesztes, forradalmat, polgárháborút a győztes. 

A választás és az eredménye legálisnak mondható. A legitimitását a kormánypártok fals demokráciáról élő felfogása miatt kérdőjelezi meg a kb. ugyanakkora nagyságú, bár nem egységes halmaza a magyar népnek. Ők azok akik kormányváltozást szerettek volna, csak ezt érthetetlen módon kizárólag a saját párjukkal az élen tudták elképzelni. Látnunk kell azt is, hogy ebbéli hitüket a pártjaik vezetői alakították ki

Ennyi embert és ilyen sokfélét, egyszerre, együtt menetelni ritkán lehet látni.

A Budapestieken kívül, nagy számban voltak jelen vidékről, civilek és pártok tagjai, balosok és jobbosok egyaránt. Politikusok, művészek, közéleti szereplők, megmondóemberek, diákok, idősek. Mindenki, akinek baja van az aktuális politikai kurzus társadalmat megosztó gyakorlatával.

Meggyőzően sokan jöttek el demonstrálni egy elfogadhatatlan silányságú, demokráciának nevezett pártokrácia ellen, ahol a megkérdőjelezhető, konszenzus nélkül kialakított választási szabályok szerinti győztesek, „senkik vagytok” jelzővel illetik az ország lakónak nagyobbik felét. Ahol a miniszterelnök nem mindnyájunk érdekében politizál.

Az egybegyűlt tömeg tisztességes választási rendszert, tisztességes választásokat, az ellenzéki pártok teljes együttműködését, a további gyűlöletkeltés, az alakuló diktatúra helyett, demokratikus köztársaságot követelt.

A tüntetés szervezői remek munkát végeztek, a választás nyomán kialakult tarthatatlan helyzetre ráérezve, a keletkezett indulatokra, a csalódásokra építve egy pörgős, szellemes demonstrációt szerveztek rövid idő alatt. A kivetítőkön látható korábbi „bölcs„ szövegek figyelmeztetik politikusainkat, hogy minden elhangzott szónak vagy tettnek nyoma van és később visszaüt.

Sikerült látványosan megfogalmazni és a közvélemény, valamint a politikai osztály számára is megjeleníteni, hogy mi az, amiből az ország bő felének elege van.

A magyar demokrácia kultúra mindenoldalú hiányosságai azonban, a rendezvényen is visszaköszöntek. Ebben a kultúrában a győzelem a FÉTIS. A tartalmat misztikus homály fedi, talán mert nincs is, vagy blamázs lenne róla nagy nyilvánosság előtt beszélni.

A NER politikája egy szűk elit, a FIDESZ-KDNP pártközösség érdekeit szolgálja elsősorban, miközben valótlanság annak az állítása, hogy nem tartalmaz hasznos, támogatott és közérdeket is megvalósító elemeket. A legfőbb baj vele az, hogy erőszakos, konszenzus nélküli, arrogáns, megosztó, kirekesztő, az országot, a magyar nemzetet kisajátító tevékenység, mely a gátlástalan korrupcióra, a Csak a FIDESZ! ostoba jelszavára épülő rendszer.

De mi a vele szemben álló, reálisan megvalósítható idea?

Igen, erőből csináltak Alaptörvényt, felszámolták a mindenkori győztest korlátozó fékeket és ellensúlyokat, folyamatosan dolgoznak a hatalmuk bebetonozásán, politikai ellenfeleik megsemmisítésén, a gondolkozás, a vélemény és a sajtószabadság korlátozásán. A társadalomtól elvont adóforintok milliárdjait költik az emberek megvezetésére, megosztására, haveroktól vásárolt tanácsadásokra, melyek jelentős része visszacsurgatásra kerül. Mindezt nem tegnap kezdték építeni. Társadalmunk és az ellenzéki politikusaink immunrendszere tehetetlenséggel, érdemi ellenállás nélkül „reagált” agresszióra.

Egy végtelenül primitív választási kampány eredményeként újabb kétharmados győzelmet arattak, amelyet első gesztusaikból is láthatóan az állam elfoglalásának folytatására adott biztatásként értelmeznek. Elsőként a STOP Soros tervezet elfogadását kiviteleznék.

A „Mi vagyunk a többség!” szervezői jó érzékkel látták meg a jogos elégedetlenség nyomán kialakult helyzet lehetőségét, hogy ország-világ előtt felmutassák, létezik egy másik Magyarország, a NER táboránál semmivel sem kisebb, amelynek nincs életképes politikai képviselete hazánkban az ellenzéki politika pártérdekűsége miatt.

Eddig nyerő a dolog, fogjanak össze, legyen egyetlen közösen támogatott jelölt a NER jelöltjével szemben, arassunk győzelmet a választásokon!

De hogyan tovább, milyen célokért, van-e közös érdek, ami mögé a pártok és legfőképpen a szavazók fel tudnak sorakozni? Ilyen felállásban csak nagyon széles koalíció képes működni. Ezekkel a pártokkal, melyek ezt a gyalázatos kampányt produkálták, fog ez menni?

Félő, hogy a kezdeményezés, a számos korábbi sorsára jut, a pártelitek ellenállása nyomán. Ha nem jön létre egy szervezetileg önálló mozgalom a társadalmi aktivizmus, a nyomásgyakorlás, a közérdek érvényesítésének szervezésére, akkor egy újabb „tiszteletkör” lesz belőle.

Az emberek nem fognak beláthatatlan ideig, szombatonként a Kossuth térre vonulni világos cselekvési terv, célok nélkül. A győzelem és a kormányváltás szükséges, de nem elégséges feltétele egy működő, fenntartható és békés országnak. Amúgy meg a társadalom másik felének más a véleménye.

Gyakran szó esik az ellenzéki demonstrációkon valami újabb „rendszerváltás” igényéről, megint csak a tartalom nélkül. Az elmúlt száz esztendő során tíznél több ilyenben volt részünk, amelyekben önjáró szekták hirdették az igét, cserélődtek a hatalom és megszerzett vagyonok élén. Többnyire csak a címke változott, a nép részvétele a döntésekben álom maradt, a társadalmi különbségek nem csökkentek, a leszakadt rétegek helyzete nem változott, az esélyegyenlőség politikai jelszó maradt.

Amikor a tegnapihoz hasonló, jelentős „első” lépést megtesszük a társadalmi önszerveződés felé, ne dugjuk a fejünket a homokba. Ha sajtószabadságról, szólásszabadságról beszélünk, akkor a rendezvényünk oldalát ne cenzúrázzuk! Ne csak a vágyainkat, hanem a megoldandó feladatokat is fogalmazzuk meg.

Kíváncsian várjuk mi, a másik Magyarország polgárai, hogy a megszólított illetékesek, a kormány és az ellenzéki politikusok, megértették-e, hajlandók-e érdemben és közkívánatra reagálni a problémák megoldása érdekében. Hogy képesek-e a másik oldalt támogató szavazókra nem ellenségként, hanem megértendő, talán meggyőzhető ellenfélként tekinteni.

A tüntetés a lakájmédia és kormánypropaganda víziójával szemben békés és kulturált volt. A hivatalos befejezést követő további események, nem képezték a meghirdetett program részét. Csalódott, sok esetben elkeseredett fiatalok reakciói voltak egy kormányszinten generált állapotra.

A tehetetlenség, a fiatalos tettvágy és a tapasztalatlanság szüli ezeket az eseményeket, melyeket a rendőrség korrektül kezelt.

Nem lehet Magyarországon érdeke senkinek sem, az értelmetlen és nagy valószínűséggel kezelhetetlenné váló erőszak, rombolás, anarchia.