Miközben „vitézül” csapkodunk jobbra és balra, nem jut időnk a gondolkozásra. Miért is csináljuk és meddig? Divatos dolog napjainkban összeesküvés elméletekben hinni. Mindnyájan manipulációk áldozatai vagyunk! Ha csak egy minimális önbecsülésünk van, be kell látnunk azt, hogy a hülyéken kívül más nem manipulálható. A dolog azonban elterjedten működik, ami azt jelenti, hogy a „mi készülékünkben” van a hiba. Hiánycikk az értelem, a tisztesség, a jóakarat.
Ha szétnézünk a harcmezőn, bombatölcsérekben elférő egységek, lövészárkok, bunkerek népe ordibál egymás felé kiforgatott, hazug szavakat. Mindenki mindenki ellen! Az egész ország méretes gumiszobára hasonlít azzal súlyosbítva, hogy az ápolók is a betegek közül valók. Az idő varázsütésre megállt, a múlton rágódunk, a múltba révedünk, a múlt miatt vádoljuk egymást, a múltat hamisítjuk meg valahányan. Magyarországon senkit nem érdekel a jelen, a jövő, az egész országban szót sem ejtenek a munkáról, elérendő célokról, arról hogyan lehetne közösen egy nagyobb tortát sütni, amiből a polgároknak és az értelmes közszolgáltatásoknak is több jut. Folyamatosan festjük, kasírozzuk magunkat, miközben a seggünk kilóg a gatyából. Európa sereghajtóivá, szegény, beteg, öreg boldogtalanjaivá küzdöttük magunkat saját és megbízott vezetőink jóvoltából.
Ugye nem egy ilyen világban akartok élni?
OLYAN VILÁGOT ÉLÜNK
hol a Jóság, ha nem vetél, akkor abortuszra megy
hol az élet értelme a tökmindegy és az egyremegy
hol a halál után leselkedik a vigasz
hol totálkárossá korcsosul az Igaz
hol a végítélet rég eljött, csak észre sem veszed
hol a józanság feltűnő, mert mindenki ténfereg
hol a szakadék betelt az öngyilok nyomán
hol a Boldogság mást-kizáró öncélt szolgál
hol a „ki vagy ember és mitugrálsz” kérdés dukál
hol a tarkóra is kell a szem, hogy láss magad után
hol egyáltalán az Igen is Nem ma már
hol az özönvíz jó hajót nem talál
hol a Mikulás is lopja csak a cipőket
hol a vádak is ösztönzik a bűn(ös)öket
hol a „lúja” süketnéma és nem kérdés „Hall-e”
hol a „hitesek” köpnek naponta szembe
hol ez volt egy "költő" legoptimistább verse
vacgab
Öntsünk már egyszer tiszta vizet a pohárba, valljunk színt, hogy a még itthon tartózkodó gyerekeink, unokánk jó döntést tudjanak hozni. MENNI vagy MARADNI?
Megkérdezem a szekértáborok „hívőit”, milyen végső megoldásban gondolkoznak? Kölcsönös testvérháborúban harcolunk az utolsó szál emberig, kiírtjuk egymást? Benne van a pakliban, az evolúció életképtelen, elfuserált tévedéseire nincs szükség, mennek a levesbe. Tűntek már el népek, kultúrák, nyelvek itt a Kárpát-medencében is.
A különböző politikai, vallási, etnikai szekták álláspontjai, nézetei, sérelmei, emlékei végérvényesen kővé váltak? Senki sem képes, senki sem akar ezen változtatni?
Nyilatkozzatok őszintén, lehetetlen ebben az országban békében, közös értékek elfogadásával, egymást nem legyőzendő ellenségnek tekintve, sikeresen, jólétben élni?
Miféle erős nemzet az, ahol nincsenek összetartó közösségek, boldog és boldoguló családok, a tehetsége és munkája nyomán sikeres vállalkozások, ahol az állam a nép szolgálata helyett, uralkodni akar a nép felett? Ahol egy senki által meg nem választott gittegylet dönti el, hogy a nép szavazhat? Ahol esélyegyenlőséget csak a meg nem született gyermekek kapnak? Ahol összeomlóban vannak a közszolgáltatások, az oktatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer, ahol nincs biztató jövőkép? Ahol odáig jutottunk, hogy az igazság attól függ, hogy ki mondja.
Gondoljátok meg még idejében magyarok, mi lesz ennek a tébolydának a vége. Meddig hagyjuk, hogy élősködő klikkek akadályozzák önző érdekeik miatt a mi felemelkedésünket.
Változásra, párbeszédre, bizalomra, kölcsönös tiszteletre, egymás iránti szolidaritásra, a kötelességek és terhek arányos felvállalására van szükség, első nekifutásra.
Innen már könnyebben lehet mindnyájunknak nyerni!