A politikai színpad szereplői hozzák a formájukat. Mára felismerték, hogy jövőre választások lesznek, legalább a rajtvonalig el kellene jutniuk, hogy újfent megszavazhassák maguknak a tiszteletdíjuk összegét. Persze kizárólag a haza érdekében.

Ezért aztán mind a hívek, mind a vezetésre hívatottak lázas ötletelésbe kezdtek, hogyan lehetne pozícióba kerülni a megmérettetés időpontjára.

A kormánypártok, a kasszakulcs és a jövő iránti érzéketlenség birtokában, magabiztosak, a győzelmet máris a zsebükben érzik. Nem alaptalanul!. Ugyan az ország valóságos előrelépést nem tudott felmutatni az EU partnerekhez képest, http://ujegyenloseg.hu/az-elmult-het-ev-magyarorszag-szamokban-2010-2016/, de stabilizálta helyzetét a világban. A különböző területek adataiból összeállított mutatók szerint a negyvenedik és a hatvanadik hely között tanyázunk. Ezek közül egy: http://hvg.hu/gazdasag/20160121_usnews_rangsor_best_countries_magyar

A nem  fellegekben járó polgár számára, reális ez a hely, a nyújtott teljesítményünk, szellemi és anyagi erőforrásaink alapján. A dolog szépséghibája a javak, jövedelmek, képzettségünk, lehetőségeink aránytalan és igazságtalan megoszlása a társadalmunkban.

Mint látható, akadna méltó feladat, jó szándékú, hozzáértő emberek számára az előrelépés segítésében. Ebből a politikusok sincsenek kizárva.

Hogy a világ más tájain miként állnak az igazságos, fenntartható fejlődés kérdéséhez, annak csak az esetleges példa értékük miatt van számunkra jelentősége. Az előttünk álló kérdéseket, hogyan, merre, mikor, miből, nekünk kell megoldanunk. Mindnyájunknak, közösen!

Nos, ötletelünk! Meggyesi Péter a JOBBIKKAL való összefogás szükségességéről beszél. Mások az  előválasztásokban hisznek, jelöljük Majtényi Lászlót köztársasági elnöknek, Botka László legyen a miniszterelnök jelölt!

Mindezekből csak a reális mérlegelés, a társadalom tudatállapotának ismerete, vagyis a valóság hiányzik. Amikor egy hasonló értékrendet képviselő politikai oldal ennyire nem lát a pályán, felmerül a kérdés a választóban, egyáltalában érdemes-e őket támogatni? Képesek lennének együtt kormányozni?

Itt állunk a választások előtt egy évvel, „fogalmatlanul”. Nézzük a tényeket!

A magyar „demokrácia” sajnálatosan féloldalasra sikeredett, a társadalom kizárása és érdektelensége miatt. Játékszabályai, felépítése, az éretlennek tartott társadalommal szemben az egymás iránt bizalmatlan, újonnan alakult pártok „elitjeinek” alkui lettek. Ebben a rendszerben a pártok zsákmánynak tekintik a felhatalmazásuk nyomán megszerzett közösségi erőforrásokat. Időzített bombaként a rendszerben volt a lehetőség: a legfalánkabb „kisgömböc” egy szép napon mindent felfal. Megtörtént.

A CÖF óriásplakátját nevezhetjük a FIDESZ által kreált Újszövetségnek is! Nem biztos, hogy jó ötlet.

Ha az ellenzéki pártok el akarják kerülni a süllyesztőben való eltűnést, lásd: Kisgazdák, MIÉP, MDF, SZDSZ, vagy a lengyel baloldal sorsát, akkor értelmesebben kell politizálniuk a jövőben, ha nem máris túlságosan késő hozzákezdeni.. A minimum a jelenlegi állapot ismerete.

1990-óta a választásokon átlag ötmillió ember vett rész. Három millió a rendszeresen passzívak aránya. Ez az ötmillió fő az elosztható választói bázis, mely csak kis mértékben változtatható. A versengő pártoknak csak a többiektől megszerezhető szavazókkal növelhető a támogatottságuk. Hiába trükköznek, próbálnak a hátsó kapun bejutva előnyt remélni, ez így nem fog menni! Olyan új „beszédre” van szükség, amely az újraosztást támogatja. Nem a FIDESZ vagy a JOBBIK szavazók köpködésére, hanem a jóérzésű részük megnyerésére van szükség. Ez a választói réteg nem azonos a fenti pártok vezetőivel, nem jelenti a velük való „együttműködést”.

Beszélhetnénk arról is, hogy egy többpárti demokrácia pártjainak, amennyiben demokratikus pártokként deklarálják magukat, az ország érdekében együtt kell működniük érdekeik különbözősége ellenére is! Sehová sem vezet a sírig tartó ostoba gyűlölködés, az utolsó emberig való háború. Nem helyettesítheti az egész nemzet erejét, tudását, az annak töredékét kitevő FIDESZ-KDNP,  JOBBIK vagy az MSZP szavazótábora!

Mivel még csak huszonhét esztendőre vagyunk a rendszerváltástól, ne legyünk pesszimisták, türelmetlenek. Az élővilágnak, a politikai élet evolúciójának is voltak és vannak zsákutcái. Ezt élőben tapasztalhatjuk Magyarországon is. Remélhető, hogy valamikor a társadalom életéről, szervezéséről szóló tudásunk is meghaladja majd a kétszáz éve létrejött és megmerevedett, az 1%+99%os agymenés szintjét. A „hatalomgyakorlásból” a közérdek szolgálata lesz. Ebben „spirituális” átalakulásban nagy valószínűség szerint, nem a politikai kaszt lesz a kezdeményező.