2019.11.30.
17:40

Írta: Evoke

Márciusi reggel.

Az öregember arra ébredt, hogy a lépcsőházi folyosó kőkockáin kemény, kopogó léptekkel, valaki a lift felé haladt. Önkéntelenül a hang felé fordult. A résnyire elhúzott függöny mellett beömlő napfény, narancssárga téglalapot festett a szemközti falra. A szobában újra csend lett. A széles ágy másik felén a felesége aludt. Őszülő, egykor szőke haja, kuszán keretezte az arcát. A férfi óvatos, halk mozdulatokkal felkelt az ágyból, összeszedte a szemüvegét, mobiltelefonját, a vérnyomáscsökkentő tablettáját és lassú, halk léptekkel elhagyta a szobát.

Hunyorogva lépett a félhomályból a keskeny, nagyon világos konyhába. A napokban tisztára mosott ablakon keresztül, vakító fény áradt be. Az asztalon kikészített sárga tányérok, evőeszközök, a kávéscsésze ragyogtak.
Már régóta más ritmusban éltek, a reggelit nem együtt fogyasztották el. A felesége egészsége néhány éve megromlott, szigorú időbeosztás szerint étkezett, szedte a gyógyszereit.
A férfi teázni szokott reggel. Felkészítette a vizet melegedni, majd a fürdőszobában rendbe tette magát, mosdott, borotválkozott, felöltözött.
Reggelizés közben az előtte álló újabb napra gondolt. Gyönyörű márciusi reggel volt, valami finom, halk zsongás árasztotta el a világot. Nyolc óra lehetett. Állt az ablak előtt. nézte az ápolt parkot, a munkába siető embereket, a kutyát sétáltató öregasszonyokat. Újra örömet érzett ezen a reggelen, jóleső bizakodást.

A tél nem volt hideg, de hosszú szürke napjai, az életük problémái, a kapcsolatuk kihűlése, az új környezet, az állandó viták, sértődöttség elfárasztották. Nem találta a helyét, nehezen tudott elaludni, a gondolatai elkalandoztak, nem tudott koncentrálni. Kifolyt az idő a kezéből. A napok gyorsan követték egymást, egy-kettőre itt volt a hétvége. Próbálta az egészségét megőrizni, naponta tornázott, a legrondább időben is sétáltak.
Időtöltésnek jó volt a keresztrejtvény és az internet.

Lassan-lassan alakult ki az új élete, kezdett világosodni a lehetséges jövő. Enyhe szomorúság fogta el, ha a múltra gondolt, de nem érzett bánatot. Mintha zavaros, sötét, mély vízből emelkedne a felszín, a világosság felé.
Még nem volt rendben, de kezdte újra örömét lelni az életben, kezdett tisztábban látni, megérteni az lényeget, elfogadni a világot és harmóniába kerülni vele. Elfogta a szabadság részegítő érzése! Ezt korábban sosem érezte, az élete elvégzendő kötelezettségek végtelen sora volt, kompromisszumoké, önmaga megtagadásáé.

Mire idáig jutott a gondolataiban, a reggelit is befejezte. Elmosogatta az edényeit, összesöpörte a lehullott morzsákat, megtisztította az asztalt. Elhatározta, hogy felsétál a hegyre.

tovisszuro-gebics3.jpg

Szerette ezt az utat, gyakran bejárta. Megfigyelte az apró változásokat. Emberekkel ilyenkor még ritkán lehetett találkozni, az út mentén jórészt hétvégi házak álltak. Az út elején meredek kaptató volt, csipkebokrokkal szegélyezve. A levegő tiszta, éles napsütés, madarak röpködnek. Hirtelen egy ismerős szín villant a szemébe!
Az út túloldalán lévő bokorba egy madár röppent. Lélegzetét visszafojtva, araszolva hátrált, kereste a helyet,
ahonnan jobban látható.
A madár a csipkebokor ágainak takarásában keresgélt, le, fel mozgott. Végre megpillantotta! Egy gyönyörű tövisszúró gébics volt, tojó. Nagyon korán érkezett haza a telelőhelyéről. Örömmel, hosszasan nézegette, évek óta nem találkozott ezzel a madárral.
Sokára telt be a látvánnyal, majd anélkül, hogy megzavarná, tovább indult a keskeny földúton mely a távolban balra kanyarodott.

Ligeti György. 2011, március.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://face2face.blog.hu/api/trackback/id/tr5315331924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása