A Győzelem-tömb (MTV) droidjai a Nemzeti Hitvallást sugározták ma reggel is:
A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ
és persze az elmaradhatatlan migráció mantrája, melyről a tüntetéseken szó sem volt.
Fotó: Zoltan Balog/AP
Így foszlik szét Óceánia virtuális dicsősége, a felépített hazugságok rozoga bástyája. A NER saját elhatározásából olyan konfliktusba lovalta magát, amelyből csak megtépázva, csupasz seggel lehet kijönni. Ez a fáradtság jele, vagy a józan mérlegelés képességének elvesztése? A múlt heti, naponta egy-két ezer főről vasárnapra tizenötezerre nőtt a Budapesten tiltakozók száma, miközben hét vidéki városunkban is volt demonstráció. Alapvetően az elfogadott, jogainkat garanciák nélkül korlátozó törvénykezési ámokfutás és a jobb láthatóság miatt. Merthogy az Univerzum bizonyos szektoraiból úgy látják, nincs társadalmi feszültség az arrogáns, a magyar munkavállalók érdekeit semmibevevő, az igazságszolgáltatást is „államosító” műalkotásaik miatt.
Nézzünk a paraván mögé, hogy lássuk, miről is szól ez a történet?
Vajon politikai kérdés a szembenállás tárgya?-Igen is, meg annál sokkal több is! Nem valószínű, hogy csak Orbán Viktorhoz szólt az Úr. Aktív szerepvállalásával spontánul létrejött, néhány százfős érdekközösség kollektív véleménybuborékával van dolgunk, amelyik elszakadva a társadalmi valóságtól, a saját irracionális világába kényszerítené Magyarországot, miközben nagyon is racionálisan magáévá teszi a közpénzeket.
Alaposan önérdekelt, az évek alatt profivá vált hatalomtechnikusok az egyik oldalon és illúziókban hívő, egymással harcoló, a magyar néptömegek csak kis szegmenseit megszólítani tudó amatőrök a másik „sarokban. A papírforma szerint nem éppen azonosak az esélyek.
Ebben a helyzetben, kevéssel karácsony előtt azonban a kétharmad kiborítja a bilit. Nem tudhatjuk, hogy mi kényszerítette rá őket? A kétségtelenül meglévő politikai praxisuk ellenére öngólt rúgnak. A reakció borítékolható volt, csupán az önhittség, a konokság, a túlzott egó miatt nem számoltak vele. A hólabda gurul és ki tudja hol áll meg.
Az első tüntetések után úgy látszott, hogy ez még nem a Való Világ! Csupán egy esti, társadalmi esemény, mint egy bunyó VB-címmérkőzés. Kevesen vannak az arénában, a többség egyelőre csak néz, mint Laci a moziban. Pedig nem babra megy a játék, hamarosan az életük részévé válik a kérdés és a válasz. Hol a helyem, mit akarok én? Mi az én érdekem, a családomé, a hazámé?
Ez nem az öncélú pártpolitika, a jobb vagy baloldal dilemmája, ez létkérdés és morális kérdés egyszerre.
A parlamenti kétharmadnak nincs más lehetősége, mint a státus quo védelme. A vele szemben, általuk összeboronált pártoknak, civil szervezeteknek, közösségeknek pedig azt kell megérteniük, hogy ha feltették a kolompot, akkor azt rázni kell! Okosan, következetesen, kitartóan.
Mi tagadás, nincs benne tapasztalatuk. A szükség azonban nagy úr. Mindenkit óvnék attól, hogy illúziókban ringassák magukat. Reálisan kell mérlegelniük a követeléseik támogatottságának mértékét. A közösen követelt öt pont:
a rabszolgatörvény azonnali visszavonása
kevesebb rendőri túlóra
független bíróságokat
Európai Ügyészséget
független közmédiát,
reális és gyakorlatias célokról szól, dicséret érte. Dicséret a Parlamentben, az utcákon és a hazugsággyárban tanúsított bátor magatartásért! Látni kell azonban, hogy az utcára kivonulók tömegei nélkül, a Parlamenten kívüli pártok és civil közösségek támogatása nélkül, az eseményekben aktívan résztvevő diákság nélkül, a majdan a blokádokban, sztrájkokban részvevők, egyéb polgári engedetlenséget felvállalók nélkül, hamvába hullt média esemény maradna csupán.
Nagy a jogos felháborodás, a cselekvési vágy, jóval kevesebb a tudatosság, az előre tervezés, a mi lesz holnap kérdésére adott válasz. Hogyan tovább, jövőre?
Ugyanakkor igaz az, hogy a kialakult helyzetben, a létező bizonytalanságot felvállalva is, keresni kell az együttműködés lehetőségét, a NER szavazóbázisával való párbeszédet, valami demokratikusabb demokrácia, ha úgy tetszik új „rendszerváltás” kereteit, a közvetlenebb választói részvétel megteremtését, mert csak a vak nem látja a kialakult elitellenességet, amely nem hóbort, meg lett”alapozva” az elmúlt évtizedekben.
De ne lógassuk az orrunkat, innen szép előre lépni!