Rendkívüli állapot van! Színt kell vallani, elérkezett a megmérettetés ideje. Ez az a helyzet, amitől a politikai szereplők félnek, mint ördög a szenteltvíztől. A megmérettetéstől való félelem és az alkuk surranóvizén való érvényesülési törekvés az, ami jó ideje blokkolja az előválasztások ötletét is. Menjünk sorban, nézzük meg mi történt eddig és mi várható? Tegnap kettő darab dokumentum, egy FELHÍVÁS!
https://www.facebook.com/notes/modern-magyarország-mozgalom/felhívás/776569935808992 és egy esemény https://www.facebook.com/events/151906661851130/ meghirdetése jelent meg a face-en. A hazai oldalakat ötmilliónál többen használják, naponta egymillióan, és így értesülhetnek az eseményekről. Életszerűtlen azt feltételezni, hogy a politikai pártok, vagy a média nem élhet a lehetőséggel. A következő néhány gondolat nem foglalkozik az okokkal, (bőven akad), nem elemzi, vizsgálja a tervezett alaptörvény módosítás szükségességét, társadalmi veszélyességét. Mindenkinek van ezzel kapcsolatban saját, esze és lelkiismerete szerinti véleménye.
A társadalmi helyzet tisztázása szempontjából vizsgálom a kérdést. A meghirdetett rendezvényen megjelenők száma, a felhíváshoz csatlakozó szervezetek, pártok részvétele vagy elutasító magatartása, jelzést fog mutatni arról, hogy mi az igazság. Végre láthatóvá válik az, milyen viszonyban áll egymással a hit és a valóság, valamint a valóságról terjesztett kép. A jelzés szó használata azért indokolt, mert a hátralévő idő rövidsége csökkenti az elérhetőek és a csatlakozók táborát.
Bokros Lajos és a MoMa mozgalom bátran, tiszteletre méltó módon, őszintén letette a garast, amikor bevállalta a jelentős kockázattal, de egyúttal társadalmi haszonnal is járó kezdeményezést. A kockázatot az jelenti, ha nem éri el a részvétel a „kritikus” nagyságot. Ez a kockázat nem csak a MoMa, hanem a magát demokratikusnak aposztrofáló teljes politikai tábort terheli. Elégtelen részvételnél a jelenleginél is súlytalanabbá válik ez a koránt sem egységes tábor. A távol maradókról kiderül, hogy alibi politizálás-e a céljuk, egyáltalán képesek-e az együttműködés legalább elemi szintjére. A bármekkora részvétel, támogatottság meg fogja mutatni, feketén-fehéren, hogy mekkora is a kormány tényleges ellenzéke. Ez azzal a haszonnal jár, hogy az erőviszonyok ismeretében reális alternatívákon dolgozhatnak a változásban komolyan érdekeltek.
Azok számára, akik nem kétszínűek, nem megélhetési politikusok, világosan merül fel a TÉT komolysága. A demokratikus oldal súlya, hitelessége a TÉT. Abban a nem várt esetben, ha sokan mégsem képesek az árnyékukat átlépni, láthatóvá válik a társadalom számára, hogy kire nem szabad számítani. A gyengébbek kedvéért ideírom, nem a kormányzó párt és a miniszterelnök megválasztása a január huszonnegyedikei rendezvény célja, hanem az egység és az erő demonstrálása a hatalom arroganciájával szemben.
A bejegyzés közzétételének pillanatában a „tömegesedés” mértéke csekély, 475 fő. A sok harcias véleményt aprópénzre lehet váltani, bele lehet húzni a szervezés munkájába.
Innen szép nyerni!
