Mit mondjak, van potenciál a "másik" Magyarországban, amelyiknek ugyanúgy Magyarország a legfontosabb, mint a másik oldanak. Azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy ezt egy demokratikus jogállamban (nem pártállami törvénygyárban), nem intézményesített korrupcióban, hanem Európában, kormánytól független intézményekben, tisztességes választási rendszerben, nem államilag szított gyűlölet cunamiban képzeli el.
Az eseményt sokféle várakozás előzte meg. Drukkerek és ellendrukkerek osztották bölcsességeiket, hogy miért jó és miért árulás az elkezdődött demonstráció sorozat. A kishitűek idő előtt temették, a szélsőségesen radikálisok, akinek hiányosak a magyar valóságról való ismereteik, biztonsági szelepnek, sétáltatásnak minősítették az eseményt, az elsőnél jóval kevesebb résztvevőt vizionálva.
A valóság azonban felülírta az előzetes várakozásokat, rengetegen jöttek el, öntudatos tízezrek vonultak jókedvűen és magabiztosan a Kossuth térről a Szabad sajtó útjára.
Valami elindult, elkezdődött az országban. Az élet jeleit mutatja a lesajnált, nem európainak, hanem ázsiainak jellemzett magyar társadalom. Elemi erővel mutatkozik meg az emberek vágya, most már cselekvő akarata egy demokratikus, békés, mindnyájunk közös Magyarországa iránt, ahol szabadon lehet élni. Ahol nem kevesek diktálják agymenésieket a népnek. Ahol nem az egymás elleni gyűlölet, kirekesztés (nemzetből és demokráciából), hanem az együttműködés az ország és népe felemelkedésért, a közélet témája
Úgy tűnik, hogy egyre nagyobb számban értették meg az emberek: a mi életünk, a mi jövőnk formálását nem bízhatjuk kis létszámú, önjelölt, önérdekű pártokra, ellenőrzés, felelősségre vonhatóság nélkül. A rendszerváltozás lehetőségeinek meghekkeléséből, az azóta produkált évi 1%, egy főre eső átlag lakossági fogyasztásnövekedésből, amely mérhetetlen különbségeket takar, a hatalom antidemokratikus, a civileket, a tisztességes tájékoztatást, a független intézményeket bedarálni igyekvő politikájából a „senkiknek” elegük van. Az ország jelenlegi állapotáért mindnyájan felelősek vagyunk, nyilván nem egyenlő mértékben.
Nincs úgy jól, ahogy most van! Változásra van szükségünk, ez a huszonnyolc éve tartó, kvázi helyben járás nem vezet sehová.
A nagy kérdés: hogyan, merre?
Nem egyszerű feladat átlépni a saját árnyékunkat, rengeteg munka, párbeszéd, néha egy kis lökdösődés is kell ahhoz, hogy végre előrébb léphessünk.
A szónokok által mondottak azt mutatják, hogy a meghonosodott szekták Magyarországa helyett, valami értelmesebb, civilizáltabb, toleránsabb, igazságosabb társadalom képe kezd, halványan körvonalazódni.
Ez is egy tanulási folyamat, sok türelem, kitartás, megértés, elfogadás kell hozzá, amelyek nem éppen meghatározó tulajdonságai a magyar társadalomnak. Azonban nincs más út, csak előre, és ahogy elhangzott: MOST!
A fanyalgókkal szemben úgy gondolom, hogy ez a tüntetéssorozat, az óhatatlan hibáival együtt is a közélet megszületett iskolájának tekinthető.
Jó ötletnek tartom a május 8ra meghirdetett újabb demonstrációt a Kossuth térre. Talán megértik a megválasztott honatyák, hogy nem hitbizományt kaptak! Hogy működik a kontroll és lesz elszámoltatás
Néhány szubjektív megjegyzés a demonstráció egészének pozitív értékelése mellett.
Mondanivalóját tekintve számomra Márki-Zay Péter beszéde volt következetes, optimista, tervet és szándékot sejtető. Az itt olvasható nemzeti minimumprogram széles körű támogatást élvezhet, kiindulási alapja lehet egy demokratikusabb demokrácia megteremtésének. Látnunk kell azonban, hogy egy alakuló politikai közösség által fontosnak tartott, elsősorban a szabad versengést biztosító program, a magyar társadalom számtalan, évszázados gondjára nem kínál megoldást. Mindenképpen üdvözlöm a Csipkerózsika álmából ébredő, kellő szakmai tudással és tapasztalattal rendelkező konzervatív értelmiség aktivizálódását. Megjelenésük új pólust jelenthet a politikában.
https://rendszervaltas2018.hu/2018/03/14/nemzeti-minimum-rendszervaltas-es-elszamoltatas/
A 12 pont elemei fontosak, támogathatók, de úgy érzem, hogy elsősorban (és ez is nagyon fontos), csupán egy következő választási győzelemben gondolkodik, mintegy a helyreállítását annak a 2010 előtti politikai rendszernek, amelyből ide vezetett az út. Nem érzékelem a program "rendszerváltó" többletét. A huszonegyedik századi modern ember autonómia és demokrácia elvárásai ennél többet kívánnak. De ne legyünk türelmetlenek, szóljunk hozzá, csináljunk jobbat. A választó ki fogja magának választani a számára leginkább megfelelőt.
Apropó, Homonnay Gergelytől nem hangzik jól, hogy magánvéleményét az ATV nyilvánossága előtt hangoztatja Fodor Gáborról és a "mérhetetlenül alacsony támogatottságú liberális pártról.... a macskám azt mondja: idegállapotba kerültem..... Fodor Gábornak semmi keresnivalója nincs a magyar politikai életben."
A kezdeti „új választásokat” követelése helyett, a tanulási folyamat részeként, a célok közeledtek a reálishoz és szükségszerűhöz. Minden esetben, amikor ez aktuálissá válik, küzdeni kell az érdekeink és az értékeink, valamint az ezeket képviselő intézmények és személyek védelméért.
Körvonalazódik az elmúlt huszonnyolc év tapasztalatai alapján a demokratikus intézmények, a politika szerepének, gyakorlatának újragondolása.
Vitatkoznék Márki-Zay Péterrel: „A választáson a magyar nép leváltotta az ellenzéket. Be kell látnunk, hogy a magyar népnek igaza volt. Nem bízhatjuk hazánkat olyanokra, amelyek nemcsak a nemzet, de még saját érdekükben sem voltak képesek az összefogásra.”
Talán helyesebb azt mondani, hogy az ellenzéki beállítottságú emberek nem tudtak jó szívvel, meggyőző és világos alternatíva híján elegendően sokan a kormányváltásra szavazni. Ebben a bizonytalanságban, múlhatatlan érdemei vannak a mai ellenzéki pártoknak, a hívek kemény magjának. De mi se sajátítsuk ki a „magyar nép” fogalmát, létezik egy másik, „másik” Magyarország és még két és félmillió olyan honfitársunk, aki részt sem vett a szavazáson.
A legteljesebb mértékben egyetértek az aktív, cselekvő, öntevékeny, a hatalmat kontrollálni akaró társadalmi tevékenységgel, egy új politikai erő létrehozásával, mely demokratikus versenyben akár a legnagyobbá is válhat, de ne mi mondjuk meg, hogy kinek van helye és kinek nincs a magyar politikai palettán. Kerüljük a valótlanságok állítását, csúnya dolog és gyerekes is. Jól hangzik, de életszerűtlen az Astoriánál azt mondani, hogy a sor vége még a Kossuth téren van.
Általában elmondható, hogy ez az alakuló közösség, különbözősége ellenére elkötelezett a demokrácia, a jogállam, Magyarország és Európa iránt. Békés és elszánt, hogy érdekeit és értékeit meg fogja védeni, akárhány harmaddal szemben. A felvonulók között sem Brüsszellel, sem Soros Györggyel nem találkoztunk.
Innen szép nyerni!