Fáktól az erdőt?
„Mi másra való a hatalom, ha nem arra, hogy visszaéljünk vele?”, kérdezte a király. Sajnos az új évezred elején is aktuális, a választók által megtapasztalt fenyegetés az öncélú, vagy csak pártcélú, tisztességtelen kormányzás a világban és így hazánkban is. A hatalom, az azt megtestesítő állam gyakran elidegenedik megbízóitól, a nép többségétől. Az egymást váltó pártok hol egyszerű hozzá nem értésből, hol tudatos átverésből a becsületes, dolgozni akaró, szabadságot, társadalmi békét akaró embereket lehetetlen helyzetbe hozzák. Hogy ez megtörténhessen, társadalmi kiábrándultság, passzivitás szükséges. Ez egy kumulatív (önmagát erősítő) folyamat. Kevesebb tudatos választó estén könnyebben juthat kormányzási lehetőséghez egy erre felkészült, hatalomtechnikus csoport. A közéleti viták a sajtóban, TV-ben, az interneten egyaránt az elbeszélésről, egymás kontrázásáról, a kormányra kerülésről szólnak. A választásokhoz közeledve iszapbirkózás, rágalmazás, lejáratás, populista ígérgetések jellemzik a szekértáborok kommunikációját. Az elmúlt időszaki választások eseményei egy torz, kialakulatlan demokrácia paródiáját mutatják. A honpolgár, aki nem ostoba, nem tudja, hogy sírjon, vagy nevessen. No, az ilyen politizálásból elegünk van! Tisztelt politikusok, tiszta lapokkal kell játszani. Ne örökké csak egymáshoz, hanem az országhoz, a fejlődéshez képest határozzák meg magukat. Mit adott a magyar népnek a „rendszerváltás”? Fogalmazzuk már meg ennek az eredményeit a lecsövesedő ország számára. Aztán állapítsuk meg, nem ködösen, hanem pontról-pontra, konkrétan, hogy hol rontottuk el, hol hibáztunk, és hogy szeretnénk, ha felhatalmazást kapunk rá, KIJAVÍTANI. Ha megszeretnék szólítani a politikailag inaktív, csalódott polgárok millióit, akkor őszinte, világos helyzetelemzésre, egyértelmű PROGRAMRA, nem zsákbamacskára van szükség. Reméljük azt, hogy a pártok is így gondolják, nincs ellenérdekeltség. Különbséget kellene tenni az ellenség és az ellenfél között, nem szakad le senki arca, ha elismer és támogat egy jó kezdeményezést amely a másik oldalról jön. Már láthattunk ilyet is. Ne kezdjünk mindent elölről, ami jó azt meg kell tartani. Azt várjuk a politikusoktól, hogy törekedjenek a társadalmi közmegegyezésre, amely az alkotmányban is kifejeződik. Épeszű ember nem gondolhatja, hogy egy vagy kétmillió híve képes a tízmillió magyart egyenértékűen helyettesíteni. Meg kell érteni azt is, hogy különbözőek vagyunk és jogunk van különbözőnek lenni. Ez az ország csak valóban közös értékeket elfogadva, az alkotó energiáknak szabad teret biztosítva, az igazságosság, a szolidaritás, a sokszínűség alapján, közös munkával képes fennmaradni és gyarapodni. Sajnálatos, hogy a kiegyezésre, a közös energiák felszabadítására idáig csak az E2014-PM tett javaslatot. A politikai pártok többsége félreértelmezi a javaslatot, vajon miért? Nem az ideológiák, elvek, érdekek feladásáról van szó, csupán olyan nemzeti minimumról, amely nem hátra, nem Ázsiába, hanem előre viszi az országot. Hát innen szép nyerni!
