Az ATV műsorában Szanyi Tibor össze-vissza habracsolt. Láthatóan frusztrált állapot jellemezte, sérelmesnek találta a médiák kíváncsiságát, a párt „élveboncolását”. Nem az a párt gondja, hogy ki az elnök, hanem hogy nincs mit mondani a társadalom választási győzelmet eredményező többsége számára. Nem csak a stratégia (a képzelt erőfölénnyel való visszaélés) volt rossz, ezt egyébként a vezető testületek és személyek, Botka, Tóbiás, Harangozó, Molnár Zsolt is támogatta, hanem elmaradt a politika megújulása, a rendszerváltás óta eltelt gyakorlat elemzése, a tanulságok levonása, a hibák elismerése. A Fidesz kétharmados győzelmének vastagon megágyazott az MSZP és az SZDSZ politikája, a választóktól való elszakadás. Az MSZP identitását ma is a „legnagyobb, legerősebb ellenzéki párt” képzete határozza meg. Ha komolyan gondolják a megújulást, erre kell markáns erőfeszítéseket tenni. Szánalmas az is, hogy itt állnak média, gazdasági háttér nélkül, elvesztették a szakszervezetek támogatását, a vidék támogatását azzal, hogy feladták a munkavállalók érdekeinek képviseletét. Jó ideje bürokratikus utat követnek, mely szükségszerűen a lecsúszást támogatja. Az infrastruktúra, a menedzselés tartalom nélkül, társadalmi aktív jelenlét, ideológia nélkül csak holt szerkezet. A társadalom helyzetének valós ismerete nélkül nem lehet a problémákra jó válaszokat adni. Nem gondolom, hogy szükségtelenné vált volna egy valóban balos, de nem populista MSZP jelenléte a magyar politikai palettán, de ezt nagyon őszinte, bátor, a hibákat feltáró, új irány kitűzésével lehet megtenni. Mesterházi Attila elnökségről, frakcióvezetésről való lemondását az utólag okosokkal, a fanyalgókkal ellentétben értékes döntésnek tartom. Nem sűrűn fordul elő a magyar közéletben, hogy valaki képes felelősséget vállalva lemondani.