Gyurcsány tehetséges liberális politikus, talán ez a magyarázat arra, hogy az őt zsigerből gyűlölő jobboldallal karöltve, annyi jóakarója akad a baloldalon is. Az ország 2014es, morális, politikai állapotát pontosan rögzíti „Az angyalok és ördögök?” című írásában. Korábban elhíresült szavaival élve, a rendszerváltásunkat folyamatosan „elkúrtuk, nem kicsit”. És ebben az elmúlt huszonnégy évnyi helyben járásban, eredménytelen iszapbirkózásban bizony jócskán benne van az egész bagázs, jobb és baloldali pártok, politikusok, véleményformálók és természetesen a választópolgárok is. Véleményem szerint a továbblépéshez elengedetlenül szükséges az, hogy a magyar demokrácia szempontjából oly fontos elmúlt huszonnégy év eseményeit, a magyar nép érdekeit képviselve végre feldolgozzuk. Sajnos, a hatalomért folyó tülekedés közben erre a politikának nem volt ideje, ki tudja miért, érdeke sem. Az örökös egymásra mutogatás helyett el kellene gondolkozni azon, hogy mit csinálunk folyamatosan rosszul? A kérdés persze pontatlan, mert ugye, azért nem azonos lehetőségünk és felelősségünk van ebben. A regnáló hatalomról írja: „a rendszer központi elemei a nacionalizmus, a vallás, a társadalmi konzervativizmus, az államkapitalizmus és a média fölötti dominancia.”. Kiegészíteném egy fontos résszel, ez pedig a cél. Mindez, nem az ország érdekét, hanem a FIDESZ-KDNP párt elit és csatolmányai érdekeit szolgálja. A gondolkodó polgár számára látható: a legnagyobb támogatottságú, ugyanakkor a társadalom egészét tekintve kisebbséget alkotó, folyamatosan csökkenő rétegről van szó. Ezek ellenőrizhető tények. A sikerük titka a kormányzóképességben, az egységben keresendő. Leváltásuk, minden hibájuk ellenére nem lehet öncél, nem kerülhetünk csöbörből-vödörbe! Gyurcsány helyesen látja: „De ugye látjátok, hogy ma még nem állunk készen az Orbán utáni helyzet kezelésére? A mi mai gyengeségünk Orbán legerősebb kártyája. Mert tavasszal sem ő nyert, hanem mi vesztettünk. Mert megosztottak vagyunk, régimódiak, ötlettelenek, gyengék. Nemcsak jobb kormányt, de jobb ellenzéket is érdemel Magyarország. Nekünk is jobbnak kell lennünk. Ezért dolgozom.” Nem a cikkben említett liberális gondolatok okozták a demokratikus pártok térvesztését, hanem az annak égisze alatt folytatott hibás politika, a szolidaritás háttérbe szorítása az egyenlőtlen versennyel szemben. A politika elvesztette presztízsét, korrupttá, megélhetésivé vált. „A demokratikus pártok a jelenlegi választási rendszerben együttes létre vannak ítélve. Együttműködés vagy politikai halál – ilyen egyszerű. 2018-ban is össze kell fognunk, feltéve, hogy nem változik a választási rendszer, de mert nem ez a Fidesz érdeke, csodálkoznék, ha engednének a bennünket összetoló szorításból. Az optimális végcél világos: egységes Demokrata Pártot kellene létrehoznunk.” Tökéletes diagnózis! A megoldása pedig a sudoku játékból kölcsönzött, majdnem lehetetlen szóval jellemezhető az elmúlt két év eseményeit nézve. Kell, ugye egy olyan párt vagy pártszövetség, mely nagyobb támogatottságú, mint a NER. Tehát a meglévők közül az egyik, vagy egy új párt, elvégzi végre a kötelező feladatot, korrektül rendezi, tisztába teszi a múlt hibáit, kidolgoz egy olyan víziót, programot, amely elfogadható és megvalósíthatónak tűnik a valós társadalmi többség számára. A másik megoldás az együttműködés, melyre nem a pártok szimpatizánsai, hanem a vezető testületeik alkalmatlannak tűnnek, tisztelet a néhány kivételnek. Együttműködni csak közös értékek, kölcsönös bizalom és garanciák mentén lehet. Az erre tett szánalmas eddigi kísérletek azt mutatták, hogy csak egy közös dolog volt látható, a mandátumhoz való görcsös ragaszkodás. Azt mondják az okosok, ilyen az emberi természet. Voltak pedig javaslatok a „probléma” kezelésére, de az alkudozó pártok ezeket még átgondolni sem voltak képesek. Az ilyen fajta hozzáállás biztos út a gittegyletekig való sülyedéshez.
"To be, or not to be..." Van min gondolkodni és végre megoldani!