Jó ideje uralja a közbeszédet a miniszterelnök újabb, rosszul felvetett, rosszul vezetett akciója. Bevándorlás, multikulturális társadalom, a halálbüntetés bevezetésének lebegtetése, az EU újabb tesztelése, meddig lehet elmenni a közös európai értékek megkérdőjelezésében? Hamis állítások , hamis feltételezések, helytelen következtetések az ő oldalán, heves tiltakozás a barikád másik oldaláról tények, adatok, a következmények számbavételének, a lehetséges jövőnek a felelőtlen mellőzésével. Nálunk már csak így folynak a viták, mindenki mondja a magáét, abban a téves tudatban, hogy aki hangosabb, aki többször, több helyen mondja, annak igaza van.
Vegyük sorba az állítások valóságtartalmát, a fogalmakat. Nyilván egy jogásznak, egy ország miniszterelnökének is rendelkeznie kell a történelmünk, a társadalomtudományok bizonyos alapismereteivel. A Magyar Királyság, de a későbbi Monarchia is, soknemzetiségű, sok nyelvű állam volt. Együtt és békében voltak jelen különböző kultúrák. A Monarchia, ezen belül Magyarország Trianoni feldarabolásáig, közel ötven százalékos volt az itt élő nemzetiségek aránya. A népesség mai összetétele sem egynemzeti, homogén valóság. Legalább másfél millió honfitársunk vallja a magyaron kívül a saját hagyományait, nyelvét, a magáénak. Tehát hamis az az állítás, mely elhangzott az európai parlamenti vita során, hogy Magyarország sosem volt multikulturális ország. Sértődötten reagált a Márai Sándorra való hivatkozásra, nehogy már idegenek magyarázzák Márai gondolatait a magyaroknak! Talán nem tudja, hogy a magyar politikai vezetés kényszerítette Márait, eredeti nevén márai Grosschmid Sándort, megkeresztelkedett, zsidó származású, hatvan éven át hűséges feleségével, az ország elhagyására 1948-ban emigrációba, ahol élete végéig élt.
Nézzük a globalizáció, a természeti csapások, háborúk, a kilátástalan helyzet miatt a fejlett országok felé induló, egyre tömegesebb migráció jelenségét, melyet a klímaváltozás, a világtengerek szintjének emelkedése több százmilliós nagyságrendűvé növel. Látnunk kell, hogy ennek a kezelésére jelenleg felkészületlen a világ, felkészületlen az EU is! Egy példa a szemléletesség céljából: Banglades területe 1,6 szerese hazánkénak, a lakóinak száma pedig 16 szorosa, 156millió fő. Ha 1 métert emelkedik az Indiai Óceán szintje, az ország területének fele víz alá kerül. Számos ilyen terület van a világon. Ma még nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, keresnünk kel a humánus és elviselhető megoldást a problémára, ugyanakkor nem dughatjuk a fejünket a homokba. A világ végletesen megosztott, gazdasági, vallási, kulturális téren egyaránt. A kölcsönös érdekek figyelembevétele erősen korlátozott, az erőviszonyok egyenlőtlensége miatt. Orbán Viktor és kormányzata jól érzékeli a probléma súlyos voltát, de a tőle megszokott arrogáns, konfrontáló módon igyekszik megoldani és kommunikálni a helyzetet. A szekértábor másik oldala pedig nem látja a megoldás súlyát, felelősségét. A kérdést világszinten, de helyben minimum európai szinten kell kezelni. Nincs közösen elfogadott európai módszer a befogadható létszámról, elosztásáról Európában, a letelepedés finanszírozásáról, a felzárkóztatás módszereiről. Előbb tessék ilyet csinálni, a felmerülő kérdések módjáról mindenben megegyezni. Arról szó sem lehet, hogy illegálisan, korlátlanul folyjék a bevándorlás. A politikai menekültek befogadásában, letelepedésének engedélyezésében nagyobb az egyetértés, de vannak még nyitott kérdések. Fokozottan figyelni kell a szociális háló teherbírásának biztosítására. Helytelen a kérdésről tények, adatok ismerete nélkül, félvállról, anyagi és erkölcsi felelősség felvállalása nélkül mantrázni. Az emberek jelentős része a saját anyagi helyzetének, nyugalmának legkisebb részéről sem akar lemondani, a bevándorlás gondjai és költsége legyen mások gondja! Látható, hogy bőven van mit megoldani, és az is, hogy a terhekből minden országnak, így hazánknak is ki kell vennie az arányos részt. Nincs ingyen ebéd, divatos kifejezéssel élve.
Néhány szó a halálbüntetésről folyó vitához. Európában Fehéroroszország az egyetlen, ahol ma is vannak kivégzések. A magyar adat: 1,3 gyilkosság/ 100000fő/ év. Nincs halálbüntetés, civilizációs vívmányként, összhangban a sokat emlegetett keresztény értékekkel, megszüntettük. Az USA államai közül sokban működik az intézmény, a gyilkossági ráta mégis, sokszorosa a magyar számnak. A Baltimore-i régió kétmilliós népességére, évi 600 gyilkosság esik, ami 30gyilkosságot jelent évente 100000 főre vetítve. Jelentősen több a mienknél. Erőltetett, politikai haszonszerzés motiválja a gondolat felvetőjét.
Jogosnak látszik a feltett kérdés:Tudjuk miről beszélünk?
