Én csak azt mondom, Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.
Az ECHO/A nemzet hangja, kivágta a rezet, az Origóra hivatkozva. Nem kis munkával lerántották a leplet az ellenség egyre szélesedő táboráról, Soros kitartottjairól, a civil szervezetekről, az összes ellenzéki pártról, az őket szavazatukkal támogatók millióiról. A szöveg hangneme, gondolat(?) menete Gerő Ernő 1956 október 23. napi beszédére hajaz.
Perben az országgal, a munkavállalókkal, a közélet szereplőivel.
Pánikkeltés, hiszti a maguk gerjesztette helyzet megoldása helyett. Kormányzásuk alatt nem először rúgnak öngólt a konszenzus nélkül, arrogánsan megszavazott, a választók által borítékolhatóan elutasításra kerülő, a demokrácia játékszabályait megsértő törvényeket. Hosszú lenne most felsorolni őket. A tiltakozáshullámot nagymértékben erősítette a rá adott kormányzati reakció.
Az „erős állam” hívei nem tanulták meg a történelmi leckét. Ez már nem panasznap, nem szakpolitikai gittrágás. Bepöccintették a labdát, kényszerhelyzet nélkül a saját kapujukba, előre megfontolt szándékból. A nézőtéren már tombol a peoples, a bírónak még nem esett le a tantusz. Zavarban van, időt húz, negligál. Küszködik a számokkal, a nagyságrendekkel. Néhány százan, néhány ezren vagy tízezren? Szóra sem érdemes, hölgyek és urak.
A kíváncsibb elemzők próbálják megfejteni, hogy miért vállalt fel ilyen súlyú karácsonyi ajándékot szeretett magyarjai számára a miniszterelnök? Ép ésszel felfoghatatlan a logikája, ha van egyáltalán ilyen, a törvény átverésének. Talán egyfajta időutazás kísérletének tekinthetjük, valami mintának „érték nélkül”. A magyarázatára felhozott kormányzati érvek szánalmasok, valótlanok, önmaguknak elmondott monológok. Játék a betűkkel, amelyikre a kutya sem kíváncsi.
Kevesen vannak az utcán, mondják. Miért, Szálasi vagy Rákosi nagyon központosított, „nemzeti” vagy „népi” demokráciájában máshogy volt ez egy ideig? És mi lett a vége?
Nem teszek egyenlőségjelet a rossz példaként említettek és Orbán Viktor közé, csak a párhuzamra célzok. Jelentős különbségek vannak, ez a nép, ez az ország, már nem az az ország.
Attól, hogy papagájként ismétlik: ez a dolgozók érdekében hozott döntés volt, nem válik azzá. Azt, hogy (csak) Soros kitartottjai randalíroznak, visítoznak az utcán, már csak egy marginális kisebbség veszi be, önmagát ámítva, mint az álhír kitalálói.
A „panasznap” vádja: szervezkedik az ország semmibe vett fele az érdekei védelmében. Hallatlan, skandalum! Szervezkedik a nemzetből kirekesztett, hazaárulónak titulált, a jogállami lehetőségeiben korlátozott, tárgyaló partnernek nem tekintett, szóra sem érdemes, marginális "kisebbség".
Basszuskulcs, mi a fenét kellene tennie, amikor egy politikai koalíció (FIDESZ-KDNP) a rendszerváltás kezdetétől arra szervezkedik, hogy saját céljai érdekében megszerezze és minden eszközzel megtartsa a hatalmát?
Mennyire vehető komolyan egy kurzus, amelyik képtelen a toleranciára, az önmérsékletre, a korrekcióra?
Az Origó, mint a NER „kisagytrösztje”, nem a saját ötleteit reklámozza, egy koncepciót közvetít és ebből él. Ez azonban nem menti fel a felelősség alól, hasonszőrű, kormányzat által kitartott társaikkal együtt.
Orbán Viktor kétségtelenül az elmúlt harminc év legtehetségesebb, legkövetkezetesebb politikusa, amennyiben a politika csak a hatalom megszerzését és megtartását jelenti az eszközök, a célok korrektsége nélkül. Ennél azonban a szavazatra jogosult polgárok többsége, benne a FIDESZ mérsékelt szavazóival, többet vár a kormányától! Az ország népének közös érdekeit képviselő, a feszültség eszkalációját csökkentő, konszenzusra, párbeszédre törekvő kormányzást. Lejárt az abszolutista királyságok, a diktatúrák kora.
A kormányzati arrogancia ellen tiltakozók 5 pontja és a szakszervezetek négy követelése tárgyalási alap kell hogy legyen, egy éretten viselkedő, felelős kormány számára még a „kétharmaduk” mellett is.
Egy éretten gondolkodó ellenzék számára is vannak megfontolandó szempontok. Mára lejárt a „tanulóidő”, amelyik harminc évig tartott. Fel kell végre nőni, hitelessé, széles körben támogatottá válni. Unjuk már a gittegyleteket, kartellpártocskákat, az elitek által csak a hatalomért és a pozíciókért folytatott, nagyrészt egymás elleni iszapbirkózást, a helyben járást. Az átgondolatlan, alsóneműként váltogatott álláspontokat kardinális kérdésekben. A politikusok és véleményformálók által, önérdekből gerjesztett száz éve tartó testvérháborút! Nélkülünk, polgárok nélkül, sem a kormányzás, sem az ellenzéki politika nem lehet eredményes.
Felelős magatartást várunk mindkét oldaltól, hogy a "ki nevet a végén?" kérdés helyett, mindnyájan együtt nevethessünk.
Hajrá Magyarország!
