Ma egy hosszú, szomorú mese végére került pont. Egy magát igaz demokratának reklámozó, szimpatikus szemfényvesztő haladt tovább, a saját maga által választott, sehová sem vezető rögös útján. Miután a demokráciából annyit tudott megjegyezni, hogy válasszatok meg és utána azt teszem amit akarok, életében nem először, megint rossz döntést hozott. Egy maga által kreált összeesküvési feltevésből kiindulva, melynek veleje az volt, hogy a még be sem jegyzett párt elnökeként végzett tevékenységét néhányan bírálni merészelték, meghekkelte saját elképzelt jövőjét. Hirtelen felindulásból, a renitenseket kizárta nemlétező pártjából, az általa alapított face csoportokból, feloszlatta a Kossuth téren kilenc hónapon át folyamatosan tüntető Ország Gyűlése Mozgalmat, mely a múlt héten Győrben is demonstrált. Szerinte helyes módon újjá szervezi, de már csak tíz fővel, saját meghívása alapján a pártját, magát és a vezetőséget, ugyan még meg sem választották őket, két évre le nem váltható szerepre jogosítva. Szerinte demokratikus módon, az eltávolítottakkal való mindennemű kapcsolattartás, azonnali kizárást eredményez. Kissé hajaz a KGB működésére!
    Az OGYM jobb sorsra érdemes tagjai, szimpatizánsai, a politikai homokozókban játszó Vezérek vakhitű követőin kívül, most közelről és személyesen tapasztalják meg, hogy csak szavazóként, talpasként van rájuk szükségük a pártok többségének. Szabó DEMOKRATA Gábor számára és sajnos a csoportjai és a mozgalom tagjainak többsége számára is természetes az, hogy a kollektíva megkérdezése, szavazás nélkül egyszemélyben kimondja a megszűnést. Többek között az ilyen szemlélet és gyakorlat miatt agonizál a demokrácia Magyarországon.
     Szabó Gábort gyors észjárású, olvasott , művelt, politikai tudással és gyakorlattal rendelkező, angolul beszélő, karizmatikus emberként ismertem meg. Kitűnő szervező, nagy munkabírású személyiség, ígéretes jövő várna rá, ha nem rendelkezne ilyen mértékben negatív vezetői tulajdonságokkal. Magát mindenkinél okosabbnak, tapasztaltabbnak gondolja, a saját elképzelésén kívül nem létezik másik. Nem tűr meg maga körül jobb képességű embereket, elmar maga mellől minden önálló gondolatot, cselekvést.
Orbán Viktortól semmiben sem különbözik, csak az önfényezésben jobb és a lehetőségekben kisebb. Szüksége van az állandó háborúra, folyamatosan ellenségekre, nélkülük képtelen definiálni saját magát. 
     A politikán kívülállók, huszonöt évvel a rendszerváltás után, élőben és miniben nézhetik Pelikán elvtárs hosszú álomból való ébredését. Keressük az ellenséget a párton belül! Fűnyíróelv. Opportunizmus. Hurrá! Megint igaza lesz! Taps! Szűnni nem akaró taps!
Agyő OGYM, agyő NAP, agyő demokrácia! Béke poraidra! Nem marad más, mint a kasszakulcsért való tülekedés!

    De, mint általában, holnap is fel kel a NAP!