E néhány szóban nem általánosságban, teljességében beszélek a magyarországi demokrácia fogalmáról, gyakorlatáról, csupán néhány aspektusára hívom fel a Facebook világában résztvevők figyelmét. Számtalan csoport működik a politika témakörében, mind a kormányoldal, mind az ellenzéki oldal vágyainak, érdekeinek megfogalmazása, kifejtése, illetve a bizonyítvány megmagyarázása céljából. Ez a jelenség normális, a fogalmakat tisztázó, közösségteremtő, legitim tevékenység. Hatalmas előrelépés, lehetőség a társadalom életében a korábbi, ismeret és információ hiányos állapothoz képest. Jelentőségüket az adja, hogy számos apró pártnál több taggal rendelkeznek. Ugyanakkor veszélyeket hordoznak magukban azáltal, hogy egoista célok, szereplési vágy, felelőtlen törtetés, alternatív valóság sugallásával, kisebb-nagyobb csoportokat megvezethetnek, anarchiát, káoszt idézhetnek elő.  
   Hazánk által az elmúlt évszázadban végigjárt tragédiák, az emberi sorsok hiábavalóságának, a sorra megbukott diktatúrák tanulságainak, a kollektív emlékezet halványulása ellenére maradandó nyomai vannak. Ma, a legelvakultabb, primitív hordaszemléletű csoportok kivételével, mindenki így vagy úgy, demokratának mondja magát. Nem sikk a diktatúra, az erőszak nyílt felvállalása. Igaz ez az egész civilizált világra, a működő és hirdetett demokráciák számtalan hibája ellenére.
A demokrácia szerves tulajdonsága, hogy nem egy önjelölt, kis létszámú "élcsapat" kormányoz, hanem a választások útján, négy évre, a többség által megbízott párt. Tudnunk kell, hogy kollektívan is hozhatunk rossz döntéseket , ugye ez nem ismeretlen kis hazánkban?
   A rendszerváltást követően nagyot fordult a világ, számos pozitív és negatív tapasztalatra tettünk szert. Ez a folyamat kiteljesedett a 2010-es választások után. A nagy többséggel megválasztott FIDESZ-KDNP kormány, győzelmét "fülkeforradalomként" felfogva, erőszakosan a saját képére formálta az országot, számottevő ellenállás nélkül. A demokratikus jogállam kiüresítése, a számtalan megsértett társadalmi csoport ellenére 2014-ben újabb négy évre felhatalmazást kapott a kormányzásra. A közvélemény kutatások szerint a népszerűsége visszakapaszkodóban van a választások előtti szintre.
   Milyen reakciókat láthatunk ezekre válaszul a kormány politikájával elégedetlen Facebook csoportok egy részétől? Jogosnak tekinthető a rendszerkritikájuk nagy része, azonban az ezt meghaladó jobb ajánlat kidolgozása helyett, egyfajta radikális megoldást vizionálnak a helyzet, a valóság és tényleges támogatottság ismerete nélkül. Kormányváltást most! Még nem tudjuk, hogyan juthatunk egy "féreglyukon" át, az egyik univerzumból egy vele párhuzamos másikba. Irreális az elképzelésük a többség által támogatott, vagy legalábbis nem eléggé utált kormány "leváltására". (Ez a használatos kifejezésük, ehhez hasonló, amikor csoportocskák a parlamenti ellenzéki pártok "eltávolításáról" elmélkednek. Egy közösség többsége leválthatja a megbízott vezetőt, de a kisebbség erre nem képes.) Kérdezem az uraktól, milyen demokrácia az, ahol egy kisebbség diktátuma érvényesül? Ezt fasiszta vagy proletárdiktatúrának hívják, amiktől nem kis áldozatok után megszabadultunk. Erőszakból nem terem demokrácia! Lásd a Szovjet, a kínai, a kubai "népi" demokráciákat.
"Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt, minden akaratnak.
Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. " Salamon könyve.
Így ideje van a forradalmi erőszaknak is, ha egy diktatúra erőszakot alkalmaz a népével szemben. (Csaucseszku, Mussolini.)
    Demokratikus viszonyok között a tömegek megnyerése, a jó ajánlat, a választási győzelem a hatalom megszerzésének a módja. Ezért pedig keményen, okosan meg kell dolgozni! Kevés hozzá a sértődöttség, a nyafogás, a csodára várás. Nem valamit, hanem a tutit kell megmondani a társadalom számára. Hová, milyen módon, mikorra szeretnénk eljutni. Mi lesz holnap, a győzelem másnapján?
Természetesen távozásra kényszeríthető ciklus közben is, egy magáról, a demokráciáról, a népéről megfeledkezett kormány. Ez azonban csak valóban tömeges ellenállás, alkalmas vezető erő estén járható út. Ameddig néhány száz, vagy ezer ember részvétele a felső határ a kormányellenes tüntetéseken, melyek jó része dög unalom, ahol nem mondanak semmit a holnapról, ahol csak az látszik, hogy most már tényleg nagyon szeretnénk kormányozni, addig nem lesz változás.
Az elvégzendő házi feladatot nem lehet megspórolni, síppal, dobbal, decibelmérővel nem teremtődik olyan helyzet, hogy "Dönt a Nép". A mai világban a politika társas játék, mint minden együttélés. Csapatmunkát, intelligenciát, hitelességet igényel, sokkal több tehetséget, szakértelmet kíván, mint ami megtanulható a kommunikáció szakokon.