A buta üzenet, akár a hazugság is, többet ér a semminél. Az adó és a vevő között élő kapcsolat jön létre, valamilyen viszony, ami minden hibája ellenére közösségi érzést generál, vagy legalább annak az illúzióját.
Sárban veszett hó
Fehér hópelyhek, pici melódiák,
Gazdátlan álmok, fagyott angyal-szárnyak,
Jöjjetek, szálljatok, segítsetek
A sárnak.
Fent, a Semmiben, fehér, szűz a világ.
Oh szép a Semmi, de jobb a valóság.
Jobb a sár, mint a köd s mint köd-kertben
A rózsák.
Sáros, édes Föld (milyen régi e dal),
Te vagy álmok s hópelyhek menedéke:
Élsz és sarad kacag a Semmire,
Az Égre.
Ady Endre
Kórusban undorkodnak a „felkentek”, az igazság tudói, őrült beszéd, van benne rendszer, nincs benne rendszer, Rákosi-rendszer. E néhány nap az el nem kötelezett műértők, kritikusok napjai voltak. Az utolsó napján az őszi parlamenti ülésszaknak, osztályfőnöki órának lehettünk tanúi, a fülkeforradalom kétszeresen felmagasztalt vezetője, minden kis pimasz kérdezőt alaposan kiosztott a maga egyszerű felcsúti stílusában. Mintha óvodában lettünk volna. Tehette ezt a támogatottsága tudatában, a politikai ellenfelei súlytalanságának, egységes hátországa hiányának tudatába.
Bármilyen tevékenység, így a politika sikeres gyakorlásához is magas fokú szakmai tudás szükséges. Kicsit hasonlít a helyzet a kereskedelem helyzetére egy kínálati piacon. Az amatőrök megpróbálják eladni a félkész, rossz hírű, lejárt szavatosságú portékájukat, dilettáns módszerek használatával. Évek alatt sem veszik észre, hogy valami nem stimmel. Amikor meg kezd leesni a tantusz, természetesen a vevőket hibáztatják: „a magyar választók nagy többsége egyszerűen agyhalott.”
Ezzel szemben ez kollégiumi, egykori ificsapat, lassan harminc éve csiszolja a társadalom által hallani kívánt beszédstílust. A támogatottságuk bizonyítja, hogy jó kereskedők, uralják a piacot és bezsebelik a profitot. ”Jól ismerjük a saját fajtánkat, erényeit, hibáit, erősségét és gyengeségeit, ezért is hihetünk benne. Mert mi hiszünk Magyarországban, és hiszünk a magyarokban. Hiszünk abban, hogy a magyarok minden korszakban minden nehézség ellenére bármilyen rossz helyzetből föl tudják emelni ezt az országot.”
Az ellenzék eszköztelensége, erőtlensége, fajsúlytalansága nem véletlenül alakult ki, nem csak a FIDESZ „rátermettségét” dicséri. Erős ellenféllel szemben csak kis különbségű pontozásos győzelmet lehet elérni, nem kétharmados kiütést.
Könnyen belátható, hogy ha komolyan sikert szeretne elérni egy politikai erő, akkor nem a választók alkalmatlanságának a megállapítása a fő feladat. Ezzel nem lehet embereket megnyerni, felsorakoztatni egy ügy mögé. Pláne, ha a regnáló hatalom leváltásának igénye nem támasztható alá egy elfogadhatóbb jövőképpel. Ennek a megalkotásán „láthatatlan” munka folyik a különböző belterjes műhelyekben.
Orbán Viktor kongresszusi beszédjében volt egy érdekes részlet, mely a saját tábornak szólt elsősorban:”Ennyi állás nincs, ennyi javadalom, szinekúra, előny, sarzsi, baksis talán egész Európában sincs, azt csak az ellenfeleink gondolják – különösen a kommunista gyökérzetből szárba szököttek –, hogy ennyi lenne, hogy ilyen egyszerű lenne a megfejtés. Azok hiszik ezt, akik az emberből csak a gyomrot látják, a világegyetemből csak az anyagot ismerik, és akik szerint a politikát csak a pőre érdekek mozgatják. Én inkább úgy sejtem, hogy különbözőségeink, sokfajtájúságunk, sokszínűségünk mögött van valami, amiben mindannyian hiszünk.” A tábort összetartó hitről beszél, közösségi alapértékekről, melyeket a magyar társadalom jelentős nagyságú része támogat.
A mai ellenzéki politika nem szól általában a néphez, a magyarokhoz, elsősorban a saját szimpatizánsait szólítja meg. Brossúra jellegű általánosságokról beszél, melyek milliók számára nem elsőrendű kérdések. Hiányzik a személyekhez szóló, érzelmi hangvételű, konkrét célok megjelölése. Egy párt: azt akarjuk, több jogot adunk, visszaállítjuk, majd kidolgozzuk. Azt láthatjuk, hogy a hit és az elszántság hiányzik a narratívából. Mondanak is valamit, meg nem is. Egy apró részlet a témában talán legjobban álló DK Kongresszusi Kiáltványából, 2015, február 6. „A nemzeti ellenállás nem csendes félreállás, kivárás, alámerülés. A nemzeti ellenállás cselekvést követel. Mert ez a mi országunk, ami olyan lesz, amilyenné mi, magyar polgárok tesszük."
"A nemzeti ellenállás sokfajta demokratát hív közös küzdelemre. Ezért az nyitott, befogadó és nem önző, nem kirekesztő."
"Radikalizmus kell a cselekvés elhatározásában, de hideg fej a megvalósításában és nagyfokú felelősség a jövő tervezésében."
"A parlamentarizmus és a piacgazdaság lényegénél fogva soha nem lehet tökéletes, mindig javításra szorul. Nincsenek egyedül üdvözítő megoldások, nincs egyetlen, tökéletesen igazságos és hatékony társadalom- és gazdaságpolitikai modell.”
Hát nem valami magával ragadó szöveg, az ilyenért nem tolonganak a tömegek. Talán ha konkrétan is mondana valamit. Mit, hogyan, mikor?
Politikus által politikusnak írt elmélkedést olvashatunk konkrétumok nélkül. És hiányzik belőle a megvalósíthatóság hite. Lehet ilyen érzése a kiáltvány szerzőinek, de ezt meg kellene maguknak tartani.
A mai ellenzéki politika kísérletet sem tesz arra, hogy tömegbázisát szélesítse, hogy a szimpatizánsain kívül bárkihez is szóljon. Pedig enélkül maradni fog a pálya szélén, egyre kisebb képviseleti jelenlét mellett.
„Kézenfekvő, hogy a pártok támogatottságában döntően, csak egymás rovására történhet változás. Ebből logikusan az következik, hogy a változásban érdekelt erőknek nem marad más hátra, csak előre. Az eddigi, szektás, merev, mindenki mást elutasító, lenéző szemlélet helyett valami sokkal szélesebb bázisú szövetségi politikában kell gondolkozniuk. Ebben szövetségben helye van mindenkinek, aki egy sikeres Magyarország felemelkedésében érdekelt, legyen bármelyik párt eddigi szimpatizánsa. Választ és megoldást kell találnia az elmúlt huszonöt év demokratikus gyakorlatának kijavítására, a társadalom politika iránti bizalmának újbóli megteremtésére. Úgy gondolom, hogy a regnáló hatalom és az új erők versengése mindenképpen a társadalom hasznát eredményezné, végre egy fejlődési pálya kezdetét jelenthetné.”
Az elmúlt napok eseményei, a FIDESZ kongresszusán elhangzottak, Kövér László és Kovács Ákos megszólalásai a nők hivatásáról, az ezt követő korrekció, a Hóman Bálint szobra körüli huzavona, a kormány kihátrálása mögüle, mind azt mutatják, hogy a még oly enervált, alkotmányos és demokratikus ellenállás sem hiábavaló. Ez a potenciál azonban csak a kormánypártok "mesterművének" csiszolgatására elegendőek.
A magára hagyott társadalom küzd a talpon maradásért, Európa sereghajtójaként, összeszerelőjeként és figyel. Nem felejt el semmit és kellő időben meg fogja hozni döntését, ki-ki érdemei szerint fogja megtapasztalni a nép szavát.
