Immár 18. alkalommal értékelte az elmúlt évet Orbán vezér, minden magyarok bölcs jóakarója. Népe mára nem hét egyenjogú törzsből áll, hanem négymillió útszélén hagyott, képzetlen, munkalehetőség nélküli szegényből, négy millió kollektív jogaitól megfosztott, bizonytalan jövőjű bérrabszolgából, valamint az általa polgári Magyarországnak nevezett csókosok, hűbéresek, barátok, rokonok, vagyis az ”NER társak” seregéből. Isten, haza, család! Hit, remény, szeretet! Nekünk, értünk, mert megérdemeljük.
A FIDESZ nagyjából kétmillió híve messze nem képez homogén, egyenértékű tömböt. Csoportkohéziójuk legerősebb tényezője részben tévedésen alapul, melyet naponta megújít a központi mantra. Sajátos jelensége a politikának általában is, a FIDESZ esetében különösen, hogy nem valamiért küzd, hanem valami ellen. A valami helyére behelyettesíthető a VALAKIK fogalom is. Nincsenek elérendő célok megjelölve, időpontok, „az út maga a cél”! Furcsa véletlen, hogy közben nincs érdemi, a magyar nép érdekeit eredményező kormányzás, a nemzeti jövedelmünk fele és az EU támogatások költségvetésbe kerülése úgy kerül elköltésre, hogy mindig ugyanaz kör jár jól. A vezér köre.
Amikor Matolcsy György arról nyilatkozik, hogy ebből az évi két-három százalékos növekedési többletből hamarosan utol érjük Ausztriát, a híveknek csillantja fel a reményt. A két ország GDP-je közti háromszoros különbség azt követeli meg, csak a különbség (30000 dollár) növekedését elkerülendő, hogy évi háromszor akkora növekedési rátát kellene elérnünk, amire nincs koncepciónk.
Hát akkor kik az ellenfelek?
Ez az ostoba kommunistázás politikai termék a híveknek, valóságalapja nincsen. Ha ebben az országban található húsz kommunista összesen, azok biztosan fényévekre élnek a politikától.
A „bukott baloldal” szintén naponta elhangzó formulájából sajnálatos módon a rendszerváltás óta hiányzik a „baloldal”. Az könnyen belátható, hogy van különbség baloldali, balos és populista között.
Akkor talán a liberalizmus a mumus? Ez bizony jelentheti a vezérelvűek számára a tudatalattiban a potenciális ellenséget. Egy múltszázadi értékrendű, vezérelvű közösség fél az önálló, szabadságszerető, szolidaritásra törekvő eszmerendszertől. Igyekszik összemosni a neoliberális gazdaságpolitikával, a dekadenciával, az életképtelenséggel.
De lássuk a medvét, mit üzen Orbán Viktor elsősorban a táborának, európai szövetségeseinek, és az ország népének.
Véleményem szerint az utóbbi évek egyik legjobban megkomponált, a valóságról a miniszterelnök által képzelt tükröt volt szerencséje látni, meghallgatni a FIDESZ prominens szűkebb táborának. A valósággal való kapcsolatot jelezte a néhány méterre megtartott tüntetésről beszűrődő rendszer kritika is. Orbán takarodj!
Az egy óránál kevéssel hosszabb beszéd megtekinthető teljes terjedelmében az érdeklődők számára.
https://www.youtube.com/watch?v=uBqZD6M6fss
A következőkben csupán néhány benyomásomat próbálom megfogalmazni.
Az előadásmódból karakteresen látható az egyszemélyi, autoriter vezető képe. Nem a FIDESZNEK van elnöke, hanem az elnöknek van pártja. Sőt népe, országa!
Ebben a közösségben a kollektív vezetésre nincs se igény, se lehetőség.
Amikor az ország helyét, eredményeit történelmi szempontból tárgyalja, kozmetikázott képet kapunk a keresztény, konzervatív időszakokról, némi nosztalgiával a Horthy éráról, a valóságosnál negatívabbat a rendszerváltást megelőző negyvenöt évről. Az elmúlt 26 évről reálisan állapítja meg, hogy nem nevezhető diadalmenetnek. Az ezért a FIDESZT is terhelő felelősséget nem érintette. A 2010 óta elért eredményeket, melyek között valóban vannak pozitívak is, hatalmas sikerként mutatja meg. Világszínvonalú vidéki kórházak, megmentett önkormányzatok, iskolák, csökkenő személyi jövedelem adókulcs, rezsi, munkanélküliség a pozitív listán. Hogy miért lettünk Európa sereghajtói, összeszerelő üzeme, Bismarcki, poroszos állama, az egyik legnagyobb és legtöbb adóteherrel sújtott országa, az kívül esett a miniszterelnök elemzésén. Ahogy a polgári Magyarországot sem sikerült idáig definiálni. Mit is takar? Kevesek jóléte, képzési privilégiuma, segélyeken és közmunkából élők milliói? A vallás újbóli trónra ültetése az információs forradalom korában? Vissza a rendiséghez, a nagybirtokokhoz, netán a királysághoz? Megannyi nem tisztázott kérdés.
Ugyanakkor mentségéül szolgál a miniszterelnöknek, hogy a rendszerváltás óta kormányon lévő pártok sem tudtak eredményesebben kormányozni. A kelet európai, EU-hoz csatlakozott országok közül Magyarország messze a lehetőségei alatt teljesített. Valamit nagyon nem jól csinál a magyar társadalom elitje, népe egyaránt.
Kicsendült a beszédből a hatalom bebetonozására törekvő elszántság, a „baloldal” alkalmatlanságát, nemzetellenességét, gyerekes „osztályharcos romantikáját” megvető hit.
Orbán Viktor kétségtelenül ügyes politikus, a nemzet, a haza, a hit, a függetlenség, a magyar érdekek elsődlegességének hangoztatásával a legnagyobb támogatottságú párttá vált a FIDESZ. Évértékelőjében is hitet tett a néppártiság fontossága mellett. Érdekes módon a JOBBIK részéről is ebbe az irányba figyelhetünk meg elmozdulást. Sajnálatos módon idáig csak a magukat demokratikusnak nevező pártok nem jutottak el egy nagy, gyűjtőpárt megteremtésének gondolatáig. Gyurcsány Ferenc már ugyan felvetette ezt, de nem találkozott támogatással a sok önjelölt vezetői ambíció miatt, melytől ő sem mentes.
Az évértékelő jelentős része a a „népvándorlásról”, a brüsszeli vezetés alkalmatlanságáról szólt.
Miniszterelnökünk harminc éve gályázik a politika területén és bár lassan, de finomítja véleményét.
Már nem annyira multi ellenes, bank ellenes. Az gazdasági stabilizáció sikerét közös munka eredményének tekinti. Elismeri, hogy az európai kultúrában joggal van jelen a "hit, remény, szeretet" és a "szabadság, egyenlőség, testvériség" eszméje, amit nem engedhetünk lerombolni. A tömeges népvándorlás ténye miatt nem a migránsokra kell haragudni, ők is áldozatai a közel keleti rossz politikai döntéseknek, a háborúknak. Ez új hang a részéről! Magyarország és a visegrádi, a balkáni országok, elmondása szerint nem Európa ellenesek, éppen Európa érdekeit is védik.
Ezt a kérdést sokféleképpen ítélik meg Európában a kormányok, az egyes országok közvéleményei. A médiákról nem is beszélve.
Mit mond Orbán Viktor erről?
A keresztény és a muszlim kultúra különbözők egymástól. Ez nem jelent értékítéletet, a másság tényét jelenti. Mások vagyunk, nem jobbak.
A tömeges és ellenőrizetlen bevándorlás Európában párhuzamos kultúrákat hoz létre, mely veszélyt jelent.
Magyarország ezt nem támogatja. Az fogadjon be migránsokat, aki akar.
Az Európai bíróságon a márciusban elfogadtatni szándékozó, folyamatos és korlátlan elosztást támadjuk. Nem a már elfogadott 120000 főről van szó.
A humanitárius segítség szükséges, de nem az európai országokban, hanem a helyszínen.
Sajátos csavar a beszédben a népszavazás, mint a közvetlen demokrácia alkalmazása a kérdésben.
Itthon miért akadályozzák tűzzel-vassal? Egyszer sem éltek vele.
Borítékolható, hogy a migráció kezelésének kérdésében, népszavazással vagy anélkül, biztosan számíthat a magyarok többségének támogatására. Kétségtelen tény, hogy az EU vezetése és az egyes kormányok, nem a súlyának megfelelően és helyesen ítélték meg az ügyet.
A belpolitika békülékenyebb kommunikálását az magyarázhatja, hogy önmagához híven, erőszakosan, cinikusan, szavaikkal élve, nem „kellő tisztelettel”, magukra húzzák a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek ellenállását. Az oktatás megreformálásától való merev elzárkózás, a népszavazási kezdeményezések elcsalása, az MNB elkótyavetyélt százmilliárdjai, a Paks 2 körüli huzavona, a földmutyi kezelése, az egészségügyi mellébeszélés lassan erodálja a sziklaszilárdság illúzióját. Ilyenkor a visszatáncolás a módszerük. Egy idő után azonban ez kevés lesz.
Innen szép nyerni!
