A kezdeti bénultságot követően néhány gondolatig eljutottunk az elmúlt és az idei év tapasztalatai nyomán, Európában és Magyarországon is.
1. Az illegális be vagy átvándorlás elfogadhatatlan.
2. Csak a valóban „menekültek” ideiglenes befogadása humanitárius kötelesség!
3. Minden nép saját joga eldönteni, hogy kikkel kíván együtt élni tartósan.
4. Különböző kultúrák együttélése csak a kölcsönös tiszteleten, bizalmon, egymás elfogadásán
alapulhat, a befogadó ország törvényei szerint.
5. Az európai és az iszlám kultúra összehasonlításakor nem a jobb vagy a rosszabb reláción, hanem
a másságon van a hangsúly.
6. Az európai gondolkodás megengedőbb hitbéli és erkölcsi vonatkozásban is, míg a muszlimok az iszlámot az első, az egyetlen igaz, a világ keletkezése óta létező vallásnak tekintik.
Az iszlám túlmutat a dogmák és vallásgyakorlatok összességén, civilizációnak is tekinthető: híveit a közös kultúra, közös hagyományok és az egyazon, vallást, erkölcsöt, jogot és mindennapi életet szabályozó jogrendnek (saría) való engedelmeskedés köti össze.
7. A két kultúra békés együttélése párhuzamos társadalmakban nem tűnik megoldhatónak. Lásd Európát.
8. Mivel Magyarország az európai gazdasági, érték és politikai közösségnek, az EU-nak a tagja, részt kell vállalnia a probléma anyagi, erkölcsi, rendészeti közös tevékenységében, teherviselésében.
9. Az EU, a tagországok, így Magyarország is meglehetősen nehezen jutottak el a jelenség súlyának felismeréséig, minden tagországnak megfelelő kezeléséig. A hétfőtől induló szisztéma is számos bizonytalansággal terhes.
Tekintsünk a továbbiakban csak a hazai kommunikációra.
Politikai pártjaink, valamint a megmondó embereik, sajtójuk, kezdettől fogva belpolitikai haszonszerzés reményében próbáltak előnyt kovácsolni a súlyos, emberi tragédiákat okozó helyzetből.
A kormány, ahelyett hogy a valódi nehézségekről (hogy illegális, tömeges, a sajátján kívül más kultúrát elfogadni nem akaró, beilleszkedni képtelen, milliós nagyságrendű, folyamatos átvándorlásról van szó) becsületesen, gyűlöletkeltés nélkül őszintén tájékoztatott volna, az emberi önzésre, a kenyérféltésre hegyezte ki a mondandóját. Lásd a plakátháború műalkotásait. Az idő múlásával emelte a tétet, az EU vezetőit, meg nem nevezett háttérhatalmakat vádolt meg az európai nemzetállamok elleni összeesküvéssel, kötelező, korlátokhoz nem kötött kvótákról beszélt. Szót nem ejtettek arról, hogy minden befogadást ideiglenesnek, a háború befejezéséig tartónak kell elképzelni.
Azt látnunk kell, hogy Orbán Viktor nem diplomata. A maga egyszerű, erőszakos módján az európai vezetőket, a vezető hatalmakat az Európai Egyesült Államok létrehozásának kikényszerítésével vádolja.
Az ellenzéki pártok a JOBBIK kivételével igyekeztek bagatellizálni az eseményeket, veszélytelennek, kockázatok nélkülinek nevezve őket. Hónapok kellettek annak belátásához, hogy az illegális határátlépés ellenkezik a józan ésszel is. A helyzet kezelésére saját javaslat, megoldásuk nem volt. Lássuk be, hogy a támogatottságuknak nem használt ez az álláspont.
Az európai politikusok, a közvélemény is, a magyarhoz hasonlóan jókora vargabetű után kezd megvilágosodni, felismerni képességeit és lehetőségeit. A humanitárius befogadástól, a Schengeni határok védelmének szükségességéig, a Dublin III rendelet használhatatlanságának elismeréséig, a Törökországgal kötött alkuig rögös utat járt be az európai közbeszéd.
Érdekes meggondolni, miként alakultak volna az események a magyar kerítésépítés, a V4-ek közös fellépése nélkül a kvóták ügyében.
Miniszterelnökünk hasonlít a porcelánboltba tévedt elefánthoz az európai ügyek kommunikációjában és a hazai ügyek intézésében. Az ellenségképek gyártása, az állandóan és mindenkivel való konfrontáció mellett nem képes az ország eredményeinek tényleges javítására.
Ugyanakkor a migráció veszélyeinek felismerésével, kezelésének magyar megoldásával, az EU-val való konfrontáció felvállalásával karakteres politikusnak mutatkozott. Az idő fogja eldönteni, hogy mi volt helyes vagy helytelen a cselekedeteiben.
Ez azonban nem teszi elfogadhatóvá a dohszagú ideológiáját, az állam uralkodását a társadalom fölött, a rablógazdálkodását, a társadalom egymásra uszítását hazugsággal, lejáratással közpénzen, az övétől különböző nézetek nemzetellenesnek nyilvánítását. Nehéz ellene harcolni, mert rajta kívül nincs jelenleg autentikus vezetőerő, nincs versenyképes koncepció. Erre a problémára kell gombot varrni, akár többlépcsős megoldással.
A helyzet nehéz, de nem reménytelen. Alattvaló, törvénytisztelő népünk nem vak, nem ostobább más népeknél, a türelme sem látványosan hosszabb. A kormánypártok támogatottsága ma még jelentős. A polgári elégedetlenség oka nem az, hogy a FIDESZ-KDNP kormányoz, hanem az, ahogyan kormányoz. A kormányzásról vallott felfogása korszerűtlen, ember és nemzetellenes, pókhálós. Nem szolgálja az ország gyorsabb ütemű fejlődését, a társadalmi békét, Magyarország felemelkedését.
Ha szabad egy, az élővilágból vett példát használnom, a rendszerváltást követően politikai pártjaink a cápák utódlását másoló utat jártak be. Demokratikus hagyományok, tapasztalatok, társadalmi kontroll híján, a választási győzelmet zsákmányszerzésre használták. Az elevenen szülő, méhlepény nélküli cápafajoknál a legéletrevalóbb, erőszakosabb, legpofátlanabb kis cápa lesz a mama kedvence, ugyanis a hosszú terhesség ideje alatt fölfalja testvéreit. Hát így vált meghatározó politikai erővé a NER, így tűntek el a politika színpadjáról történelmi pártok. Így váltak erőtlenné, eszköztelenné a regnáló ellenzéki pártok is. Úgy tűnik önerőből képtelenek a helyzetük javítására, egyetlen esélyüket a túlélésre a kormánypártok által elkövetett hibák, az ezeken felháborodott választók jelenthetik.
Innen szép nyerni!
