Ami a pálya széléről látszik.
Nem történik semmi, kevés az elégedetlen. Fásultság, bénultság, megvilágosodás, vihar előtti csend?
Másutt sem jobb a helyzet, a történelem változatlan tartalommal folytatódik.
Elenyésző kisebbség uralkodik a többség fölött, mert megengedjük nekik.
Nincsenek nagy formátumú személyiségek, gondolkodók, ami legalább színt adna a bolhacirkusznak.
Napjaink forgószínpadján másodosztályú, exhibicionista önjelölt dilettánsok „tökéletesítik” tudásukat kevés sikerrel.
A közönség a régi és hálás a mutatványért.
Az évszázadok óta tartó lökdösődésben nem veszik észre, hogy át vannak verve.
Pedig csak ez az egyetlen élet a tiéd, ezért „Ember, küzdj és bízva bízzál!”
Néhány eretnek gondolat államról, hatalomról, törvényekről.
A társadalom optimálisabb működése megkívánja a tevékenységek összehangolását, a közfeladatok szakszerű és hatékony ellátását. Hasonlít a feladat egy részvénytársaság működtetésére. Mi, a tulajdonosok, a betétesek, a teherviselők menedzsereket bízunk meg a nagyobb szakszerűség reményében az operatív feladatok ellátására. Szerződést kötünk velük és ha alkalmatlannak bizonyulnak, kirúgjuk őket. Egy sztárcsapat szakvezetőit eredménytelenség esetén meneszti a klub.
Miért lenne ez másként a politikában?
A megbízott vezetés nem hitbizományt kap, a szerződés munkaköri leírása tartalmazza a jogait, eszközeit, a munkájával kapcsolatos elvárásainkat. Egyszóval a kompetenciáit. A mai köznyelvben a kompetencia szónak kettős jelentése van: 1) illetékesség, hatáskör, jogosultság; 2) szakértelem, hozzáértés, alkalmasság.
Látható, hogy a társadalom érdeke hozta létre a politikai feladatok ellátására szakosodott kasztot a moderálási feladatok intézésére.
Sajnos a vak bizalom, a tájékozatlanság, a polgári öntudat hiánya, a kontroll elmulasztása lehetőséget teremtett a politikai elit számára, hogy önjáróvá váljék.
Érdemes átgondolnunk azt, hogy arányos-e a befektetésünk értéke a politika társadalmi hasznával. Van-e egyáltalán haszna?
Nekünk, polgároknak, civileknek kell alkotmányban megszabnunk és kőkeményen ellenőriznünk az állam, a parlament, a kormány feladatainak elvégzését, jogköre határainak betartását.
Megbízható garanciákat kell teremteni mind a kisebbség, mind a többség diktatúrájának lehetetlenné tevésére. ( Jogállam, fékek, ellensúlyok, visszahívhatóság, felelősségre vonhatóság, arányos választási rendszer, az érvényesség 50%+1 főnél való előírása, stb.)
Néhány alternatíva, hogy mi legyen az állam feladata?
1. Az állampolgárok értékteremtő, alkotómunkájának optimális feltételeit biztosítani, az ehhez szükséges intézményeket működtetni?
2. Vagy mint egy „tudatközösségnek”, a nemzetnek motorjaként, minden kezdeményezést felkarolni, becsatornázni a közösbe? Ez az állam nem működhet egy győztes párt irányításával, nem képes így működni! Minimum a parlamentbe került pártok konszenzusos kormányzásáról lehet szó. Ha nem képesek döntésre jutni, népszavazást kell az ügyben tartani.
Minden intézménynek, hivatalnak, közmédiának, az oktatásnak pártsemlegesnek kell maradnia, szigorúan a köz érdekében működni.
3. Egy győztes párt használja saját érdekében a társadalom erőforrásait, kényszeríti vezetőinek lázálmait az ország lakosaira.
Te mit választanál?
