Az elmúlt hetekben hosszú vita zajlott a liberalizmusról a Magyar Nemzetben. A Méltányosság Politikaelemző Központ úgy gondolta, hogy volna értelme a vitából egy élő kerekasztal-beszélgetést szervezni május 19-én, csütörtökön 16:00-ra a Mozsár Kávézóba. Annál is inkább, mert a vitaindítót és zárót a cég igazgatója, Csizmadia Ervin írta.
A beszélgetés résztvevői:
Csizmadia Ervin, politológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója
Egedy Gergely, politológus, történész
Szent-Iványi István, politikus
Tóth Csaba, politológus, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója
A kerekasztalt Rónai Egon vezette.
Mivel a liberalizmusnak és így a demokráciáknak is, sarkalatos értéke a gondolat és a szólás szabadsága, éljünk vele! Nem osztom azt a politikai körökben elterjedt nézetet, hogy ugyan mindenkinek lehet véleménye, de igazam csak nekem. A cím a beszélgetés mottójára utal, arra kérdez. Mi jellemzi napjainkban a liberalizmus európai és magyarországi helyzetét? Pörgős, tartalmas, kritikus, önkritikus, őszinte polémiát folytattak a meghívott vendégek, a jelenlévő hallgatóság egyetlen percig sem unatkozott. Köszönet a felkészült előadóknak és Rónai Egon profi moderálásának. A beszélgetést követően a hallgatóság hozzászólásai, kérdései és az előadók ezekre adott válaszai következtek.
Szubjektív beszámoló következik az elhangzottak és a keltett hatásuk felhasználásával. Megítélésem szerint a címben feltett kérdés helytelen. A liberalizmus és a demokrácia eszméi, az irántuk élő igény, köszönik jól vannak. Ráadásul beépültek, jelen vannak a fejlett világ politikai kultúrájában. Ami valóban problémás, az a liberális politika és az azt megvalósító pártok visszaszorulása a XIX.-XX. századi pozíciójukhoz képest. Ennek pedig az az alapvető oka, hogy a változó világ által teremtett kihívásokra nem tudtak versenyképes válaszokat adni. Az egykor kreativitással rendelkező eszmerendszer elmerevedett, görcsösen ragaszkodott a dogmáihoz. Magyar viszonylatban a neoliberális, önmagát jól szabályozó piaci szabad verseny erőltetése súlyos politikai veszteséget okozott. Miféle szabad verseny az, ahol a hozzá szükséges feltételek, a valóságos esélyegyenlőség csak üres fikció. Rendre rossz volt a nemzetállam, a határon túliak, a szociális ellátórendszer támogatásának kérdésére adott válaszuk. Való igazság, hogy szinte egyetlenként álltak ki a melegek, a cigányság, a civil jogok védelme mellett és az antiszemitizmus ellen, de az ezzel kapcsolatos kommunikációjuk azonosította őket e néhány területtel. Politikusaik egy része, némi értelmiség gőggel, egyfajta vélemény terrorral reagált az ellenvéleményekre, a jogos kritikákra. Mindez azonban már a múlté, tovább kellene lépni! Ez a mai beszélgetés nem pártrendezvény volt, a meghívott előadók szimpátiával, de mégis csak kívülről nézve elemezték a helyzetet. Nem az ő feladatuk megoldást találni a Magyar Liberális Párt gondjaira, de talán az előrelépéshez nem volna haszontalan a szakértelmüket igénybe venni. Itt számolni kell az erőforrások szűkös voltával.
Érdekes volt megfigyelni, hogy csak a múlt került megbeszélésre, a jelen, a jövő feladatai, az ország politikai helyzete, a tervezett, szükséges lépések, a jelen meghaladása nem volt téma. Az is tapasztalható, hogy a többi magyarországi párthoz hasonlóan, a liberálisok sincsenek képben a politikával szemben támasztott igények megváltozásával. Nem érzékelik a demokrácia kiüresedését, a politikai elitek önjáróvá és önérdekűvé válását, a demokrácia továbbfejlesztésének szükségességét. Még mindig csak egy győztes, virtuális többségű párt hatalmában gondolkodnak.
Talán az előrelépés egy lehetséges módjaként, felkarolva a társadalom ilyen irányú igényeit, elébe menve a felmerülő kérdéseknek, az állandó reakciók helyett az akciók kezdeményezésével javítható lenne a helyzet.
Innen szép nyerni!
