Szegény Gulyás Marcit ekézi a „nagy tudású” véleményformálók serege, mert a velük való előzetes konzultáció nélkül a Közös Ország Mozgalom kezdeményezni meri a választási törvény konszenzuson alapuló megváltoztatását. Nahát, ki hallott már ilyet! Meg minek is?
Való igaz, van még Európában is nem egy olyan szabályozás, amelyik jóval kevésbé demokratikus a Magyarországinál, vagyis adott esetben a választásra jogosultak mienknél is kisebb része juttathatja a kormányzás jogához kedvenc pártját. Ilyen az UK és Franciaország gyakorlata is.
Na és? Nekünk, itthon nincs jogunk olyanért szervezkedni, amelyik iránt nagyobb a bizalmunk?
Fotó:T Balogh László, Állórajt, 1985.
A kocka már el lett dobva, folyamatban van az elképzelés valóra váltásának előkészítése. Lehet persze okoskodni, kritikai észrevételekkel meghekkelni az általában fotelből szemlélt, mások által kivitelezett cselekvést.
A Közös Ország Mozgalom kezdeményezésének a lényege az, hogy kavicsot dobtak a tóba. Egyfajta, kikényszerített színvallást generál az ellenzéki pártoktól, a NER-től, a civilszervezetektől egyaránt. Ki akarja itt igazából megmozdítania seggét? Ki az, aki egyetlen, mindenki számára érthető és hasznos ügy mellé képes odaállni?
A kezdeményezés legértékesebb hozadéka nem a törvény esetleges megváltoztatása, hanem egy jelentős létszámú aktivista közösség létrejötte, a munka során megszerzett elméleti és gyakorlati tudás, tapasztalat. Csapatépítő tréning! Ilyet csak gyakorlatban, élesben lehet megszerezni. Végre történik valami konkrét, egyértelmű és határozott politikai cselekvés, a molinók előtti, évek óta mantrázott nyilatkozatok, bejelentett feljelentések helyett, amit nem lehet megkerülni, agyonhallgatni. Lehull a lepel mindenkiről! Mind a civil társadalom, mind a politikai pártok és a Közös Ország Mozgalom is, eljutnak az igazság kegyelmi állapotához. Láthatóvá, mérhetővé válik a társadalom aktivitása, önvédelmi képessége vagy hiánya. Értékes járuléka a létrejövő ingyen reklám, média figyelem, melyet a lépéskényszerre adott reakciók tesznek megkerülhetetlenné.
Akinek van szeme láthatja, hogy civil társadalom napjainkra magához tért, részt, feladatot vállal az ország helyzetének javításában. Erre a központosított, önjáró, konszenzusra képtelen kormányzati politika és a jelenleg "mérsékelten életképes" ellenzéki elszántság, aktivitás kényszerítette.
Bőven van hová fejlődni a következő hónapokban, nincs itt még a Kánaán!
Rengeteg fel sem tett kérdésre adandó válasz hiányzik a palettáról. Mi a cél? Párttá akarnak e válni a szervezők és politikusként képviselni valamit a mai béna ellenzék helyett? Mégis mit, miért? Ez a szűzies, bátortalan, bizonytalan beszéd visszaüthet a jövőben. Most akkor ki van kivel? A CIVILIZÁCIÓ, az ITT VAN A TETTEK IDEJE formáció vagy a régi és újonnan alakult kis pártok? (Új Kezdet, Válasz, Momentum, stb.) Vagy az elegendő számú, úgy 50-60 független jelölt kiválasztása, a győzelemhez segítésük a kampányuk megszervezésével?
Abban az esetben, ha mindenki megvilágosodna, mi történne a győzelem után? Az istenadta népnek változásra van szüksége, demokrácia korrekcióra, tele van a puttonyuk a pártok közötti mutyikkal, a túlterjeszkedő állammal, a hivatali bürokráciával, az ország évtizedes helyben járásával. A hiedelemmel szemben, a hülyék nem képezik Magyarország polgárainak többségét!
Ugyancsak kemény próbára teszi a kormányváltást hirdető pártokat, szerveződéseket az, hogy egoizmusukat képes lesz-e felülírni a politikai logikától távoli, de közismert tapasztalat: ellenségképre ugyan a „gyengébbek” kedvéért szükség van, de ezek száma legyen minimális! Egyetlen fronton sem sétagalopp a háború, hát még úgy, hogy a meggondolatlanul, helytelenül választott szavak miatt, körkörös védelemre kell berendezkedni. A kommunikációban tudatosan szét kell választani a konkurens párteliteket a szimpatizánsaiktól, ez kiemelten igaz a NER szavazóbázisára is. Ugyanis a jelenlegi politikai felállásban, választói aktivitás mellett, szavazatokat reálisan csak egymástól vehetnek el a pártok. (1990 óta öt millió körül alakult a szavazáson résztvevők száma.)
Egy másik, nem eléggé átgondolt törekvés a populizmussal, teljesíthetetlen ígérgetésekkel való felelőtlen játék. Van amikor ráharap a választók megcélzott része, de tisztában illik lenni azzal, hogy a szavazatok száma és a befolyás eltérő súlyúak. A ”fizessenek a gazdagok!” szlogen sokkal kevésbé lenne káros, ha a „méltányosan többet”, a gazdaságos további működtetést még lehetővé tevő, a foglalkoztatás fenntartását továbbra is biztosító jövedelem elvonásról világos üzenetet kapna az érintett csoport. Ez a kérdés megkerülhetetlen a mai világban, ahol a tőke, a befektetés szabadon áramlik az optimális helyek felé. A vállalkozók, a munkaadók „befolyása” sokkal jelentősebb a társadalomra, a gazdaságra, mint a tényleges szavazataik száma! Molnár Gyula az Új Egyenlőség legutóbbi fórumán a várható támadások okán, nem gondolta közérdekűnek az ezzel kapcsolatos konkrét számok infóját. Ilyenkor mit gondoljunk a politikai korrektségről?
Ez a néhány sor azonban nem az ellentétek szításáról kell, hogy szóljon. Erre számos helyen láthatunk óvodás szintű, nyelvnyújtogató példákat sajnos. A magyar társadalom önkorrekciójáról, egy tanulási folyamatról van szó, ahol a tévedés joga mindenkit megillet. Persze nem a végtelenségig, aki képtelen a hibáiból tanulni, alkalmazkodni a körülményekhez, az jobban teszi, ha képességeinek megfelelő becsületes munkát keres magának, mindenki hasznára.
Politikai kultúránkban nehezen kezeljük a kritikai észrevételeket, legtöbben személyünkben érezzük emiatt sértve magunkat. Hasznos lenne ezen változtatni, mert a vélemények ütköztetése nélkül nincs kontroll. Ez általános attitűd, jól megfigyelhető a kormány, a politikai pártok, de a gazdasági szervezetek munkájában is.
Innen szép nyerni"
