Rendszerhiba a Centrális Erőtérben.
A mai Magyar Hírlap valahol Hoffmann Rózsa oktatást értékelő (nagyon fontos!) véleménye után jóval hátrébb, ebben a sorrendben tájékoztat bennünket:
Elsöprő Fidesz-győzelem Kiskunhalason
Márki-Zay Péter nyerte a hódmezővásárhelyi választást
Hegedűs Zoltán, a Fidesz-KDNP jelöltje szerint a polgármester-választáson a piszkos kampány győzött a tisztes munka fölött
Bayer Zsolt írja a Felült a halott című blogbejegyzésében, realitásra törekedve: "Csak azt ne csináljuk, hogy most elkezdjük megmagyarázni. Jószerével 2006 óta alig-alig veszítettünk el bármit is. Főleg nem, ha valódi tétje volt. Ez most tizenkét éve az első komoly vereség. Szimbolikus térben, szimbolikus időben, szimbolikus városban.
Akkor tehát, megismétlem: ne magyarázzuk meg. És ne csapjuk be önmagunkat. Hódmezővásárhelyen 1990 óta nem volt baloldali győzelem. Éppen ezért fölöttébb elgondolkodtató, hogy éppen most lett. A részvételi arány magas volt. Nagyon magas. Szimbolikusan magas.
Úgy, hogy Hódmezővásárhely mindent megkapott az elmúlt években, amit meg lehetett kapni. Aki szokott járni abban a városban, pontosan látja az elképesztő fejlődést. Ennek ellenére a kormánypárti jelölt alulmaradt az ellenzékkel szemben. Éppen ezért mondom, hogy ne kezdjük el megmagyarázni, ne kezdjük el előkaparászni a négy évvel, nyolc évvel, száz évvel ezelőtti számokat, részvételi adatokat – helyette kaparjuk elő önmagunkat."
A fenti fotóhoz nehéz jó képet vágnia a kormányt ki tudja, miért támogató híveknek. Nincsenek még hozzászokva.
Balegyenes-jobb felütés-padló! Egy nagyon fontos csatát nyertek a magyar választópolgárok Hódmezővásárhelyen, meggyőző fölénnyel fosztották meg „bajnoki” címétől”, a legyőzhetetlenség mítoszától, a FIDESZ jelöltjén keresztül a Fideszt. A politikusok nyilatkoznak, a szakértők „szakértenek”, az élet megy tovább. Örüljünk Hódmezővásárhely felébredésének, a választópolgári aktivitás jelentős megnövekedésének, amely a felelős, tudatos ember reakciója az ostoba agymosással szemben.
Az ellenzéki oldal pártjai és szimpatizánsai kezdik kapisgálni a választási győzelemhez szükséges technikát.
Megkockáztatom a kijelentést, hogy ezidáig a FIDESZ leváltásának legfőbb akadályai a szekértáborok élén álló, egzisztenciálisan érdekelt politikusok és lelkes rajongóik, az ő törekvéseiket ideologizáló értelmiségi holdudvarok voltak. Háború az utolsó szál emberig, mi más kell az elsüllyedéshez? És van-e a változásra remény?
Molnár Gyula MSZP-pártelnök azt mondta, mára lett nyilvánvaló az ország számára, hogy valami elkezdődött, a Fidesz egy nagyon komoly ütést kapott. „Most látjuk, hogy egy falat ledöntöttünk, az apátia falát. És a kellő számú részvétellel a legszervezettebb kisebbséget le lehet győzni.”
Igaza van, azzal a kiegészítéssel, hogy az apátia kiépítésében, melynek falai most ledőltek, elévülhetetlen érdemeket szereztek az ellenzéki pártjaink. Annyi történt csak, és ez nem kevés, hogy Hódmezővásárhely esetében az egymás elleni aknamunkát szüneteltették. Üdvözöljük a gesztusukat, maradjanak e mellett!
Még egy nagyon fontos tényező, a választók által támogatható jelölteket delegáljunk a parlamentbe.
A siker titkának megértéséhez egy idézet:
„M-Z. P.: Az MSZP és a Jobbik helyi aktivistái, helyi tagsága rengeteget segített, de azt kell mondjam, ők a vásárhelyieknek csak kicsi százalékát teszik ki. Az ő támogatásuk nagyon sokat jelentett, de ennél sokkal-sokkal többet jelentett az összes többi vásárhelyi támogatása. Amire ez a nap bizonyíték, az az, hogy az emberekben óriási igény van a rendszerváltásra. Egy olyan országban akarunk élni, ahol van demokrácia, sajtószabadság, ahol jogállam van, ahol nem lehet korrupcióban élni, ahol kell hogy legyen következménye minden bűnnek és aljasságnak. Az embereket végtelenül fölháborította az, ami ebben az országban és ebben a városban megy. Ez a nap erről szólt. Változás kell. „
A pártok dolga, és felelőssége, hogy az eseményből milyen következtetést vonnak le. Nem vagyok túl optimista velük kapcsolatban, zárt világukból nem látszik tisztán a valóság. Talán azt mondhatjuk, hogy valami „dereng”. Az LMP is hajlandó a párbeszédre. Még az nem esett le az agytrösztöknek, hogy a jobbikkal is számolniuk kell, nélkülük nem megy. Ez persze a Jobbikra is igaz.
Szegény Heller Ágnest jobbról (FIDESZ), és balról széles körben támadták, mert felvetette a JOBBIK potenciális szerepének lehetőségét a NER leváltásában. Józan paraszt ésszel is belátható, hogy szimpatizánsai nélkül nem korlátozható a NER ámokfutása. Karácsonyék és a DK még mereven elzárkózik a gondolattól.
Nekünk, választóknak meg azt kell látni, hogy a választási győzelmet, netán a NER leváltását nem a népesség jelentéktelen (1-2%) részét képviselő párttagok fogják kiharcolni, hanem a választásokon résztvevő szavazópolgárok millióinak okos, felelős döntése.
Ha már idáig eljutottunk a belátásban, hogy nem legyőzhetetlen a FIDESZ, és április, 8-án netán 50% alatti eredménye lesz, hogyan tovább?
Pártjainknak, választópolgárainknak nagyon „egyszerű” képe van a demokráciáról. Versengeni, győzni kell, a győztes mindent vihet! Mint a kőkorszakban, csak műszavakba csomagolva. De mi a fenét akarunk 30000 év alatt elérni?
Mivel nem gondolja senki sem komolyan a demokráciát, ami sokkal több a négyévenkénti szavazásnál, a politikai kultúra, az együttműködés a közérdekért, a konszenzuskeresés hiánya elsikkaszthatja az újabb lehetőség kihasználását, melyhez hasonló helyzet már 2014 őszén, 2015 tavaszán létrejött egyszer, de hamvába hullt.
Várjunk még az ünnepléssel, ne igyunk előre a medve bőrére!
Ezer a munka, kevés a szándék és a képesség, ezekre kell rövid idő alatt a gombot jó erősen felvarrni.
Bizony egy parlamenti, nem kétharmados többség, ma még elképzelhetetlen politikai intelligenciát kíván meg a pártoktól, hogy elkerüljék a hatalomtechnikus „fiatal demokraták” káosz teremtő törekvéseinek csapdáit. Nem gondolom sajnos, hogy a mai ellenzéki politikai paletta szereplői közül ez a kérdés valakit is elgondolkodtatott volna.
Pedig a sokszínű, koalíciós kormányzás képessége, az ország valós gondjainak, a nemzetközi élet kihívásainak kezelése feladattá válhat a közeljövőben, ha addig el nem baltázzák pártjaink.
Innen szép nyerni!
