Ha nem lenne a mára kialakult helyzet a világban tragikusan komoly, akár bohózatnak is tekinthetnénk az európai és hazai politikusok, szakértők, a véleményformáló megmondóemberek álságos színjátékát a migráció kérdéséről. Szomorú és egyben nevetséges a tapasztalható szellemi rövidzárlat, a gondokkal való szembenézés képtelensége köreikben. Hol van a kutya elásva, amelynek a végiggondolásától, pláne a válasz megfogalmazásától félve, a homokba dugjuk a fejünket? (Magamat is beleértve.)
Lassan a XXI. század első negyedéhez érünk.
Létszámjelentés a Föld nevű űrhajóról:
(Érdemes átnézni, hogy ne a levegőbe beszéljünk.)
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/nepesedesi17.pdf
Ha ez nem volna elég, nézzük a globalizáció, a természeti csapások, háborúk, a kilátástalan helyzet miatt a fejlett országok felé induló, egyre tömegesebb migráció jelenségét, melyet a klímaváltozás, a világtengerek szintjének emelkedése több százmilliós nagyságrendűvé növelhet. Látnunk kell, hogy ennek a kezelésére jelenleg felkészületlen a világ, felkészületlen az EU is!
Máig nem tettük fel a kérdést: akarunk-e, képesek vagyunk-e és milyen mértékben, hozzájárulni a minket is érintő, világméretű probléma megoldásához? (Akár a keresztény értékek nevében is.)
Ma még nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, keresnünk kel a humánus, fenntartható és elviselhető megoldást a problémára. Nem állítható, hogy ismeretlen folyamatról lenne szó, a történelem során mindig is létezett a migráció. A különböző népek a természeti feltételek, demográfiai okok, az erőviszonyok változása miatt állandóan háborúkra, vándorlásra kényszerültek. Annyiban tekinthető újnak a helyzet, hogy napjainkra a világ népessége meghaladta a hétmilliárdot, tovább növekszik, végletesen megosztott, gazdasági, vallási, kulturális téren egyaránt. A kölcsönös érdekek figyelembevétele erősen korlátozott, az erőviszonyok egyenlőtlensége miatt.
Az utóbbi évek felerősödött migrációjával kapcsolatban, egymásétól erősen eltérő vélemények, majd álláspontok alakultak ki, melyek szűnni nem akaró módon mind a világban, mind Európában és persze itthon is hevesen folynak. A megoldás egyelőre halványan látszik, általánosságokban mozog, valószínűleg az eltérő érintettség miatt. A "történelmi" megoldások, mint a háborúk, civilizációk összeütközését okozhatják az atomfegyverek korában, ez is egy elkerülendő cél. Nem beszélve arról, hogy akkor végül a "magas szintű" értékrendünk, üres szóbeszéddé degradálódna.
Tegyünk rendet a fogalmak között! Nem nevezhető rózsásnak a világban kialakult, a részben tudatosan létrehozott, helyenként katasztrofális helyzet. Válasszuk külön a lakóhelyüket háborúk, üldöztetés, katasztrófák miatt elhagyni kényszerülőket, vagyis a menekülteket és az otthonukat a jobb élet reményében elhagyókat. A migráció kezelésének alapelveit a világnak a maitól lényegesen különböző időszakában és helyzetében alkották meg. Az 1954-beli 2,5 Mrd lakosa a Földnek háromszorosára nőtt. A migráció fő irányai napjainkban az USA, Kanada, Ausztrália és az EU. Az EU területe 4,52 millió km2, lakóinak száma 510millió fő. A világ egyik gazdaságilag, társadalmilag, szociális biztonság és ellátás szempontjából legfejlettebb közössége. Ugyan csak a világ szárazföldi területének 3%-án fekszik, de a világnépesség 6%-a lakja. Vajon mekkora a teherbíró képessége, a nemzetei közötti kohéziója?
Az ENSZ és Menekültügyi Főbiztossága, amelyekben többségben azok az országok vannak, amelyek szegények, nem mindig demokratikusak, sokszor intoleránsak másokkal szemben vallási, etnikai okokból, amelyek polgárai nehezen integrálódnak a befogadó országok értékeihez, munkamoráljához, polgáraik a jobb élet reményében kelnek útra, részesülni akarnak az ellátórendszerek vívmányaiból, a klímaváltozásnak, a túlnépesedésnek leginkább kitettek, nos az ENSZ a korlátlan és ellenőrizetlen népvándorlás pártján van. (Hallgatólagosan.) Ez érthető álláspont a részükről, de elfogadhatatlan a célországok számára. Sem ezen országok népei, sem az anyagi javakat birtoklók számára. A célországok népeinek dilemmája az, hogy a mára elért életszínvonal, társadalmi rendszer, a demokrácia és intézményei, az értékrendszer megőrizhető-e, ha beengedünk mindenkit és lesz, ami lesz? A tömeges és ellenőrizetlen bevándorlás esetén a rendszer fenntarthatatlan, összeomlása elkerülhetetlen. Ha el is tekintünk a civilizációs különbségektől, ez a fajta „vagyonmegosztás” a fejlett országok népessége között sem működik. (Bár volna rá igény.) Voltak erre kísérletek a világban, amelyek kudarcokkal és súlyos áldozatokkal jártak.
Az európai hozzáállást a felkészületlenség, az eseményekre való lassú reagálás, a politikai helyzethez való igazodási kényszer jellemzi. Eltér a Tanács, a Bizottság, az EP frakcióinak, a kormányoknak és a tagországok választóinak a véleménye és a szavazásokon lemérhető akarata.
A teljesség igénye nélkül, néhány kérdés. Egyáltalában az EU be akarja fogadni a bevándorlókat? Az EU támogatja az illegális bevándorlást, határátlépést? (Nem támogatja , de nem tudja megakadályozni.) Ez a tagállamok közösségének vagy csak a Bizottságnak az álláspontja? Ha az EU a bevándorlás és a tömeges letelepedés pártján áll, miért küldené vissza a beérkezőket a határátlépés helyének, az ujjlenyomat rögzítésének néhány országába? A Dublin III. rendelet csak a schengeni határok országainak felelősségét hivatott megállapítani? Van EU által kidolgozott terv arra, hogy mi történjen azokkal, akiknek elutasították a letelepedési kérelmét? A németek miért Olaszországba telepítik ki az elutasított kérelmezőket, miért nem a hazájukba? Ki finanszírozza az ezzel kapcsolatos költségeket? Hogyan akadályozzák meg az illegális belépést az érintett országok?
Hosszan sorolhatnánk a tisztázatlan kérdéseket. A válaszok hiánya mutatja az EU és a tagországok állami bürokráciájának, az ügyben véleményt mondó szakértők, jogászok impotens, halogató, korlátolt felelősségű hozzáállását a súlyos kérdéshez. 2014-15 nem most volt, ennyi idő sem elég arra, hogy egy használhatóbb rendszert hozzanak létre?
A Törökországgal, Líbiával, újabban Albániával való „együttműködés” kérdésessé teszi a befogadás szándékának komolyságát.
A morális megközelítésről még szó sem esett. Ha országnyi területek kerülnek majd víz alá, vagy sivatagosodnak el, mi a lehetséges megoldás százmilliók életének fenntartása céljából? Ebben az esetben óhatatlanná válik a fizikai helyváltoztatás is. Óhatatlanná válik a legközelebbi elérhető és lakható országok átmeneti destabilizálódása. A módszerről, a segítés mértékéről, konszenzussal és nem erőszakkal kell megállapodni. Nem Macron elnöknek, Angela Merkel kancellárnak vagy bárki másnak, hanem az érintett országok népeinek kell a végső szót kimondani. A kérdés nyitott, iránya, eredménye a hajlandóság, az erőviszonyok függvénye.
Nem gondolom, hogy az EU intézményei és a tagállamok kormányai, semmi perc alatt „kirázzák az ujjukból” a megoldást, de talán a mainál tempósabban, el kellene kezdeni a keresését. Minimum forgatókönyveket, elképzeléseket kell alkotnunk, hogy ne érjen készületlenül bennünket a jövő.
A kérdés hazai jellemzőiről pár szót. Orbán Viktor és kormánya, valamint a JOBBIK is, helyesen ismerték fel kérdés súlyát, jelentőségét. Sajnálatos módon azonban, kommunikációjuk a vélt politikai haszonszerzés reményében (ami jól bejött nekik), lement „kutyába”. A kormánypártoknak odáig sikerült eljutni, hogy egy újabb, idegenellenes, etikátlan plakátakciót kezdeményeztek. Nemzeti Konzultációt folytattak a kenyérféltés, az önzés, a riogatás, a gyűlölet felkeltésének céljából. (Jóhiszeműen feltételezem, hogy az igazi cél a szavazatok maximálása volt.) A valódi gondokról és megoldásukról kevés szó esett.
A kibontakozó ellen kampány jogosan ítélte el a gyűlöletkeltést, próbált a jobb érzésű emberekből a kormány politikájával szemben álló közösséget kovácsolni. A kommunikációjuk hiányossága, gyenge pontja az, hogy szintén nem beszélnek a tényekről, bagatellizálták a jelenséget. A megoldásról, a migrációval járó gondokról, a szerintük helyes megoldásokról, elképzelésekről nemigen hallottunk.
Az ezzel kapcsolatos lelkes kampányolásból az jött le az emberek egy részének, hogy ez az oldal támogatja az ellenőrzés nélküli, korlátlan, akár illegális bevándorlást, letelepedést.
Tisztázatlan volt az álláspontjuk a betelepedés során felmerülő szociális, egészségügyi, szakképzési, beilleszkedési, lakhatási feltételek, munkalehetőségek biztosítása, finanszírozása kérdésében.
Ez a fajta magatartás, hogy csak azért is mást mondok, mint a kormány, politikailag sem volt szerencsés. Amikor például Magyarországon három millió honfitársunk él a szegénység szintjén, a felemelkedés lehetősége nélkül, és mindez kevés embernél csapja ki a biztosítékot, mekkora megértésre számíthatunk az idegenek esetében?
Végül gondoljunk a probléma kezelésének anyagi vonatkozására is. Európa sem képes arra, hogy a meglévő társadalmi feszültségei, a fiatalok tömeges munkanélkülisége, az elégedetlenség miatt megerősödő szélsőjobboldal mellett, megoldja a fejlődő világ problémáit. A migrációt nagyobb arányban támogató oldal milyen pénzből fedezné a költségeket? Az április 8án tartott választásokon a fél ország nem a NER-re voksolt. A "független" média hiánya állandó témája az ellenzéknek, a
JOBBIK-ot is beleértve. A szimpatizánsok milliói, különösen a tehetősebbek, miért nem képesek csak annyira a zsebükbe nyúlni, hogy egy ütőképes, a mindenkori kormányoktól független saját médiát teremtsenek? Ez az összeg "bagó" lenne a migrációval keletkező fizetnivalókhoz képest.
Mint e néhány mondatból is látható, volna mit megoldania a politikának, kár hogy a gyakori választások miatt csupán a halogatásra futja az erejéből. Jövőre EP választások lesznek. A hazai viták érdekesek abból a szempontból is, hogy nagyjából hasonló arányú (60% körüli) az EU tagságot jónak látók és a migrációt elutasítók száma.
Mozgalmas évre számíthatunk Európában és a világban, bízzunk benne és tegyünk érte, hogy a józan ész, a kölcsönös előnyök érvényesüljenek.
Innen szép nyerni!
