Október 31. napján este a József Nádor téren felfüggesztett állapotba került a magyar társadalom gondolkodó, autonóm személyekből álló részének, (jelentősebb nagyságú, mint gondoltuk, és mint sugallják az e hitben érdekeltek), és egy illiberális állam létrehozásán fáradozó rezsimnek a feszült viszonya. Kegyelmi állapot, mindenki időt nyert, a tüntetés szervezői a győzelem megünneplésére hívták a polgárokat, mulatni azonban keveseknek volt kedvük. Az utóbbi napok eseményei számos tanulsággal szolgáltak az állam és a polgárok kapcsolatáról. Emeljünk ki közülük néhányat, fontossági sorrend nélkül.

• Az emberek nem ugyanannak a nyájnak a birkái. Még a békemenet hívei közül is sokan bírálták a nettadó ostoba és orwelli ötletét.

• Egy kormányzó párt, menthetetlenül hibázik, ha önteltségből, pökhendiségből, hozzá nem értésből, nem folytat valódi párbeszédet az őt eltartó társadalommal. A levélszemét, ellenőrizetlen „konzultáció”, nem ad valós visszajelzést.

• Az egyszemélyi vezetés a diktatúrák létrejöttének melegágya. Súlyosbítja a helyzetet, a korrupt, immorális, a vezetőt gondolkodás, bírálat, figyelmeztetés nélkül kiszolgáló, bólogató Jánosok pozícióba helyezése. Hosszú lenne a lista, ha felsorolnánk a neveiket.

• Egy kormány sem gondolhatja komolyan, hogy a nép ellenére kormányozhat. Ez még az Orbán kormányra is igaz.

• A parlamenti „hülyeséggyár” véleménye ellenére, a százezres nettüntetést az ötlettel való elégedetlenség váltotta ki. Létezik az „utolsó csepp” elmélet, vagy a dialektika fontos törvénye: a mennyiségi változások, minőségibe csapnak át. A parlamenti képviselők többsége vizsgázott az egyetemén ebből, elfelejtették volna?

• Ugyan az elmúlt ciklusban számos durvább, tisztességtelen, a társadalmi kohéziót, a növekedés feltételeit romboló döntést hozott a kétharmad, az ellenzék erőtlen, dilettáns asszisztálásával, a nettadó volt az utolsó csepp. Az öntudatos polgár a személyes világába való belerondításként, a társadalmi kapcsolatok, az információszabadság, az önszerveződés korlátozásárra tett, első kísérleteként fogja fel az ötletet.

• Az ellenzéki politizálás eredménytelenné, jelentéktelenné és hiteltelenné vált. A keddihez mérhető tömeget 2010 óta nem láttunk a kormány ellen tüntetni. Ez két dolgot is jelez. Nem a polgári passzivitással van a baj, hanem az érdekeinek képviseletével, a mozgósításra való képtelenséggel. A hatalmas részvétel azt is jelezte, rendszerszintű problémáról van szó. Bár a tüntetés arcai a záró rendezvényen nagy bajban voltak, igyekeztek adóügyi kérdéssé degradálni a megmozdulást, a részvevők láthatóan elégedetlenül és csalódottan reagáltak.

• Végül adódik egy újabb tanulság. A civil megmozdulások ugyan képesek adott ügyben befolyást gyakorolni a hatalomra, de nem képesek helyettesíteni a politikát. Elhangzott a „visszavettük a politikát” mondat. Nem vettünk vissza semmit. Annyi valóságtartalma van az állításnak, hogy az önbecsülésünket, az életünk befolyásolására való hitünket visszaadta, és ez hatalmas dolog. Nem tudjuk, hogy hogyan tovább? Ez már a Kánaán? Elégetettek vagyunk a jogállam, az alkotmány átalakításával, az egyházi ügyek kezelésével, a visszamenőleges törvénykezéssel, a meghívásos pályáztatással, nem jó nekünk Európa?

• El lehet gondolkozni, a diktatúra fogalmán. Az egyszerűbb lelkek diktatúrát kiabálnak, demokráciát követelnek. A tüntetések során láthattuk, a rendőrség korrektül, kulturáltan látta el feladatát. A tüntetések megtartását nem próbálta senki korlátozni. Tehát formálisan minden rendben van. Átvitt értelemben viszont érvényesül a döntéshozatal diktatúrája, a választók beleszólásának korlátozása. Gondoljunk az alkotmány, a törvények, a választási rendszer, az önkormányzatiság, a munkavállalói jogok folyamatos átírására, a hiányos és hamis tájékoztatásra. Tulajdonképpen a hatalommal való, saját célra történő visszaéléssel állunk szemben, a törvényesség látszatába burkolva.

• Csak a kajánkodás okán: Varga Mihály, Lázár János, Rogán Antall, Deutsch Tamás, legfőképpen Németh Szilárd arca nem pirul? Kőkeményen védték a védhetetlent, csúnya arcvesztés, bár ilyen finomságokra nem érzékenyek.

Innen szép nyerni!