A valóság két oldala, a parlamenti bolhacirkusz és a Kossuth téri tömeg tüntetése egymásból fakadnak. Erről az ambivalens egységről mindmáig nem volt hajlandó tudomást venni a politikai elit, a szakértőnek mondott közönség és természetesen a holdudvarok szektás médiája. Ez a nép nem olyan hülye, mint vélik a pártok stratégiáját, kommunikációját meghatározó Cipollák.
Végre láthatóvá vált a bugyor mélye, tízezrek előtt a helyszínen és százezrek előtt a médiákban (lassan ébredezik egy részük), melyek 20 évvel el vannak maradva a társadalmi helyzet érzékelésében, netán a gondok felismerésében és kimondásában. A politikai pártokat ez ügyben említeni sem érdemes. Most a társadalom nyakán élősködők nagyszámú serege, „értetlenül és megdöbbenve” téblábol, próbál visszakapaszkodni korábban megkérdőjelezhetetlennek gondolt szerepébe. Meg vannak döbbenve, hogy a magyar nép, az ifjúság, képes gondolkodni, ennek alapján cselekedni. Képes átlátni a szitán, az egész hamis, korrupt ingyen élésen, a személyes politikai homokozók hiábavalóságán, a semmittevés, a hazaárulás közérdeknek való feltüntetésén. Ez a helyzet tegnap este, nem a semmiből jött létre. Nyilván, nem csak a rendszerváltástól datálódik, de az óta gyorsult fel a társadalom eróziója, ezzel párhuzamosan a megvilágosodása. A huszonegyedik század hajnalán, a gondolkodó, szabadon élni akaró emberek, nem tűrik tovább egy szűk csoport ótvaros ideológiáját, a helyben járást, a kifosztásukat örök adó és járulékemelésekkel, a békétlenséget, megosztást, a kiszámított stresszhelyzet fenntartását. Az információs forradalom betörte az ajtót! Nincsenek tabuk, diktált dogmák. Nagy a megdöbbenés, a tanácstalanság, pedig még csak a fedőt emelgeti a gőz, a fazék még nem robbant fel.
Hogy mi a baj? Az elhangzott beszédek szerint, minden, ami ezt a hosszú évek óta bűzlő, impotens, élősködő, hazug, a tényeket elhallgató, évtizedekre titkosító, korrupt, politikai, gazdasági, véleményformáló „elitet” jellemzi. Igazi rendszerváltásra van szükség. Kitelt a huszonöt év, lejárt a jelzések, kérések kora, a szónokok és tüntetők követelik változást, a megtisztulást. Az elmúlt két hét eseményeiből láthatjuk, hogy mese a passzivitás, a birka nép mítosza. Egy alakuló, gyermekbetegségeivel birkózó civil társadalom követel beleszólást sorsának alakításába, szervezi magát politikai erővé, választja ki vezetőit. Még csak az elutasításig jutott, de el fog jutni a célok és megoldások kitűzéséig.
Hajrá Köztársaság, hajrá Európa!
