Jobb napot Magyarország!

Február 8.-án mutatta be a 4K! az elkészült programját fiatal, lelkes tagjai, szimpatizánsai, aktivistái és a jelenlévő sajtó képviselői előtt. A teljes anyag elérhető a http://negyedikkoztarsasag.hu/2014 helyen. Engedtessék meg, hogy első benyomásaimat elmondjam. A program koherens, konzekvens, világos, a magyar társadalom többsége által támogatható, a rendszerváltás óta elkövetett hibákra megoldást ajánló, alapvetően a dolgozó, munkát végző emberek érdekeit képviselő munka. Üdítő tulajdonsága a jelenleg egymás lejáratására, befeketítésére akár hazugságokkal is törekvő pártokkal szemben, hogy nem valamilyen ideológia kaptafájára húzva mer bátran, őszintén, okosan, progresszív gondolatokat megfogalmazni. Ízelítőül egy részlet:

„Az 1989-ben megvalósult harmadik köztársaság biztosította a szabadságjogokat, de csak nagyon kis mértékben emancipálta a magyar társadalmat, mint a saját sorsáról döntő közösséget. Az emberek értékelték az új rendszer biztosította szabadságjogokat, az államhatalom korlátozását, és hogy van választási lehetőség a kormányzó elitcsoportok között, ugyanakkor nem érzékelték azt, hogy a politikai osztály valóban őket képviselné, felelősséggel tartozna számukra, és hogy bármilyen beleszólásuk lenne az érdemi döntésekbe. Ez vezetett a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalom megrendüléséhez. A harmadik köztársaság így csak a „valamitől való szabadságot”, vagyis a diktatúrától való szabadságot valósította meg, de nem valósította meg a „valamire való szabadságot”, a döntésekben való részvétel lehetőségét.

A köztársaság alapelvei nem érvényesültek a gyakorlatban Magyarországon, csupán hangzatos jelszavak maradtak. Hiányzott a valós képviselet, hiányzott a közügyekbe való beleszólás valós lehetősége. A harmadik köztársaságban a politikai elit uralkodott a népen, és nem a nép a politikán, így a köztársaság csak üres forma maradt, amely szerint névleg az állam működött, és amelynek formális rendje szerint a törvényeket meghozták, de a gyakorlatban nem érvényesült. Ez a kiüresedett forma lehetőséget adott arra, hogy egy elkülönült, zárt térben működő vezető réteg gyakoroljon hatalmat a társadalom felett, úgy, hogy a jogszabályokat puszta eszközként használja hatalma megtartására.”

Számos kérdésben modern, igazságosabb, a felemelkedést elősegítő, hatékonyabb megoldást javasol. Híve a demokratikus jogállamnak, ahol az eddigieknél radikálisan valósabb a nép beleszólása, kontrollja a döntésekbe. A képviselők visszahívhatósága, a népszavazás kiszélesítése, igazságos adórendszer, a nyugdíjrendszer megreformálása, a bérlakások támogatott elterjesztése, a fejlesztő állam gondolata, az ingyenes állami támogatások osztogatásának megszüntetése, az esztelen presztízsberuházások megszüntetése, új munkatörvénykönyv alkotása összefüggő rendszert képeznek. Átfogóan elemzi az ország külgazdasági, kül és biztonságpolitikai kérdéseit. A közelgő választások előtt, pártszimpátiától függetlenül hasznos olvasmány a program. Megkockáztatom, hogy a parlamentbe igyekvő nagy pártok számára sem érdektelen. A 4K! ugyanakkor demokratikus párt, tisztában van azzal, hogy az elképzelései megvalósításához széleskörű támogatottságot kell szereznie. Sok sikert, kitartást kívánok a munkájukhoz, mely nem lesz sétagalopp ebben a halláskárosult, szövegértési gondokkal küszködő politikai arénában.                                                                             

Igazi madárházra hasonlít (kevés információ, nagy zaj, bénáskodás, mellébeszélés) a Putyin-Orbán tárgyalások nyomán kialakult társadalmi vita, a reaktorépítéssel kapcsolatban. Mi az, amit hallottunk? Aláírtak egy megállapodást 2db 1200MW teljesítményű blokk építéséről, melyhez az orosz kormány tízmilliárd eurós hitelt nyújt.  A magyar kormány a következő országgyűlési határozatot jelöli meg hivatkozása alapul: 25/2009 (IV.2), mely az alábbiképpen szól.

25/2009. (IV. 2.) OGY határozat

az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 7. §-ának (2) bekezdése alapján, a paksi atomerőmű telephelyén új atomerőművi blokk(ok) létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység megkezdéséhez szükséges előzetes, elvi hozzájárulás megadásáról1

1. Az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulást ad az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 7. §-ának (2) bekezdése alapján - összhangban a 2008-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról szóló 40/2008. (IV. 17.) OGY határozat 12. f) pontjával -, a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez.

2. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba.

Látható, hogy a miniszterelnök nem köthet az elvi felhatalmazás alapján nemzetközi szerződést. Az is lehet, hogy a kormány a szokásos kommunikációs hibáit növelte egy újabbal. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen szerződés mindaddig érvénytelen, míg azt mindkét  parlament jóvá nem hagyja. A jelenlegi kétharmad nyilván megszavazná ezt. Ha a Fidesz demokrácia felfogását fogadnánk el, (két farkas és egy bárány szavaz arról, hogy mi legyen a vacsora), akkor betű szerint ez sima ügy lenne. Azonban egy ilyen horderejű ügyben kötelező elrendelni a népszavazást, ugyan kollektíven is hozhatunk rossz döntést. A népszavazás kikényszerítése a magyar nép feladata. Úgy gondolom, az orosz vezetés van annyira előrelátó, hogy a választások után fog a kérdésben dönteni. mind az aláírást, mind a hitel adását illetően. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy mellőzhetnénk a vitában az ostoba, zsigeri orosz ellenességet. Szokás különbséget tenni egy nép és a mindenkori kormányai között. Ami a technológiát illeti, volt már probléma amerikai, angol, orosz, japán erőművekkel egyaránt. Pakson, ha hihetünk a sajtóhíreknek, éppen egy francia cég végezte a fűtőelemek cseréjét, láthattuk, hogy milyen jól. Helyesnek tartom az Együtt-PM népszavazási kezdeményezését a kérdésről. Ettől függetlenül az ellenzéki pártok nyílt levélben Putyinhoz fordulhatnának, felhívva figyelmét az ügy problémáira, estleges kockázataira.  Civilizált országokban nem szokás hetekkel a választások előtt ilyen jelentős, hosszútávra szóló döntést meghozni.  

Hatalmas erőfeszítések árán, önmagukat meghaladva, leküzdve, nagyot léptek előre az ellenzéki politikusok, míg sikerült a kormányváltás minimális esélyét megteremteni. A formális kereteket. A kormányzó párt politikacsinálói nem éppen erre gondoltak, amikor megalkották a választási rendszerüket. A centrális erőtér létrehozta a centrális ellenzéket. Teher alatt nő a pálma, mondja a közmondás. Hogy nem semmi, ami létrejött, azt jól mutatja a kormány fizetett propagandistáinak, papagájkórusának, élükön a szóvivőkkel, dühödt és átlátszó, mondhatni nevetséges reagálása. Erre képtelennek tartották a többszínű, nem  militarizált ellenzéki oldalt. Nyugi kisfiúk, kislányok, van még idő. Még folytathatjátok a hazudozást, a rágalmazást, az adatok kozmetikázását, törvénytelen rejtegetését az emberek elől. Még tömhetitek a csókosok zsebeit egy rövid ideig, igaz, előbb-utóbb el kell majd számolni. De legyen ez a ti gondotok.

Az összefogás pártjainak világos módon, egyszerűen fel kell mutatniuk, hogy mi a választások igazi tétje. Ez a kormányzó KFT nem a magyar nép érdekét szolgálja, kizárólag a saját szűk köreit képviseli. Eddigi tevékenysége során húsz fillér érték létrehozását sem segítette, hanem inkorrekt módon támadást intézett a jogállam, az egyetemes emberi jogok ellen, a magántulajdon ellen, a munkavállalói jogok ellen.  Az ország felemelkedésére, a szegénység, a szakképzetlenség, a munkanélküliség felszámolására nincs programja. A nemzet megosztásában, a káoszban, a demokratikus ellenzék ellehetetlenítésében érdekelt. Arroganciájában odáig ment, hogy pofátlanul, leplezetlenül lép át minden tisztes határt. Itt nem jobb és baloldal versengéséről van szó, hanem egy idejétmúlt, többszörösen bukott úri Magyarország restaurálására törekvő kollégiumi csapat és a többpárti demokrácia, a jogállamiság, a köztársaság, a szolidaritást felvállaló piacgazdaság, az egyéni szabadság, önállóság hívei csapnak össze.  Az a tét, hogy egy elvtelen szűk réteg, kisajátítva a politikai, gazdasági, kulturális monopóliumokat, bebetonozza magát a hatalomba, sötétségbe és kiszolgáltatott helyzetbe taszítva a társadalom nagyobb részét, vagy az európai polgári felemelkedés útját választva elmegyünk szavazni, és leváltjuk őket. Igaz, a nagy reményekkel indult rendszerváltás  óta  kiábrándultság, csalódottság  lett úrrá a társadalom jelentős részén, sem a politika, sem az értelmiség, sem polgárok nem álltak a helyzet magaslatán.  Ez alapvetően a demokratikus hagyományok hiányából, tapasztalatlanságból, az erős társadalmi kontroll hiányából fakadt. A hibák ellenére nem a tizenkilencedik századba való visszatérés a jövő útja. A magyar társadalom elindult a demokrácia, Európa felé és ezt az utat akarja a Fidesz megakasztani, az időt visszaforgatni. Az elkövetett hibák azonban idáig sosem voltak rendszerszintűen reakciósak, a társadalmi többség ellen irányulóak. Ez az, amit egy szabadságszerető, önbecsülésére adó nép nem tűrhet!

A választás tétjének felmutatása után a kormányváltás előnyös voltát, reális lehetőségeit, várható hozadékát kell felvázolni. A magyar választópolgárok sokkal bölcsebbek annál, mint azt a Fidesz primitív jelmondatait gyártói gondolják. Az együttműködő pártok vezetőinek, tagjainak, aktivistáinak egységet, következetességet, a véleménykülönbségek felfüggesztését kell megvalósítaniuk. Rá kell mutatni a Fidesz várhatón hazug, nemtelen kampánystílusának nevetséges, piti, gyerekes voltára, a konkrét választási programjuk hiányára, hibáira. Mindent meg fognak próbálni a kasszakulcs megtartásáért, megosztást, ellentéteket szítva, hamis információk bedobásával zavart kelteni.

Teher alatt nő a pálma. Ez azt is jelenti az ellenzék számára, hogy kénytelen lesz jól, megfontoltan, önmérsékletet tanúsítva, mondhatni, bölcsen és határozottan kormányozni. Ez új helyzet a demokrácia történetében, naponta bizonyítani kell politikájuk helyességét, tisztességesebb, eredményesebb voltát.  A vesztes oldal, szokása szerint nem fogja elfogadni az újabb bukását. Minden törvényes és illegális módon küzdeni fog az elvesztett hatalomért. Az új kormánynak bátran támaszkodnia kell az őt győzelemhez segítő tömegekre. Utcára kell hívni őket, ha dezorganizálással próbálkozik a bukott párt. Lehet demokrácia köröket, rendező gárdát szervezni.  Elengedhetetlen a választókkal való folyamatos, érdemi konzultáció. A szakértők, tanácsadók, láthattuk az eddigi egyeztetések során, kevesek az üdvösséghez.

Innen szép nyerni.

Lassan-lassan talán mégis leesik a tantusz az ellenzéki oldal pártjainak, vezető politikusainak a fejében, (már akiében) hogy nem lehet teljes együttműködés nélkül választást nyerni. Az összefogás létrejöttét nem a választók akadályozták, lásd a közvélemény kutatások adatait, hanem a pártok és média véleményformálói, szakértői, vezető testületei. A szakértők, az  elemzők sémák, dogmák mentén gondolkodnak, már ismert utakat tartanak járhatónak, és úgy tűnik nem részesei, csak elemzői a társadalmi folyamatoknak. Egy ilyen jogászok, politikusok által széles körben elfogadott dogma: a hitszegő, alkalmatlan politikus, vagy párt visszahívhatóságának tagadása, a népi kezdeményezés, a népszavazás lehetőségének korlátozása. Most ilyenkor a kormányozhatóság ürügyén, a megélhetési politikus egzisztenciális biztonságát helyezik a népfelség elve elé?  A média híreket szolgáltat, az objektivitás, a semlegesség látszatával nem segít a tisztánlátásban, tapintatlanságával, ellenőrizetlen híreivel a káoszt növeli.  De lépjünk tovább, most nem az a fontos, hogy kinek volt igaza, hanem az, hogy világossá válik az igazság minden érdekelt számára. Adott a tét, előre vagy hátra, polgári vagy etatista demokrácia, kettészakadt, elszegényedő ország vagy sokszínű, dinamikus, felemelkedő, mindnyájunknak hazát jelentő út. A jelen történelmi helyzetben, amikor számos kérdésben különböznek az álláspontok, a VÁLASZTÁSON  van  a hangsúly. Ezt kell megérteni a pártoknak és megértetni a választókkal. Ugyanakkor a leendő szövetségnek a Fidesz teljesítményénél többet kell felmutatnia. Ez nem látszik megoldhatatlan feladatnak. A következő négy évben jogállamot, növekvő gazdaságot, foglalkoztatottságot, a közszolgáltatások javulását és elsősorban társadalmi békét kell megvalósítani. Ez azért nagy feladat, mert egy agresszív, a militánshoz közeli habitusú párttal szemben kell dolgozni. Láttuk az ellenzéki nyolc évük alatti országépítő tevékenységüket. Az oldalakban gondolkodók miatt hangsúlyoznám, a létrejövő szövetség nem ideológiákra, osztályérdekekre szűkül, hanem egy normális Magyarország megalapozására. Nem a Fideszre szavazók kirekesztése, ellehetetlenítése a cél, hanem nyitott, demokratikus párbeszéd az ellenféllel és nem ellenséggel. Nem gondolom a Ház elnökéhez hasonlóan, hogy korosztályoknak kellene megszűnnie a társadalmi békéhez.  A létrejövő szövetségnek világos, egyértelmű minimális programot kell megfogalmaznia. Nem szabad felelőtlen, megvalósíthatatlan ígéreteket tennie. Mivel tény, hogy a szövetség számottevő politikusai aktív résztvevői voltak az elmúlt 23év, főként az elmúlt nyolc év gazdasági, politikai hibáinak, növelné a szövetség hitelét, ha levonnák a tanulságokat, hogy azok ne ismétlődhessenek meg. Világossá tennék, hogy mit szeretnének ez ügyben tenni.

Kedves politikusok, el lehet kezdeni érdemben dolgozni. Sok sikert!     

Ha a történelmünk utolsó évszázadának eseményeit, a politikai iszapbirkózást, a társadalom nagyobb csoportjainak tudatállapotát, az ezt tükröző sajtóvitákat, irodalmi és tudományos munkákat nézzük, lesújtó képet látunk. Egy elfáradt, képzetlen, beteg, megosztott, irány nélkül sodródó ország küzd a démonaival. A történelme során mindig a nyakán élősködő tehetségtelen, korrupt vezetőivel, azok hazug, önző demagógiájával. Ez egy zsugorodó határok között élő, demokratikus kultúra, polgári öntudat, felelős, a fejlődés iránt elkötelezett értelmiség, nemzeti identitás nélküli halmaz, amelynek nincs és nem is volt hazája. A hazátlanság abból következik, hogy Magyarországon a társadalom nagy többsége polgári jogokkal, emberhez méltó anyagi megélhetéssel, közösen vállalható értékekkel sosem rendelkezett. A nemzet erejét, alkotóképességét jelentő nagy többség számára a haza nincstelenséget, jogtalanságot, megaláztatást jelentett, amelyért értelmetlen harcolni. (Őrnagy úrnak alázatosan jelentem.)  Magyarországon folyamatos, egymás elleni belháború folyik, amely megakadályozza az ország és népe fejlődését, bármiféle kibontakozást. Ezért az állapotért az ország népét ugyanolyan felelősség terheli, mint a vezetőit. Adódott 1989-90 be egy hatalmas lehetőségünk, amikor külső erők nyomása nélkül, a saját képességeink alapján léphettünk. Hát csak ennyire futotta. Megint hagytuk, hogy a koncért marakodó érdekcsoportok, demokratikusnak látszó politikai pártok, visszaélve megbízatásukkal, kisajátítsák a hatalmat. Az elmúlt huszonhárom év gazdasági helyben járásáért, a mindnyájunk közös tulajdonát képező nemzeti vagyon elkótyavetyéléséért, az elszalasztott államadóságért, a jogállam meggyengüléséért, a munkalehetőségek szűküléséért csakis magunkat hibáztathatjuk. Mi választottuk és megint mi választjuk a képviselőinket.  A magyar választópolgárok igen nagy része érdeklődés, gondolkodás nélkül, felelősséget nem vállalva, rezignáltan, tehetetlenül sodródik és hagyja, hogy hülyét és szegény embert csináljanak belőle. Hol van a büszkén hangoztatott magyar szabadságszeretet, a bátorság, az önálló, átgondolt vélemény? Úgy tűnik, ígéreteknek, légváraknak, demagógiának felülve, egy tál lencséért eladjuk a saját jelenünket és a gyerekeink, unokáink jövőjét. Gondoljátok meg magyarok, a hunok, az avarok sorsára akartok jutni? Ebből a bávatag apátiából, szendergésből ideje felébredni! A „Segíts magadon és az Isten is megsegít.” mondás a mai Magyarország számára halaszthatatlan aktualitássá vált. Az EU, a külföldi befektetők, egy Vezér, a dicső múlton való örökös ábrándozás nem pótolja a szakszerű, szívós, közmegegyezéssel támogatott MUNKÁT.  Az államnak nem korlátozni, hanem segítenie kell a közös és egyéni célok elérését. Szolgáltatnia kell, és nem egy győztes párt, hanem az egész ország érdekében. Ez a kiábrándultság akkor fog csökkenni, ha bizonyítottá válik: a rendszerváltás, a többpárti demokrácia, a kapitalista piacgazdaság többet, jobbat jelent a nép számára, mint az ezt megelőző évszázadok lecsúszáshoz vezető időszaka. Egyelőre az elmúlt évek tapasztalata igen csak negatív. Felelőtlen, hazug, jobb esetben dilettáns kormányzás, betartás, blokkolás, állandó átrendezés, kiszámíthatatlanság, megosztás, ellenségkép, kirekesztés, szavazatvásárlás, stb.  És ami a legnagyobb baj, hogy mindenki lapít, nincs kritika, társadalom elemzés, nincs megvalósítható jövőkép. Mintha nem lenne magyar értelmiség, melynek nem csak állása, de hivatása is van. Beálltak valamelyik szekértáborba, tisztelet a nagyon ritka kivételnek. Alapvető „mentális deficit” jellemzi a társadalmi tudatot. Az emberek nem vállalják fel a véleményüket, nehogy címkéket ragasszanak rájuk.  Azt mondhatjuk, hogy a vélemények megfogalmazása, vállalása leginkább az interneten tapasztalható. Rengeteg értelmes, jó szándékú, konstruktív írás olvasható pusztába kiáltott szóként, csekély társadalmi hatást indukálva. A döntési pozícióban lévők csak magukat olvassák, a médiumok nem érdekeltek a felemelkedésben, csak az üzletben. Híreket szolgáltatnak minden réteg számára. Örök dagonya, a reklámokból élünk.  Megölte apját, anyját, hogy részt vehessen az árvák vacsoráján!   A netten olvasható értékes írásokból ugyanakkor sugárzik a tenni akarás hiánya, a hit a megvalósíthatóságban, a reménytelen kívül állóság.  Pedig ez a mi egyetlen, megismételhetetlen életünk. Úgy gondolom, hasznos lenne egy közösség létrehozása, hatalmas lehetőség van benne egy valamikori változás feltételeinek, fogalmainak, módszereinek a kidolgozásához.      

Jobb napot egyszer Magyarország!  

Fáktól az erdőt?

„Mi másra való a hatalom, ha nem arra, hogy visszaéljünk vele?”, kérdezte a király. Sajnos az új évezred elején is aktuális, a választók által megtapasztalt fenyegetés az öncélú, vagy csak pártcélú, tisztességtelen kormányzás a világban és így hazánkban is. A hatalom, az azt megtestesítő állam gyakran elidegenedik megbízóitól, a nép többségétől. Az egymást váltó pártok hol egyszerű hozzá nem értésből, hol tudatos átverésből a becsületes, dolgozni akaró, szabadságot, társadalmi békét akaró embereket lehetetlen helyzetbe hozzák. Hogy ez megtörténhessen, társadalmi kiábrándultság, passzivitás szükséges. Ez egy kumulatív (önmagát erősítő) folyamat. Kevesebb tudatos választó estén könnyebben juthat kormányzási lehetőséghez egy erre felkészült, hatalomtechnikus csoport. A közéleti viták a sajtóban, TV-ben, az interneten egyaránt az elbeszélésről, egymás kontrázásáról, a kormányra kerülésről szólnak. A választásokhoz közeledve iszapbirkózás, rágalmazás, lejáratás, populista ígérgetések jellemzik a szekértáborok kommunikációját. Az elmúlt időszaki választások eseményei egy torz, kialakulatlan demokrácia paródiáját mutatják. A honpolgár, aki nem ostoba, nem tudja, hogy sírjon, vagy nevessen. No, az ilyen politizálásból elegünk van! Tisztelt politikusok, tiszta lapokkal kell játszani. Ne örökké csak egymáshoz, hanem az országhoz, a fejlődéshez képest határozzák meg magukat. Mit adott a magyar népnek a „rendszerváltás”? Fogalmazzuk már meg ennek az eredményeit a lecsövesedő ország számára. Aztán állapítsuk meg, nem ködösen, hanem pontról-pontra, konkrétan, hogy hol rontottuk el, hol hibáztunk, és hogy szeretnénk, ha felhatalmazást kapunk rá,  KIJAVÍTANI. Ha megszeretnék szólítani a politikailag inaktív, csalódott polgárok millióit, akkor őszinte, világos helyzetelemzésre, egyértelmű PROGRAMRA, nem zsákbamacskára van szükség.  Reméljük azt, hogy a pártok is így gondolják, nincs ellenérdekeltség. Különbséget kellene tenni az ellenség és az ellenfél között, nem szakad le senki arca, ha elismer és támogat egy jó kezdeményezést  amely a másik oldalról jön.  Már láthattunk ilyet is. Ne kezdjünk mindent elölről, ami jó azt meg kell tartani. Azt várjuk a politikusoktól, hogy törekedjenek a társadalmi közmegegyezésre, amely az alkotmányban is kifejeződik. Épeszű ember nem gondolhatja, hogy egy vagy kétmillió híve képes a tízmillió magyart egyenértékűen helyettesíteni. Meg kell érteni azt is, hogy különbözőek vagyunk és jogunk van különbözőnek lenni. Ez az ország csak valóban közös értékeket elfogadva, az alkotó energiáknak szabad teret biztosítva, az igazságosság, a szolidaritás, a sokszínűség alapján, közös munkával képes fennmaradni és gyarapodni. Sajnálatos, hogy a kiegyezésre, a közös energiák felszabadítására idáig csak az E2014-PM tett javaslatot. A politikai pártok többsége félreértelmezi a javaslatot, vajon miért? Nem az ideológiák, elvek, érdekek feladásáról van szó, csupán olyan nemzeti minimumról, amely nem hátra, nem Ázsiába, hanem előre viszi az országot. Hát innen szép nyerni!       

Sokan az ellenzéki politológusok közül értetlenkednek, mi lehet a miniszterelnök alig csökkenő népszerűségének a titka? Szembe kell nézni a ténnyel, ma Magyarországon a legnagyobb létszámú, jól szervezett, tudatosan felépített politikai közösség a NER. A Fidesz vezetői még államvizsgáztak a tudományos szocializmusból, mely szerint a politika, társadalmi tevékenység a hatalom megszerzéséért és megtartásáért. Ez a politikai tevékenység valós célja!  E cél elérése a született játékos számára önmagában is kihívás. Orbán Viktor pedig született játékos. A Fidesz vezetői elsajátították a pártállami módszereket, a felülről szervezett centralizmust, az egyszemélyi vezetést a pártban, kiépítették a széleskörű, személyes kapcsolatokon alapuló polgári köröket, utóbb a CÖF intézményét. E politikai közösséget a nemzetinek gondolt, keresztény, rendpárti, álkonzervatív nézetek, a külső és belső ellenséggel állandóan vívandó küzdelem, a 20as, 30as évek iránti nosztalgia, az elhívatott vezető iránti feltétlen odaadás jellemzi. Jellemzi egymás erkölcsi és anyagi támogatása a nemzet többségével szemben. E közösség létszáma ugyanakkor a szavazásra jogosultak húsz-huszonöt százalékánál nem több. Önmagában a fenti jellemzők a hatékony pártirányítás ismérveként is értelmezhetők. Az ünnepi beszéd, mely jól felépített, hibátlanul elmondott, világos, egyértelmű üzenet volt a híveknek, azt tartalmazta, amit hallani akartak. Sorsüldözött népünket a külső és belső ellenség gyarmati sorba akarja taszítani, nem engedjük! Mindenkivel szemben megőrizzük az elért vívmányainkat, az alaptörvényt, a rezsicsökkentést, az ország életének, gazdaságának átalakítását. Folytatni kell a háborút a bankok, multinacionális cégek, az őket támogató EU és leginkább a hazát eláruló többség ellen! Érződik némi paranoia. Nagy hibája ennek a gondolatvilágnak, hogy csak „minta, érték nélkül”. Látható, Orbán Viktor nem törekszik az ország valós problémáinak megoldására, a gazdaság növekedésére, a foglalkoztatás növelésére, a leszakadt, szakképzetlen tömegek felemelésére, a nemzet egységének megteremtésére. Csak a hatalom, csak a Fidesz támogatói, a hatalom gazdasági bázisának erősítése a cél. Kizárólag a Fidesz bázisának politizál, a körön kívül levő milliókat lenézi, megpróbálja a valóság helyett hamis propagandával vakítani. Azt hirdeti, hogy jobban teljesít az ország. Amit valóban elért, a 3% alatti hiány, az államadósság stabilizálása, nem saját, jó teljesítményen alapul, hanem tisztességtelen, erőszakos állami önkényen, a magántulajdon semmibevételén, a növekedési potenciál felélésén. Növekszik a gazdaságilag aktív létszám. Közel négymillió a foglalkoztatottak száma, ennek nagyjából a fele dolgozik a versenyszférában. Manapság közgazdászaink, politikusaink nem reklámozzák a korábbi adatokat. 1979-ben még 5736000 embernek volt munkája, 1989-90-ben ez 5,1-5,2 millió fő volt. Van még hová fejlődnünk. Lássuk a GDP adatokat.

                  1960                    1989                     2008                     2012   

GDP             100                      317                       400                       380  

házt.fogy.      100                      249                       308                       277

Látható, hogy Magyarországon gyorsabban növekedett a GDP, mint a háztartások tényleges fogyasztása, vagyis nőtt az egyenlőtlenség. Ez a néhány adat (KSH táblák) is megmutatja, milyen sikereket értünk el 1960 óta, különösen 2008 óta. Miért kell valótlanságokat állítani és vajon ki hiszi el?

Van egy nagyon jól megfigyelhető különbség a NER és a demokratikus ellenzék politikai  kultúrája között. Már többször elhangzott ellenzéki rendezvényen, hogy a Hősök terén vagy a Kossuth téren összegyűltek is honfitársaink, ők is magyarok. Erre még a Fidesz politikusai nem voltak képesek. Amikor demokratikus ellenzéket mondok, a demokrácia kétféle felfogásáról beszélek. A Fidesz, demokrácia alatt láthatóan egy virtuális többség diktatúráját érti, míg a másik oldal ennél sokkal többet. Ez a felfogás a demokrácia történeti fejlődésének eredményeként tartalmazza a jogállam, a független intézmények, fékek, ellensúlyok rendszerét, a szolgáltató állam fogalmát, a képviseleti és közvetlen részvételt.

Orbán Viktor jól látja, ezt az országot, amely nem egyszerűen háromszázféle sajt, hanem tízmillió különböző magyar országa, nagyon nehéz közmegelégedésre kormányozni. Ha bíráljuk a mellébeszélést, ezt mindkét oldalra helytelennek gondoljuk. Az, hogy a Fidesz nyolcévi ellenzéki lét után ilyen gyenge teljesítményt nyújt, nem azt jelenti, hogy a korábbi kormányzás jobb volt. A szakértelemmel kampányolók nehéz helyzetbe hozták az országot, épp úgy a populizmus  csapdájába estek, mint a Fidesz napjainkban. Lassan elérkezik a pártok számára a megmérettetés ideje, a választók ilyenkor válnak fontossá. Igen, nekünk is fel kell nőnünk az érett, felelős döntéshozatalhoz. Olyan kormányunk lesz, amit megérdemlünk, hiszen mi választjuk őket.

Mély kiábrándultsággal látom, mennyire tapasztalatlan, impotens a jelenleg ellenzéki politikai közösség. Ha magán sem tud segíteni, hogy tudna az országon? Még segíteni sem lehet nekik, nincsenek nyitott kommunikációs csatornáik, ahol elérhető egy írástudó közülük. Nehéz egy normális Magyarország iránt elkötelezett polgárnak megemészteni a töketlenségüket. A sok politológusnak sincs ötlete egy egyszerű,  biztos  forgatókönyvre?

Javaslatom a következő. A Fidesz által meghekkelt választási törvény arra kényszeríti a demokrácia híveit, hogy biztos, kétharmados győzelmet arassanak az eredményes kárfelszámolás miatt. Ugyanakkor nincs egymás iránti bizalom, és főleg nincs garancia arra, hogy nem ott és úgy folytatódik a politika, ahogy eddig. Sajnos nekünk választóknak sincs biztosítékunk az érdekeink megvédésére. Ez csak úgy biztosítható, ha nem hitbizományt adunk a képviselőinknek, hanem visszahívjuk őket, ha nem a megbízásunkat teljesítik. A jelenlegi szorult helyzetben, hogy az egész „korszakváltás” ne váljék szégyenletes vereséggé, az összefogásban résztvevők jelentsék ki, a választások után alkotmányozó  nemzetgyűlésként, ügyvivő kormányként tevékenykednek. A szükséges alkotmányozási, a jogállamiságot helyreállító munka után, két éven belül, szabad választásokon, minden párt a saját programjával indul. Ezalatt a két év alatt át kell gondolnunk, mit kell változtatnunk, hogy a hibák ne ismétlődhessenek.  Az ellenzék egyéni és listás helyeire alkalmas, nyerni tudó személyeket jelöljünk úgy, hogy a társadalom minél szélesebb rétegei legyenek képviselve.  A békesség okán, a kivagyiság méregfogát kihúzva, nevezhetnénk Köztársaság Választási Párt néven a szövetséget. Ideje lenne a kicsinyes alkudozások helyet, végre előre lépni, a többség számára elfogadható programot készíteni, minden módon felkészülni a kampányra. Nem tartom kizártnak azt sem, hogy billegő esetben a Fideszt támogatná, legalább kívülről a Jobbik. Ami a választások tisztaságát illeti, nincsenek kétségeim, ez egy okkal több a teljes összefogásra. A javaslatom ugyanakkor talán megnyugtatja a pártok politikusait is, két év múlva kezdődhet a versengés, a kiszorítósdi. Amennyiben nem sikerül túljutni a kómán, egy újabb Fidesz négy év, újabb ötvenhatot hozhat, mely után nem lesz szükség alkalmatlan politikai elitre.

Innen szép nyerni!    

A politikával az egyik gond az, hogy a megválasztott vezetők menet közben úgy alakítják át, ahogy jónak gondolják, de ez nem biztos, hogy valóban jó!  Se a társadalom, se a politikusok részéről nem látok igényt, törekvést arra, hogy valóban modern, haladó demokráciát építsünk fel. ( Ez egyébként idő és munkaigényes folyamat.) Ennek a 2012 novembere óta tartó időszaknak az elemzése jól mutatja a társadalom és a politikai „elit” éretlenségét, őszintétlenségét! Mintha bevettük volna a fogalmazás gátlót! Volt egy korrektnek látszó felhívás az együttgondolkodásra azzal a hibával, hogy eleve feltételül szabott, egyébként helyes alapelveket. Talán helyesebb lett volna közösen megállapodni. az alapelvekben! Igaz, utólag könnyű okosnak lenni. Elkezdődött egy meddő, szégyenletes, ugyan hazánkban nem ismeretlen huzavona, mely a kirekesztésről, a vezető pozíció birtoklásáról, a kasszakulcsról szólt. Pedig a tennivaló olyan egyszerű, hogy nem szükséges hozzá diploma, csak józan ész. A NER-re nem vesztegetném a szót! Egyszerűen nemzetellenes!   A demokratikus ellenzék ugyanott tart, ahol 1989-1990-ben volt. Akkor sem volt, most sem nélkülözhető egy tisztázó munka elvégzése, ahol is nem rohamlépésben, átgondolatlanul, a társadalom véleményének ismerete nélkül, valamennyi érdekelt bevonásával kell kialakítani a kereteket, a valódi és nem a virtuális többség számára elfogadható alkotmányt, az állam feladatainak és működése korlátainak rögzítését. Túlságosan sietősen tolonganak pártok az országgyűlés kapujában a hegemónia megszerzése körül. A demokrácia nem szólhat csak arról, hogy egy többséget szerzett párt csakis a saját érdekeit képviselje, holdudvarát kistafírozza, ilyen-olyan vízióit erőltesse az országra.  A feladat MOST az, hogy a legszélesebb összefogással 2/3-os többséggel szélnek eresszük ezt a hatalomtechnikus, antidemokratikus, haladás ellenes, megosztó, álszent társaságot! De nem azért, hogy ott folytassuk, ahol ők abbahagyták! A valódi, demokratikus átalakítás után, mely időszakban ügyvivő kormányzás folyik, új választásokat kell kiírni! A többség megszerzésébe, a demokratikus elvek, intézmények megteremtésébe be kell vonni az érdekképviseleteket, szakmai szervezeteket, civilszervezeteket. Minden résztvevőnek felelősséget, kompromisszumkészséget kell tanúsítania!      

    Nem árt világossá tenni: a többségi vélemény is lehet rossz, a demokrácia semmiképpen nem a többség DIKTATÚRÁJA, a megválasztott képviselők, pártok kötelesek a nép érdekeit képviselni, ha visszaélnek a hatalommal, akkor visszahívhatók és felelősségre vonhatók!           

Nem tudom, feltűnt-e már valakinek, hogy a politikusok mennyire nem támogatják a visszahívhatóságuk, felelősségre vonhatóságuk lehetővé tételét. Gondoljátok meg polgárok, ezek zsákbamacskát ajánlanak, soha be nem váltandó ígéretekkel megkörnyékezik a szavazókat, a felhatalmazás birtokában pedig a saját és köreik pecsenyéjét sütögetik. Napjainkra már ez sem elég nekik, a saját hamis képükre is akarnak bennünket formálni! Értelmes, szuverén ember megdöbbenve nézi ezt a szerénytelenséget, ezt az önhitt gőgöt. Isten óvjon a prófétaság szerepét játszó, magukkal mindenben egyetértő kisisten palántáktól. Csak az ostobák képesek ennyire kételyek nélkül, mások meghallgatása, véleménye, akarata semmibevétele nélkül gondolkodni és cselekedni. Elfelejtik, hogy nem azért ülnek a bársonyszékben, mert ők a legokosabbak, hanem mert odaültettük őket. A saját szempontjukból érthető a mentalitásuk, de nekünk már elfogadhatatlan ez a négyévente ismétlődő zsákbamacska játék.  A köztársaság polgárainak ki kell kényszeríteniük a politikai, állami szervezetekből a felelős, becsületes kormányzás egyetlen igazi garanciáját, a visszahívhatóság intézményét! Ébresztő magyarok!