Jobb napot Magyarország!

  Az mégsem járja egy magyar, "demokratikus" majdnem pártban, hogy a közkedvelt elnökön kívül, másnak is legyen gondolata, véleménye, javaslata, kezdeményezése. Pláne, nem időszerű kérdésekben. Ki hallott már ilyet? Mit képzelnek magukról ezek a nyeretlen kétévesek? Ez nem Amerika!
  Lassan véget ér a vihar, mely egy pohár vízben tombolt. Elcsitulnak a fel sem borzolódott kedélyek. Tuareg mai blogja tovább erősítette bennem, a már régóta ott motoszkáló eretnek gondolatot:úri huncutság a politika.Néhány exhibicionista ember, önfeledten homokozik hívei és ellenfelei gyérszámú társaságában. A róluk szóló, akármilyen hírek érdekében, feláldozzák jóhiszemű emberek munkájának eredményeit. A kibicnek semmi sem drága! Természetesen vannak ritka kivételek, olyanok, akik komolyan a felemelkedésben gondolkodnak. Nehéz kenyér az övék, etikátlan törtetők akadályozzák az érdemi munkájukat. De beszéljünk a mai blog témájáról, a rá adott reakciókról. Ugyan felesleges jogról és demokráciáról szót ejteni olyan eset kapcsán, ahol nem igazán rendelkeznek az ehhez szükséges ismeretekkel. Pelikán Elnök elvtárs élt nem létező jogával, kizárta a másképp gondolkodókat, nem létező pártjából. Hogy is van ez? A NAP alapító okiratában az áll, hogy az elnökség a bejegyzésig látja el feladatát, mely a tagság határozatainak végrehajtását, a párt nyilvánosság felé való képviseletét jelenti. Van itt kizárási felhatalmazásról szó az elnökség részére? Megkérdezte valaki a tagságot és a szavazati joggal rendelkezőket? Nem igazán látok ilyet. Nem mennék további részletekbe, egy összecsapott, átgondolatlan "szellemi termék" bírálatában. És úgy gondolom, de ez magánvélemény, a "négyek bandája" nem kíván élni jogorvoslati lehetőségével.
  Az ország-világ előtti leleplező cikk, mely kizárólag a tisztaság, a nyíltság jegyében íródott, frenetikus hatást váltott ki! Ha átolvassa valaki a váltakozó színvonalú hozzászólásokat, érdekes és tanulságos összefüggéseket konstatálhat. A szerző maga is válaszol lekezelően és gunyorosan, néhány alkalommal. A megvádoltak egy része fejtette ki álláspontját, erős Elnöki nyomás alatt. A megmentett pártból és a feloszlatott Ország Gyűlése Mozgalomból, a több ezer szimpatizánsból, talán ketten védték a vezetőség bátor tettét. Jól elvitatkoztak egymással a blog állandó trolljai, a költőnő, a politológus és tudós. Összesen kettő darab értékelhető megszólalás volt, Géza Csokonyai és Bakó Zoltán érintett értékeket, elveket reálisan.
  Lehetséges, hogy még változik a reakciók száma, csak 49 darab kommentig követtem a bejegyzést, de engedtessék meg az exit poll alapján történő becslés:a puccs leverése nem rázta meg a világot.

Innen szép nyerni!

    Ma egy hosszú, szomorú mese végére került pont. Egy magát igaz demokratának reklámozó, szimpatikus szemfényvesztő haladt tovább, a saját maga által választott, sehová sem vezető rögös útján. Miután a demokráciából annyit tudott megjegyezni, hogy válasszatok meg és utána azt teszem amit akarok, életében nem először, megint rossz döntést hozott. Egy maga által kreált összeesküvési feltevésből kiindulva, melynek veleje az volt, hogy a még be sem jegyzett párt elnökeként végzett tevékenységét néhányan bírálni merészelték, meghekkelte saját elképzelt jövőjét. Hirtelen felindulásból, a renitenseket kizárta nemlétező pártjából, az általa alapított face csoportokból, feloszlatta a Kossuth téren kilenc hónapon át folyamatosan tüntető Ország Gyűlése Mozgalmat, mely a múlt héten Győrben is demonstrált. Szerinte helyes módon újjá szervezi, de már csak tíz fővel, saját meghívása alapján a pártját, magát és a vezetőséget, ugyan még meg sem választották őket, két évre le nem váltható szerepre jogosítva. Szerinte demokratikus módon, az eltávolítottakkal való mindennemű kapcsolattartás, azonnali kizárást eredményez. Kissé hajaz a KGB működésére!
    Az OGYM jobb sorsra érdemes tagjai, szimpatizánsai, a politikai homokozókban játszó Vezérek vakhitű követőin kívül, most közelről és személyesen tapasztalják meg, hogy csak szavazóként, talpasként van rájuk szükségük a pártok többségének. Szabó DEMOKRATA Gábor számára és sajnos a csoportjai és a mozgalom tagjainak többsége számára is természetes az, hogy a kollektíva megkérdezése, szavazás nélkül egyszemélyben kimondja a megszűnést. Többek között az ilyen szemlélet és gyakorlat miatt agonizál a demokrácia Magyarországon.
     Szabó Gábort gyors észjárású, olvasott , művelt, politikai tudással és gyakorlattal rendelkező, angolul beszélő, karizmatikus emberként ismertem meg. Kitűnő szervező, nagy munkabírású személyiség, ígéretes jövő várna rá, ha nem rendelkezne ilyen mértékben negatív vezetői tulajdonságokkal. Magát mindenkinél okosabbnak, tapasztaltabbnak gondolja, a saját elképzelésén kívül nem létezik másik. Nem tűr meg maga körül jobb képességű embereket, elmar maga mellől minden önálló gondolatot, cselekvést.
Orbán Viktortól semmiben sem különbözik, csak az önfényezésben jobb és a lehetőségekben kisebb. Szüksége van az állandó háborúra, folyamatosan ellenségekre, nélkülük képtelen definiálni saját magát. 
     A politikán kívülállók, huszonöt évvel a rendszerváltás után, élőben és miniben nézhetik Pelikán elvtárs hosszú álomból való ébredését. Keressük az ellenséget a párton belül! Fűnyíróelv. Opportunizmus. Hurrá! Megint igaza lesz! Taps! Szűnni nem akaró taps!
Agyő OGYM, agyő NAP, agyő demokrácia! Béke poraidra! Nem marad más, mint a kasszakulcsért való tülekedés!

    De, mint általában, holnap is fel kel a NAP!

   Jó ideje uralja a közbeszédet a miniszterelnök újabb, rosszul felvetett, rosszul vezetett akciója. Bevándorlás, multikulturális társadalom, a halálbüntetés bevezetésének lebegtetése, az EU újabb tesztelése, meddig lehet elmenni a közös európai értékek megkérdőjelezésében? Hamis állítások , hamis feltételezések, helytelen következtetések az ő oldalán, heves tiltakozás a barikád másik oldaláról tények, adatok, a következmények számbavételének, a lehetséges jövőnek a felelőtlen mellőzésével. Nálunk már csak így folynak a viták, mindenki mondja a magáét, abban a téves tudatban, hogy aki hangosabb, aki többször, több helyen mondja, annak igaza van.
    Vegyük sorba az állítások valóságtartalmát, a fogalmakat. Nyilván egy jogásznak, egy ország miniszterelnökének is rendelkeznie kell a történelmünk, a társadalomtudományok bizonyos alapismereteivel. A Magyar Királyság, de a későbbi Monarchia is, soknemzetiségű, sok nyelvű állam volt. Együtt és békében voltak jelen különböző kultúrák. A Monarchia, ezen belül Magyarország Trianoni feldarabolásáig, közel ötven százalékos volt az itt élő nemzetiségek aránya. A népesség mai összetétele sem egynemzeti, homogén valóság. Legalább másfél millió honfitársunk vallja a magyaron kívül a saját hagyományait, nyelvét, a magáénak. Tehát hamis az az állítás, mely elhangzott az európai parlamenti vita során, hogy Magyarország sosem volt multikulturális ország. Sértődötten reagált a Márai Sándorra való hivatkozásra, nehogy már idegenek magyarázzák Márai gondolatait a magyaroknak! Talán nem tudja, hogy a magyar politikai vezetés kényszerítette Márait, eredeti nevén márai Grosschmid Sándort, megkeresztelkedett, zsidó származású, hatvan éven át hűséges feleségével, az ország elhagyására 1948-ban emigrációba, ahol élete végéig élt.

    Nézzük a globalizáció, a természeti csapások, háborúk, a kilátástalan helyzet miatt a fejlett országok felé induló, egyre tömegesebb migráció jelenségét, melyet a klímaváltozás, a világtengerek szintjének emelkedése több százmilliós nagyságrendűvé növel. Látnunk kell, hogy ennek a kezelésére jelenleg felkészületlen a világ, felkészületlen az EU is! Egy példa a szemléletesség céljából: Banglades területe 1,6 szerese hazánkénak, a lakóinak száma pedig 16 szorosa, 156millió fő. Ha 1 métert emelkedik az Indiai Óceán szintje, az ország területének fele víz alá kerül. Számos ilyen terület van a világon. Ma még nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, keresnünk kel a humánus és elviselhető megoldást a problémára, ugyanakkor nem dughatjuk a fejünket a homokba. A világ végletesen megosztott, gazdasági, vallási, kulturális téren egyaránt. A kölcsönös érdekek figyelembevétele erősen korlátozott, az erőviszonyok egyenlőtlensége miatt. Orbán Viktor és kormányzata jól érzékeli a probléma súlyos voltát, de a tőle megszokott arrogáns, konfrontáló módon igyekszik megoldani és kommunikálni a helyzetet. A szekértábor másik oldala pedig nem látja a megoldás súlyát, felelősségét. A kérdést világszinten, de helyben minimum európai szinten kell kezelni. Nincs közösen elfogadott európai módszer a befogadható létszámról, elosztásáról Európában, a letelepedés finanszírozásáról, a felzárkóztatás módszereiről. Előbb tessék ilyet csinálni, a felmerülő kérdések módjáról mindenben megegyezni. Arról szó sem lehet, hogy illegálisan, korlátlanul folyjék a bevándorlás. A politikai menekültek befogadásában, letelepedésének engedélyezésében nagyobb az egyetértés, de vannak még nyitott kérdések. Fokozottan figyelni kell a szociális háló teherbírásának biztosítására. Helytelen a kérdésről tények, adatok ismerete nélkül, félvállról, anyagi és erkölcsi felelősség felvállalása nélkül mantrázni. Az emberek jelentős része a saját anyagi helyzetének, nyugalmának legkisebb részéről sem akar lemondani, a bevándorlás gondjai és költsége legyen mások gondja! Látható, hogy bőven van mit megoldani, és az is, hogy a terhekből minden országnak, így hazánknak is ki kell vennie az arányos részt. Nincs ingyen ebéd, divatos kifejezéssel élve.

    Néhány szó a halálbüntetésről folyó vitához. Európában Fehéroroszország az egyetlen, ahol ma is vannak kivégzések. A magyar adat: 1,3 gyilkosság/ 100000fő/ év. Nincs halálbüntetés, civilizációs vívmányként, összhangban a sokat emlegetett keresztény értékekkel, megszüntettük. Az USA államai közül sokban működik az intézmény, a gyilkossági ráta mégis, sokszorosa a magyar számnak. A Baltimore-i régió kétmilliós népességére, évi 600 gyilkosság esik, ami 30gyilkosságot jelent évente 100000 főre vetítve. Jelentősen több a mienknél. Erőltetett, politikai haszonszerzés motiválja a gondolat felvetőjét.
Jogosnak látszik a feltett kérdés:Tudjuk miről beszélünk?

  Szoros győzelemben reménykedtek a kormánypártok, ami nem jött be Veszprémben. Kész Zoltán sima, tíz százalék körüli fölénnyel nyert. A tavalyinál alacsonyabb részvétel azt jelzi, hogy a FIDESZ szavazók egy jelentős része otthon maradt, illetve a változásra adta voksát. Pedig a mandátum fontosságának bagatellizálása ellenére, alkalmazták a korábban bevált hatalomtechnikai eszközöket. Most is indult némi hátszéllel nyolc komolytalan induló, akik együttvéve a leadott szavazatok egy százalékát gyűjtötték be. Vajon miben reménykedtek ezek a megélhetési pártok, a semmiért nem sok támogatás jár. Kész Zoltánt rendesen munkába vette, a propagandáért felelős "agytröszt". Kapott jobbról, balról, volt egykori fideszes, fundamentalista, vadkapitalista piaci fanatikus, államellenes, radikális. Egyszóval karaktergyilkolás, mint haladó, bevált hagyománya a NER-nek.

  Az eredmények ismertek, oda a kétharmad. Ez szükséges lenne egy katonai misszióhoz, vagy a lebegtetett elnöki rendszer bevezetéséhez. Természetesen holnap is nap lesz, a parlamenti stabil többség kényelmes kormányzást tesz lehetővé. De mindenképpen át kell gondolni a FIDESZ stratégiáját! A tavalyi három megnyert választás óta, nagyot változott a világ. Nem az ellenzék lett erősebb, hatékonyabb, hanem a kormány politikája vált a társadalom egyre nagyobb része számára elfogadhatatlanná. Mára már a hívek jelentős része is látja az öncélú, zsákmányszerző, elvek és morál nélküli politika zsákutcáját. Arrogancia, cinizmus, gátlástalan korrupció, a párbeszéd, a meghirdetett program hiánya, a számtalan megsértett társadalmi csoport, a terjedő szegénység, időzített bombaként ketyeg. Lehet olyan rossz a politika, hogy maga alá temeti az elbizakodott Centrális Erőteret. A hirtelen gazdaggá, sztárrá váló celebekhez hasonlóan, akik képtelenek értelmesen feldolgozni az új helyzetüket, a magukat túlnyert pártok is, identitás problémába ütközhetnek. 

  Tanulsága a veszprémi választásnak az is, hogy bátor, a múlt hibáit felvállaló, őszinte kiállással, következetességgel, visszafogott, nem magukat előtérbe nyomó, egymást ekéző támogatókkal és persze csapnivaló kormányzással, helyzetbe hozható egy hiteles jelölt.

    „Világosodik lassacskán az elmém, a legenda oda,” Azt mondják, a remény hal meg utoljára. Utolsó reményünk az lehet, hogy nem a magyar nép az, aki génhibás, aki képtelen az összefogásra, hanem a politikából élősködők szűk kasztja. Van egy emberfajta, aki erőszakos, gátlástalan, etikátlan, önző, magamutogató és alulképzett a megcélzott feladat eléréséhez. Tudományos neve: Vulgaris-Politicus-Politicus. Optimista logika szerint a nép nem lehet a bajok forrása, hiszen minden nehézség ellenére, ezer éve áll a talpán. Ha a hiba benne lenne, az egyenlő volna nemzethalállal, amely opció sem lehetetlen. Praktikus meggondolásból is egyszerűbb a politikai osztály leváltása, mint a népé. Nem véletlen, hogy világszerte felerősödtek a regnáló politikai, gazdasági rendszerek kritikái. A globalizálódott világban már egyre kevésbé tartható fenn, a korábban működő szisztéma.

(Megjegyzés: A teljesebb áttekintésen a szerző intenzíven dolgozik. A nehézséget az időhiány okozza. Kétszer háromszáz méter, kocogás csigatempóban, egy laza csülökpörkölt, egy pohár jó bor, a nyomukban fellépő agyvérszegénység, nem utolsó sorban az emberek érdektelensége a sorsuk iránt, komolyan lassítják a munkát.)

   Ma reggel, ambivalens érzéssel olvastam az egyik utolsó mohikán, Tuareg blogbejegyzését, aki hat hónapi szélmalomharc után, kénytelen volt belátni, az ellenzéki pártok, civilek együttműködésre való képtelenségét. (Ez a címben jelzett képességek hiányából fakad.) A korrektség megköveteli (Van ahol még használatban maradt.), hogy megemlítsük a tiszteletre méltó kivételeket, mert ilyenek is vannak. Milyen is a jelenlegi helyzet? A kormánykoalíció kilenc hónapja megalkotta magának a kétharmadot, a választási rendszer, a választási kerületek átszabásával, a határon túliak szavazati joga biztosításával, a külföldön dolgozó több százezer honfitársunk szavazásának akadályozásával, a kamupártok bevetésével, a rezsi blöffel, mely a tájékozatlan kisember számára segítségnek látszik, elhallgatva költségvetési pótlását a szolgáltatók veszteségeinek, az ellentételül bevezetett számtalan elvonást, az energiahordozók világpiaci árának, minden más ország számára is jelentkező, drasztikus esését. Hasonló mértékben hozzájárult a győzelmükhöz a hatástalan, hiteltelen, főleg egymást kiszorító ellenzéki politizálás. Ebben az aránytalan rendszerben is, egyetlen, többszöri nekifutásra kierőszakolt mandátumon múlt a kétharmad. A „kellő alázattal és szerénységgel” konstatált győzelem után, sokan számítottak a konszolidálásra, a szakszerűség javulására, valami társadalmi párbeszéd megjelenésére. Hát tévedtek. Folytatódik egy illiberális, az EU értékeit megkérdőjelező, keletre kacsingató, az elérendő célt meg nem jelölő politika. Mit tart értéknek a miniszterelnök? A vélt erő bűvöletében él, a munkaalapú, olcsó béren dolgozó gazdaság a célja, erős, ellenőrizetlen, államkapitalista irányítással, a tudásalapú társadalom helyett az egyszer használatos szakmunkásképzést, az egészségügyi és szociális kiadások csökkentését szorgalmazza, miközben elpazarolják és a slepp részére használják a közösség és az EU pénzét. A képtelen ötletek erőszakos megjelenése elégedetlenségi hullámot gerjesztett, mely meglepetést okozott a megmondó emberek körében is. A besulykolt, tényként aposztrofált tétel, miszerint a magyar nép közömbös a sorsa iránt, birkatürelemmel szolgálja az erős vezetőt, megdőlni látszik. Az ősszel kibontakozott tüntetési hullám ugyanakkor lehetőségeket teremtett a politikai szereplők számára, melyekkel nem akartak vagy tudtak élni.

A kormány számára lehetőség nyílt egy békésebb, az ország számára is eredményeket hozó, a sérelmeket, hibákat enyhítő politizálásra. Az látszik, hogy miután elmentek a falig, most már át is akarnak rajta menni. Folytatják a megkezdett utat. Az ellenzék szintén elkötelezett a korábbi, sikertelenségi útja mellett, képtelen az emberek megszólítására, az erőknek legalább a kormány megbuktatásához elegendő összefogására. Nem írnak, nem olvasnak, mintha nem ebben az országban élnének. A választópolgárok számára bebizonyítják azt, hogy az alibi politizálásuk, csak a megélhetésről szól. Képtelenek megérteni, hogy a kormánypártok számára is okafogyottá válik a létük, ha a támogatói bázisuk tovább csökken.

Ebben a helyzetben nincs más hátra, csak előre. Az ország elsüllyedését megakadályozni akaró erőknek, önálló utat kell választaniuk, meghaladva az elmúlt huszonöt év hibáit, megcsontosodott, korrupt, élősködő áldemokráciáját. Ebbe a munkában nem a jobb és bal oldali értékek különbözősége a lényeg, hanem a demokrácia, az ésszerű, mindenki számára javuló életkörülményeket teremtő, közös munka, az önhibájukon kívül, hátrányos helyzetűek iránti szolidaritás. Mivel a jelenlegi pártstruktúrában, az ilyen feladat megoldására se szándék, se képesség nem látszik, nem lehet megkerülni egy új néppárt létrehozását.

Jobb napot Magyarország!

   A résztvevők száma öt és hétezer között lehetett. Érdekes dolog a létszámbecslés nagy szórása a huszonegyedik század elején. A sajtó elköteleződése hatalmas eltéréseket okoz, miközben az objektivitásra törekszenek. Elképzelni is borzasztó, mi történne, ha egy rakéta, vagy egy aszteroida becsapódásának helyét és időpontját, csak ekkora pontossággal tudnánk meghatározni.

   Hűvös, de nem kellemetlen időben, jó zenék után, kis késéssel kezdődött a demonstráció, a himnusz eléneklésével. Az elhangzott beszédeket, melyeket Gulyás Balázs moderált, Kész Zoltán, Székely Sándor, Heller Ágnes, Hammer Ferenc, Vajda Zoltán mondtak, nagy tetszést aratottak a hallgatóság körében. Természetesen sokkal kisebbet a most már rendszeresen, hívatlanul megjelenő, amúgy a rendőrség által szakszerűen karanténba zárt ellentüntetők kis csoportjában. Az elhangzott beszédek témái röviden, jó színvonalon, frappánsan a következők voltak. 1946, február elsején kiáltották ki a háború utáni első köztársaságot, lett hivatalos jelképünk a Kossuth címer, mely 1949, augusztus huszadikáig volt érvényben. Téma volt az Orbán rendszer elfogadhatatlan, nemzetellenes, maffiaszerű országrombolása. A korábbi tüntetések panasznapra emlékeztető hangulata radikális változást mutatott. Míg korábban konkrét kormányzati döntések, azok megváltoztatása ellen tiltakoztak, mára meghatározóvá vált a rezsim leváltásának, mint fő feladatnak a meghatározása. Látható, hogy a politikai beszéd, a témaválasztás tanulandó és tanulható folyamat, melyet a cél tudatosodása, a tapasztalat kényszerít ki.

   Sajátos jelenség figyelhető meg. A tüntetéseken megjelenők csökkenő számával párhuzamosan, mintegy azt ellensúlyozandó, radikalizálódik az igényeknek megfelelően a szónokok hangvétele. Már nem téma, az elmúlt huszonöt év kidobása anblokk, hanem a hibákból való tanulás alapján, egy új, demokratikus, Európához tartozó köztársaság felépítése a cél. A résztvevők között szétnézve egy alakuló összefogás különböző csoportjai, táblái, zászlói voltak láthatók. Vidéki résztvevők, a Szolidaritás, a DK, a 42, az OGYM képviselői egymás mellet skandálták az Orbán takarodj, börtönbe, FIDESZ maffia, Európa jelszavakat. Az előadók a nyomásgyakorlás fokozódását, a kormány minden rossz döntése elleni tüntetések folytatását ígérték. Fontosnak jelölték meg az emberek személyes, saját életterükben folytatott politizálását, bátor fellépését a diktatórikus jelenségek ellen.

   Külön aktualitása volt a demonstrációnak Angela Merkel holnapi magyarországi látogatása. A fő gondolatok ezzel kapcsolatban: a mi feladatunk a rezsim eltávolítása, de elvárjuk a kancellár asszonytól az európai értékrend, moralitás melletti kiállást. Orbán Viktor nem Magyarország, mi vagyunk a nép, Európa a hazánk. A tüntetés az Örömóda, az európai himnusz eljátszásával, itt-ott éneklésével ért véget, melyet még gyakorolnunk kell, de egyre többünk ismer fel. Az előadottakkal kapcsolatban még egy többek által tett észrevétel. Párbeszédről, együtt politizálásról, gondolkodásról beszéltek, de talán nem szándékosan, említést sem tettek az előadók, egy már létező társadalmi párbeszédről, a DEKA kerekasztal tevékenységéről. Talán még nem hallottak róla? 

Jobb napot Magyarország!

 Részletek a házirendből.

„Az általam alkotott választási szabályok alapján, megválaszthattok vezetőtöknek, cserébe szabadon korlátozom a jogaitokat. Első szabály: Nem mehetsz ki a budira, de ha a szobában bevizelsz, akkor megbüntetlek. Mostantól délelőtt 8 óra helyett 10 óra van. Aki nem volt jelen a hivatalában, a 8 órás munkakezdéskor, annak levonjuk a béréből a 2 órát.”

Ha elgurul a hatalom gyógyszere, ha megszegi a társadalmi szerződést, nem kell betartani az antidemokratikus törvényeit, ki kell kényszeríteni a hatalomból való távozását. Az ilyen folyamat neve: forradalom. Mikor beszélhetünk forradalmi helyzetről? Mik a feltételei?

1. Bűn rossz a kormányzás: Diktatúrára törekvés, korrupció, dezinformálás, elnyomorodás, leválthatatlanság, pofátlan arrogancia, az ország kirablása, a baráti kör kistafírozása, az ellopott pénzek külföldre menekítése.

2. Ezt az állapotot felismerő, tömegesen tiltakozó társadalmi többség. (elegendő nagyságú, kritikus tömeg.)

3. Ennek a tömegnek a véleményét megfogalmazó, a célokat kijelölő, vezetésre alkalmas erő megléte.

Az ország helyzete azt mutatja, hogy az első két feltétel adott, a harmadik viszont nem áll rendelkezésre. Ősz óta folyik egy meddő vita az „elhívatottak” között arról, hogy kell-e kormányváltás idő előtt, és kit illet a vezető szerep. A vita meddősége arról szól, hogy mindkét oldalnál hiánycikk a képesség, a tudás, az akarat, a bátorság a feladathoz. A legalapvetőbb problémát a cél hiánya okozza. Az ellenzéki pártok az elmúlt éveket lökdösődéssel töltötték, nem volt idejük az elkövetett hibák feltárására, egy többség által támogatható jövőkép kidolgozására, az eléréséhez vezető módszerek megfogalmazására. Az úgynevezett civilekről nem tudni, hogy hol voltak, mit csináltak 2010-ben, 2014-ben. Hiába jelenti be egyik-másik párt, hogy készen állnak a kormányzásra, lövésük sincs róla, mit kell csinálni az alulképzett milliókkal, a romák integrációjával, a demográfiai pokolgép robbanásával, a fenntartható növekedéssel, a költségvetési hiány állandó újratermelődésével.

TUDJUK-MERJÜK-TESSZÜK! Olvashatjuk az egykori, ütős SZDSZ kampányszlogent a Tuareg blogban, dr.Szabó Gábortól, az OGYM mozgalom vezetőjétől. A jelenlegi helyzetről írt elemzése helytálló, némi kiegészítéssel. A fenti három összetevő KEVÉS! A „TESSZÜK” egy integrált fogalom. Látható, hogyan működik a bázisdemokrácia, mennyire sikeres. Nélkülözhetetlen a sikerhez a VEZETÖERŐ megléte. Lassan kilenc hónap telt el az országgyűlési választások óta, folytatódik a NER ámokfutása, a demokratikus ellenzék keresi a saját identitását, a civilek tiszta lappal indulnának, csak még nem tudják, hogy hova. Közben a Magyarország Szindróma, az ország lesüllyedése a periféria államok közé, egyre nyilvánvalóbb. Némi túlzással azt láthatjuk, hogy huszonöt évvel ezelőtt, nagy és naiv reményekkel egy elvarázsolt „előszobába” léptünk. Az idő megállt, még mindig az képezi a vita tárgyát, hogy ki, honnan jött. Egy negyedszázad kevés volt arra, hogy közmegegyezés szülessen a továbblépés, az irány, a cél kérdésében. Huszonöt éve nem találtuk meg az ajtót, melyen át az otthonosabb lakásba juthatunk. Csak nem a kreativitásunkkal, a politikusainkkal, az értelmiségünkkel van baj? Ennek az elhúzódó sárdagasztásnak persze vannak haszonélvezői, lelkes támogatói, akik érdemi teljesítmény, felelősség viselése nélkül, jól megélnek a lázas semmittevésből. A saját érdekünkben meg kell válni társaságuktól.

Néhány gondolat a vezetőerő fogalmához. A vezető nem önkijelölés alapján képes vezetni, hanem az elnyert bizalom, a képességei, elkötelezettsége, konszenzusteremtő képessége okán. Amikor többféle oldalt kell vezetni, az kollektíven is megoldható. Lassan háromszáz éve találták ki a hadseregek törzskari vezetési szisztémáját, Vannak országok, ahol a parlamenti pártok közösen kormányoznak. A jó vezető karizmatikus, érdemei alapján, példamutatása alapján lesz elfogadott, tisztelt személy.

Az össznépi kötélhúzásban azonban, némi elmozdulás érzékelhető. Néhány új, valóban változást követelő és azért cselekedni hajlandó szereplővel bővült a belterjes politikai paletta. Nincsenek könnyű helyzetben, nagyszámú, minden oldali, aggályoskodó, gúnyolódó, lejárató, rágalmazó, kishitű ellendrukker verődött egy táborba ellenük, az oly szilárdan „hirdetett elvei” ellenére. Nem sorolnám fel most a szereplőket, hiszen változhat a körük, bővülhet a szerepvállalásuk, még az is megtörténhet, hogy átlépik saját árnyékukat. A múlt vasárnap megkezdődött párbeszéd a DEKA keretében, az egykori Kerekasztal tárgyalások lehetőségét idézi. A huszonöt év pozitív és negatív tanulságai segíthetik a helyes út megtalálását. 

Jobb napot Magyarország!

   Paradigmaváltás tanúi lehetünk napjaink Magyarországán. A társadalom objektív folyamatai, valós viszonyai és a róluk kialakult, részben tudatosan kialakított kép jelentősen eltér egymástól. E felismerés komoly traumát, zavart okoz a rendszerváltás óta működő merev, rutinszerű politikai gyakorlatban és elméletben. Milyen, eddig uralkodó vélemények vannak, a gyökeres változás állapotában?

• A magyar nép az elmaradt polgárosodás miatt, közömbös és passzív a politikával szemben.

• Nem rendelkezik az érdekérvényesítéshez szükséges képességekkel, ismeretekkel.

• Szűk, belterjes értelmiségi kör a közbeszéd formálója.

• Az állam és intézményei, a közhivatalok függetlenek és a társadalom felett állnak.

• A megalkotott törvények mindenhatóak lefelé, fent pedig bárhogy átírhatóak.

• A magyar, sorsüldözött, keletre, a múltba vágyó nép, idegen Európában.

• A FIDESZ legyőzhetetlen, mert leválthatatlan.

• A politikai pártok és a társadalom kapcsolatrendszere befejezett, változatlan és megfelelő a társadalom számára.

   Az elmúlt huszonöt év, jelentős változásokat okozott a magyar társadalom életében. A kapitalizmushoz való visszatérés, a többpárti demokrácia gyerekbetegségei, a foglalkoztatás visszaesése, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, a jobb és baloldal szekértáborokba való merevedése, az egymás kizárására való törekvés, stb, párosult a fejlettebb termelési kultúrák megjelenésével, a diplomások számának jelentős növekedésével, az információs forradalom gyorsuló kibontakozásával. Ez a társadalom már nem azonos a huszonöt év előttivel.

• Az év végén kibontakozó tiltakozási hullám, váratlan és meglepő volt mindenki számára. Ez a folyamat a mai napig folytatódik, széles körben folyik vita a hogyan-továbbról? Láthatóvá vált, hogy a társadalom nem közömbös a sorsa iránt. A tűrőképességének vannak korlátai, melyeket nem léphet át a hatalom.

• A jelentős létszámú megmozdulások korrekciókra kényszerítették a kormányt.

• A közömbösnek és passzívnak gondolt társadalom elégedetlen a demokratikus hatalomgyakorlás kialakult módszerével, az életszínvonal növekedésével, az ország helyben járásával, perspektívátlanságával. Sajátos vonás az, hogy nem a politika, hanem a szerveződő civil mozgalmak keresnek megoldásokat az előrelépéshez.

• Végre az istenadata nép is megértette, hogy a valóban közérdeket szolgáló, a részérdekeket összefésülő, és így a hatékonyságot javító „hasznos” politika helyett meghonosodott „pártpolitizálás” nem a közérdeket szolgálja. A pártok a saját híveik érdekeit próbálják közérdekként eladni. Egymással elvtelen, gátlástalan küzdelmet folytatnak a hatalomért, ezért az adófizetők pénzét számolatlanul szórva.

• A társadalom életének jobb, hatékonyabb működését szolgáló intézményeket, közhivatalokat megszállva, azokat pártérdekek szolgálatára használják.

• A kormányzás egyetlen valós célja a hatalomban maradás, melynek eszköze a szavazatmaximalizálás. A populizmust felhasználva, az arra vevő, tájékozatlan tömegek megvezetése a módszer. Az így elért politikai többségre való hivatkozás az alapja a közjogi rendszer, a gazdasági és kulturális élet pártérdek szerinti átszervezésének.

A megmozdulások jelszavaiból látszik, hogy a magyarok Európában érzik otthon magukat, nem az ázsiai, posztkommunista, vagy a vadkapitalista diktatúrák a mintaországok számukra. Az események nyomán, drámai módon csökkent a FIDESZ szavazóinak tábora. Megdőlni látszik a legyőzhetetlenség sugallt mítosza. A párton belüli ellentétek egyik oka az, hogy elveszni látszik a büntethetetlenségbe vetett hit. Kormányzóképessége megmaradását az ellenzéki tábor megosztottságának, hiteltelenségének köszönheti. Egyfelől a FIDESZ híveinek táborán kívül az öntudatra ébredés, a saját erő megérzése a jellemző, a „centrális erőtér” a zavar jeleit mutatja. Úgy tűnik, Orbán Viktor alternatív valóságát, az erős, versenyképes, jobban teljesítő Magyarország vízióját a FIDESZ támogatói hitték el, számukra lett ez propaganda célzattal megalkotva.

Egyre többen látják úgy, hogy nem kérnek tovább a korábbi évek gyakorlatából, egy újabb, javított kiadású rendszerváltásra van szükség, melyben jelentősebb a közvetlen demokrácia szerepe, erősebb kontrollt, átláthatóságot kívánnak az állam felett. Már nem fogadják el a hitbizomány jellegű kormányzást, mely a pártok biznicét szolgálja. Igény van a parlamentbejutási küszöb lejjebb szállítására, a népi kezdeményezés, a népszavazás gyakoribb alkalmazására, egy modern, népszavazáson megerősített alkotmány létrehozására. Kisebb, szolgáltató államra van szükség. Egyetértés mutatkozik az EU és a NATO iránti elkötelezettségben, a jogállam, a demokratikus intézmények megerősítésében. A parlamenti, hivatalos ellenzékről az a vélemény, hogy nem egyéb, mint díszlet a NER áldemokráciáján. A megválasztott tisztségviselők, rajtuk keresztül a pártok megélhetésén kívül egyebet nem szolgál a jelenlétük. Mivel sem a döntés előkészítésében, sem a róla szóló szavazás folyamatában nem tudnak érdemi hatást kifejteni. A tavalyi választási eredmények, a sikertelen együttműködési törekvések nyomán bénultság, az identitás keresése, szervezeti átalakítások, megújulás foglalják el az apparátusaikat. Nagyobb energiát fektetnek az egymással való vitáikra, mint a valódi ellenzéki politikára. Bokros Lajos mondta egy, a Kossuth téren, január 24.-én mondott beszédében: „szeretné, ha 2015 a dicsőséges nyomásgyakorlás éve lenne.” A kormánykoalíció ellenfelei aktiválódnak, keresik az idő előtti kormányváltás lehetőségét. Megalakult a DEKA, tárgyalások kezdődtek egy közös minimum programról, mely alapja lehetne a váltás kikényszerítésének. A helyzet bonyolult, de nem reménytelen. Számos érdek ütközik, a jövőről alkotott kép kidolgozatlan. Az biztosra vehető, hogy a lesajnált, passzívnak beállított magyar nép ébredezik, tudatosodik, nem dől be az agymosásnak, nagyobb lett a pofája. Ebből akár egy Magyar Tavasz is kialakulhat, végre fejlődési pályára kerülhetünk.

   Jó magyar szokás szerint, a már számtalanszor járhatatlannak bizonyult út, megcsappant létszámú szimpatizánsai védik a mundér becsületét. Eszközeik: a demagógia, a hazugság, a lejáratás, a hatalommal való visszaélés, a média fölény pártos, egyoldalú használata. Még nem sikerült felfogniuk, hogy az olcsó, marketing iskolákban, mosópor eladására kitalált kommunikációs módszereik kontra produktívakká váltak.

 Drága kísérlet volt ez a négy és fél év a magyar nép bőrére, és drága lesz ez a maffiakoalíció számára is hamarosan. „Mindenért fizetni kell, Izabel!”, volt a találó címe egy közkedvelt kriminek. Ez a rossz képességű kollégiumi csapat, kiegészülve a negatív kontraszelekció iskolapéldájaként, botcsinálta, majdnem-jogászokkal, elvetélt focirajongókkal, álszent prédikátorokkal, macsókkal, lelkes, urizáló vadászokkal, mert nagyot álmodni. Előre megfontolt szándékkal, bűnszövetkezetbe tömörülve, elárulva hazájukat, népüket, a társadalom fejlődésének gyötrelmes útján elért demokratikus, szociális értékeket, eredményeket, kísérletet tesz a történelem kerekének visszaforgatására. Felrúgta a demokrácia játékszabályait, a társadalmi szerződést, kisajátította a hatalmat, leválthatatlanná ügyeskedte magát, méltatlanná vált arra, hogy a jövőben részt vehessen a politikai életben. Tiborc panaszai számtalanszor elhangzottak, teljesen hiába. Elérkeztünk a tűrőképesség határáig, a maffia viszont még rátesz egy lapáttal. Folytatjuk, volt a választási jelszavuk. De nem itt, fiúk! Betelt a pohár, az országon belül és a szövetségeseink, külföldi barátaink körében egyaránt. A saját, megvezetett, becsapott szavazói is tömegesen ismerik fel, és távolodnak el az épülő, hazug, nemzetellenes, Horthy korszakot restauráló diktatúrától. Egy orwelli világ létrehozása a céljuk, már nem csak a jelent, de múltat is meghamisítják. Ez elfogadhatatlan a magyar nép számára, melynek becsatornázására kitalált „szabadságharcos” jelzővel nem lehet visszaélni, az létező valóság. A 2/3- nem képes korrekten, becsületesen, demokratikusan, a nép érdekeit szolgálva kormányozni. Nem tanulta meg a történelmi leckét: csak a néppel egyetértésben lehet cselekedni. Mit kezdhetünk ebben a helyzetben? Idéznék néhány gondolatot Orbán Viktor 2013, október 23.-án, a Hősök terén elmondott beszédéből. „Szerveződjetek, jelentkezzetek, csatlakozzatok!” „Lassan és biztosan be kell indítanunk a gépezetünket, hadrendbe kell állítanunk a csapatainkat!” Mondta ezt a 27%-nyi hívének. Tulajdonképpen háborút hirdetett a többség ellen, a felcsúti Maradona. „1956 Magyarországán nem lehetett tovább tűrni, mert nem volt mire várni, mindenki érezte, hogy nincs tovább, fegyvert fogtunk és szabadságharcot indítottunk. Dicsőség a hősöknek!” Viktorunk még csak tervbe volt véve ekkor. Ilyen és hasonló „lánglelkű” mondatokkal fanatizálta híveit a „NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS” prófétája. Most pedig a gyülekezési jog korlátozását kísérli meg. Már semmi sem szent, csak a még több pénz és korlátlan hatalom. Ez nem fog menni, fiúk! Közeledik a szakítópróba pillanata, és ugye a nép, a haza nem a kisebbség? Ébresztő Magyarország, közösen, egységben a diktatúra ellen!

    A parlamenti többség, szokásának megfelelően, hétfőn, kedden ismét jelezte, hogyan értelmezi a demokráciát, mennyire fogékony a társadalom valós problémáira, mennyire süket a civil társadalom hangjára. A törvényjavaslatok elfogadásával kiprovokálta a tegnap esti tüntetés hangulatát. A rendezvény a József Nádor téren kezdődött, igen nagyszámú résztvevővel. Az eseményt megzavarta Budaházy György hívatlan megjelenése, néhány híve és árpádsávos zászlók kíséretében. A tömeg egyértelmű, „nácik haza” jelszavakkal fejezte ki unszimpátiáját, végül a rendőrség távolította el a nem meghívott vendégeket.

   A moderátor felvezetésével elkezdődött a program. A szervezők és így a szónokok, a jogos sérelmekről, a halmozottan hátrányos helyzetű csoportokat sújtó kormányzati döntésekről tartottak, érzelmekre ható újabb panasznapot. A kivetítőn megszólaló ”Orbán Viktor” paródia kissé oldotta az indulatokat. Az elhangzott beszédek után a tömeg „körülményes” módon, úttesten rekedt autók között jutott át a Kossuth térre és nem az Alkotmány utca végében felállított színpadhoz. A tömeg, a szervezők látható igyekezet ellenére, „hazatalált” a Kossuth térre. A parlament főbejárata előtt, Orbán takarodj, Európa, börtönbe jelszavak mellett huzakodás alakult ki a szemben állók között. Egy lányt, tiltakozó rúgkapálása ellenére kikapták a rendőrök a tömegből, a lépcsőt elfoglalni akarókat végül paprika spray segítségével állították meg. Az atrocitás során, sajnálatos módon két fiatal megsérült, őket a mentők ellátták.

   A főlépcső előtt zajló spontán eseményekkel párhuzamosan, az Alkotmány utca végén felállított színpadon folytatódott a hivatalos demonstráció, vitatható érdeklődés mellett. A tömeg kétfelé figyelt, a szervezők kézi hangszórókkal járkálva a sokaságban, hívták az embereket a színpadhoz. Kétségbeesett igyekezettel próbálták kézben tartani az eseményeket, nem sok sikerrel. Félreérthetetlenül kiderült, hogy a tüntetők és a szervezők, nem azonos módon képzelik el a „rendszerváltást”. A hivatalos program befejeztével a kaotikus helyzetet, Dr. Szabó Gábor, Az OGYM havonta megválasztott vezetője oldotta meg. Rögtönzött beszédében rámutatott, hogy a nép ma már többet akar, követel, mint panasznapokon végighallgatott beszédeket, autók között bukdácsoló sétákat. Ezekkel, valamint a rosszul megválasztott helyszínekkel, nem érhető el változás. Ahhoz százezres tömegre, világos, határozott célokra van szükség, hogy 2015. március 15.-én legkésőbb a maffiakormány szedje a sátorfáját, majd törvény előtt feleljen „országmentő” tetteiért. Felhívta a dulakodásban résztvevők figyelmét arra, hogy nem a kötelességüket teljesítő magyar rendőrök, nem az Országház épülete az ellenség. Vida Ildikó sem a főfelelős, nem egyéb, egy bármikor lecserélhető csicskánál. Az Orbán rezsim leváltásához nincs szükség erőszakra. Szükség van magántüntetések helyett, százezres, mindenkit mozgósító megmozdulásra, mely kizárja az erőszak szükségességét. Ilyen kis létszám mellett, teljesen fölösleges, értelmetlen az erőszak provokálása. Meghívta a jelenlévőket december 31.-re, az Orbánbucsúztató Szilveszteri mulatságra. A MOSTAN téren szokásos, a nép hangja lehetőség tegnap elmaradt. Beszédek, vélemények és az állóháború a rendőrökkel, egyszerre nem lehetséges. A kétfelé oszlott tömeg egy része, látva a zűrzavart, folyamatosan távozott. Este tíz óra körül, többszöri felszólítás után, a rendőrség kiszorította a még meglévőket a térről.