2015.11.02.
23:54

Írta: Evoke

Csak a hatalom a cél?

 

„Akik a békés forradalmat lehetetlenné teszik, azok miatt válik a véres forradalom elkerülhetetlenné.” J.F. Kennedy

   Valami nagyon elromlott, valamit nagyon nem ért a magyar politikai közösség. E kifejezés alatt a választásokon rendszeresen részt vevő, politikailag elkötelezett választókat és a pártjaik tagjait, vezetőit, valamint az úgynevezett szakértő közönséget értem. Mintha a fent nevezett kör nem vette volna észre, hogy véget ért a kőkorszak és csatolmányainak kurzusa, ma már szép számmal élnek és dolgoznak a társadalmunkban nem csak tanult, de okos polgárok is. Az arányokat jelzi a KSH vonatkozó táblája: míg 1990-ben a felsőoktatásban 90000-en vettek részt, ez a szám 2014-ben már 307000 fő volt. Az eltelt negyedszázad, a kihagyott, meghekkelt lehetőségek ellenére is, gyökeresen megváltoztatta a társadalom szerkezetét, az egyes emberek tudatát, igényét, elvárásait a politika vonatkozásában is. Az új helyzethez azonban képtelen alkalmazkodni a politikai közösség, elméletileg és gyakorlatilag egyaránt. Erről bővebben:http://face2face.blog.hu/2015/07/28/terben_es_idoben

   Az alábbi néhány mondatban egyetlen jelenségre hívnám fel a figyelmet: az erősödő politikai radikalizmusra, mely még inkább csak szájkarate szintjén jelentkezik. Szögezzük le, van olyan határvonal, ahol a polgárok, közösségek élethez, önvédelemhez való joga, egy gömböcként növekvő diktatúrával szemben, az egyéni és kollektív szabadságjogok sárba tiprása esetén, minden eszköz igénybevétele. Ezt azonban végső eszközként, a többségi társadalom érdekében és támogatása estén szabad használni. Amikor a lét, a tét! A demokrácia arról szól, hogy békés úton, választásokon, akár a társadalmi nyomás gyakorlását is igénybe véve történik a hatalomváltás. Fontos a TÖBBSÉG megléte. Ezt meg kell szerezni, meg kell érte dolgozni. Az édeskevés, hogy ötezer vagy egymillió embernek nem tetszik a rendszer, szívesebben kormányoznának ők. Egy erőszakos hatalomváltásnak vannak reális fizikai, erkölcsi kockázatai, egy esetleges siker pedig a következő diktatúra melegágyát szülné. Ha bármilyen kisebbség, saját céljai érdekében ragadná meg a hatalmat, az történelmi visszalépést, egy újabb klikk diktatúráját jelentené, napjai meg lennének számolva.

   Amikor nagy hangon a demokráciára hivatkoznak radikálisaink, látszik tisztán, hogy nem tudják, miről is beszélnek. Az is kiderül, hogy valójában nem hisznek a demokráciában, a többség hatalmában. (Ennél sokkal többet jelent a modern, jogállami demokrácia, de ez már egy másik történet.) A demokrácia lehetőség a többség érdekében való kormányzásra és reális veszélye van annak is, hogy kollektíven hozunk rossz döntéseket. Nem az igazságról, a legjobb megoldás választásáról, hanem a politikai többség által támogatott útról van szó. Az igazságért, a jó megoldásért naponta szívósan meg kell küzdeni. Pikantériája a dolognak, hogy a használható, reális ötletek a bizonytalan jövő homályában vannak. Odáig még nem jutottak el Spartacusaink, csak a Kormányváltást Most jelszaváig. Ezt mind az ötvenen vagy ötszázan követelik, no nem az utcán, csak facebookon.
Világunkban a szándékok akkor realizálódhatnak, ha a kritikusnál, az egyensúlyinál nagyobb erők támogatják. Ilyen erő azonban jelenleg nem látható.

Természetesen a radikális gondolatok megfogalmazása állampolgári jog, még ebben az unortodox, illiberális demokráciában is elmondhatóak.

 

2 komment

2015.10.29.
01:10

Írta: Evoke

Gondolatkísérlet.

 


   Az október vége a közvélemény-kutatások, röpiratok, arra adott válaszok megjelenésének ideje. Tele vagyunk szakértő politikusokkal és mindent tudó politikai szakértőkkel. Heuréka, a társadalmi béke elérkezett! Európa még mindig keresi az érdekeinek megfelelő megoldást a migráció problémájára, kerülgeti a forró kását, miközben néhány tagország ezeket már ügyesen meg is oldotta, nagy szorgalommal tovább tolták a menekültek százezreit a befogadásukat bátorító államokba. Legnagyobb nemzeti ünnepünket visszafogottan ünnepelte az ország, az érdeklődés és részvétel szóra sem volt érdemes, nagyjaink halaszthatatlan dolgaikat intézték külföldön. A pillanatnyi csend alkalmas arra, hogy egy hevenyészett áttekintést készítsünk arról, hogy hol tartunk, merre tartunk vagy még mindig csak helyben járunk?
Nézzük a tényeket: napjainkra megerősítette pozícióit a kormányoldal az összes ellenzéki párttal szemben. Közel annyian támogatják a biztos pártválasztók közül, mint az ellenzéki pártokat együttvéve. Ugyanakkor a választani nem tudók aránya a teljes népességben ismét negyven százalék fölé növekedett.

   A továbbiak könnyebb megértését egy anekdotával segíteném. „Egy társaságban az emberi kapcsolatok, az elfogadottság és a siker volt téma. Hallgatva a meddőnek mutatkozó vitát, kedves
barátunk megszólalt. Tudjátok, engem kézről-kézre adnak a nők, kedvelnek. De nem azért, mert olyan frankó pali vagyok, hanem azért, mert olyan silány a kínálat.”

   Némileg hasonló a politikai támogatottság kérdése is. A megkérdezettek komplexen nézik a pártokat, egymáshoz viszonyítják őket, vetik össze vélt vagy valós értékeiket. A közvélemény-kutatásokról ma már elfogadott, hogy meglehetősen hű képet festenek a társadalom politikáról alkotott értékeléséről.
Nos, ez az a kiindulási helyzet, ahonnan az egyes aspiránsoknak a jövő feladatait meg kell határozni, a helyes stratégiát ki kell jelölni.
A mérhető támogatottsággal rendelkező valamennyi párt csupán egy alig növelhető választói kerettel számolhat potenciális lehetőségként. Él a magyar ellenzéki gondolkodásban két, máig bizonyítatlan optimista feltételezés:

1. A szavazásoktól eddig elhatárolódók jelentős része mozgósítható.
2.Ezek többsége őket támogatná.
Az alábbi néhány adat önmagáért beszél, láthatók a részvételi arányok.
Önkormányzati választási részvétel
az Európai Unió régi és új tagországaiban az elmúlt évtizedben
(az utolsó két választás átlagában)
EU átlag 68,2%
Magyarország 48,5%
Országgyűlési választási részvétel az Európai Unió régi és
új tagországaiban 1996 óta (az utolsó két választás átlagában)
EU átlag 75,1%
Magyarország 64,4%
Az USA elnökválasztásain kevéssel 50% feletti a részvételi arány.
A legújabb Svájci arány 50% alatti.
Úgy tűnik, hogy a nem választók passzív csoportjában nincsen számottevő tartaléka a szavazóbázis növelésének. Hiú ábránd azt hinni, hogy innen jelentős számú „baloldali” támogatás nyerhető, bár valószínűleg a nemszavazók táborában sokan élnek nehéz helyzetben, joggal lehetnek elégedetlenek. Elméletileg, forradalmi helyzet létrejötte esetén növekedhet az aktivitás, de ebből a többi párt is profitálhat.
Marad tehát a 60% körüli társadalmilag aktív tömb, ezzel lehet gazdálkodni.


   2014-ben a magyarországi parlamenti választásokon a részvétel 61,24% volt (kb. öt millió fő a nyolcmillióból.)
Más, új megközelítésre van szükség az élhető Magyarország megteremtése érdekében.
FIDESZ-KDNP 2264780 szavazat, 44,08% ez a mandátumok 66,8%-a
Kormányváltás 1290806 szavazat, 25,57%                            19,1%
JOBBIK           1020476 szavazat, 20,22%                            11,56%
LMP                  269414 szavazat,   5,34%                              5,34%
Egyéb pártok kb.200000 szavazat,   4,79%
   A választások eredményéből látható, hogy az ellenzéki pártokra, beleértve JOBBIK-ot is, többen szavaztak, mint a kétharmadot szerzett kormánypártokra. (Kormány:2264780fő, Ellenzék a kis pártok nélkül:2580696.)
Ha az ellenzéki pártok politikájának nem csak a hatalom saját részre való megszerzése volna célja, hanem Magyarország elsüllyedésének a megakadályozása, könnyedén legyőzhetnék a kormánypártokat olyan nagy arányban, hogy utána minden szükséges korrekció végrehajtható lenne, teljesen legitim és demokratikus módon. Ez egy matematikai lehetőség, melyről az önérdekű pártok még egy előre meghatározott rövid időszakra sem képesek megállapodni. Ha sarkosan fogalmazunk, nem csak az ország érdekeit, de a sajátjukat sem ismerik fel.
Egy ilyen nem szokványos, átmeneti időre és célra létrejött elméleti lehetőség legnagyobb akadályának, a magát „demokratikusnak” meghatározó pártok és egymilliónál nem sokkal több szimpatizánsuk halmaza tűnik, bár a JOBBIK álláspontját se ismerjük.
Ez a politikai oldal azzal ámítja önmagát és potenciális választóit, hogy valami csoda folytán önállóan is megszerezheti a győzelmet.
Egyenlőre nem képesek felfogni, hogy ha egy létrejövő együttműködés láttán valamivel többen is szavaznának rájuk, az semmire sem elég. Az öt- öt és félmillió szavazóból legalább két és félmillióra van szükség a helyzetbe kerüléshez, változatlan választási rendszer mellett, amit a kormánytöbbség addig bármikor megváltoztathat.
Ezt a közöttük megvalósuló teljes egységen túl csak a másik két nagy párt szavazóinak megszerzése tenné lehetővé. Ehhez azonban szövetségi politika, a maitól teljesen eltérő retorika, demokrácia felfogás szükséges.
Reálisan, a pártok érdekeit (melyek a vezetőik magán érdekei) figyelembe véve, 2018-ban nem lesz kormányváltás. Hosszútávon a jobboldal fogja az országot vezetni.

   Ha a fenti, mindenki által elérhető adatokból, az ellenzék számára nem tárulnak fel az összefüggések, lehetőségek, akkor az súlyos gondokra mutat.
a. politika vakság, alkalmatlanság, túlélésre játszás.
b. Megerősíti a civil társadalom gyanúját a politikai osztály (jobb és bal oldal együtt) hallgatólagos együttműködéséről, a társadalom nyakán való megélhetési bizniszéről. Ugyanazok, most és mindörökké!

A következtetések levonása, a mi a teendő kérdésére adott válasz a társadalom feladata.

Megjegyzés: a nagyérdemű politikai megmondóemberek, bloggerek, sajtómunkatársak előszeretettel fanyalognak egy kétségbeesett ötlet, próbálkozás, egy új szervezet, esetleg politikai párt megalakulása hallatán. Pedig a megújulás hiánya szükségessé teszi az ötletelést.  Nekik, a mindenkori véleményeket kreáló, soha, semmit sem tevő kibiceknek, semmi sem drága. Ha rajtuk múlna az ország előrelépése, akkor várhatnánk újabb száz évet, hogy végre történjen valami.

Lehet innen nyerni?

3 komment

2015.10.04.
18:55

Írta: Evoke

A többség és a demokrácia laza viszonya.

 


   "Ehhez még csak annyit kell megjegyezni, hogy a világ nem az igazságra hivatkozik. Amire a világ hivatkozni szokott, az a többség. A többséget úgy szerzi meg, hogy aki nem áll melléje, attól az élet lehetőségeit megvonja, lázadónak bélyegzi és a társadalomból kizárja. A többségi véleménynek az igazsághoz semmi köze, de a korrupt közösségben az az igazság funkcióját végzi. A helyzetet bonyolítja, hogy a többség — a világ minél korruptabb, annál kevésbé tényleges — csupán politikai többség, részben félrevezetett, részben becsapott, részben terrorizált és egyéb politikai trükkel létrehozott, a valódi többség ellenére koholt statisztikai blöff-többség, vagyis demokrácia." (Hamvas Béla nem régen, csupán hatvan éve látta aktualitásnak a kérdést.)

   Miniszterelnökünk az "igazi" demokráciában hisz, ami az eddigi gyakorlatát látva, a Hamvas Béla által megfogalmazott "politikai" többség diktatúráját jelenti. Érdekes lenne tudni, hogy saját magától jutott idáig, vagy segítettek neki. Fő munkatársait a pártban és a kormányban egyaránt, nem jellemzi az ideologikus gondolkodás. Amit tapasztalhatunk tőlük, tiszta haszonelvűség, csak a hatalom, csak a pénz, most és mindörökké. A magyar nemzet általuk ki nem fejtett gondolata csak politikai termék, hívószó, melyre a társadalmunk jelentős része, el nem ítélhető módon, pozitívan reagál. Az emberi társadalom organikus működése, melyre szintén gyakori a hivatkozás, különbözik a hangyák, méhek közösségeinek működésétől, az alkotó ember nem csak a társadalom egy eleme, hanem totalitásra törekvő szubjektum, melyet a Jó Isten a hívők szerint, saját képmására teremtett, szabad akarattal, a jó és a rossz tudásának képességével. Hogy illeszthető ez össze, a többségre hivatkozó, mindenható állammal, a nagy testvérrel? Mi, egyszerű polgárok elképedve látjuk, hogy milyen természetes módon, szerénytelenül, hályogkovács módjára veszik a bátorságot választott vezetőink, hogy élettapasztalat, mély, alapos tudás, szakismeret nélkül bármiről törvényt alkossanak.


    A fentiekből látható, hogy politikai szűklátókörűség, baklövés a FIDESZ-KDNP szavazótáborát "birkázni", egységes, monolit tömbnek gondolni. Különböző okokból , a nemzeti gondolat jó szándékú  támogatójaként is alakult közösségről van szó. Maguk, a párttagok, a pártelit már sokkal nagyobb felelősséget viselnek a megvalósított politika iránt. Ennek a politikának nincsenek kitűzött, számon kérhető céljai, időbeli menetrendje, az egész nemzet előbbre juttatását célzó programja. Tapasztalható viszont egyfajta nosztalgia a két világháború közti kormányzási, politikai, eszmei, ideológiai viszonyok iránt. Jellemzően a tekintélyelvűségről, az egyszemélyi vezetésről, az erőből való politizálásról, központosításról, az alkotókészség elfojtásáról, diszkriminálásról, mind az egyházak, mind a vállalkozások, testületek, művészeti alkotók között, túlzott elhívatottság érzéséről, alternatív világlátásról van szó.

Amikor a "politikai" többség diktatúrájáról beszélünk, nem klasszikus diktatúráról van szó. Formálisan a demokráciák jellemző keretei, intézményei megvannak. Valójában a kormányzó párt érdekében működtetett, kiüresített, korlátozott áldemokráciában élünk. Vannak választások, parlament, ahol törvényeket hoznak, alkotmánybíróság, igazságszolgáltatás, jogorvoslati lehetőség, közszolgáltatások, nincsenek a határaink "előlünk" lezárva, szinte minden tüntetés megtartását engedélyezik, a médiák bármit és annak az ellenkezőjét is állíthatják, a nyugdíjakat kézbesítik.

Nos, akkor hol a baj? Egy kormányzati munka értékelésében nem hivatkozhatunk arra, bár kétségtelenül igaz, hogy egyetlen egy sem volt idáig tökéletes, hogy minden rezsimben volt korrupció, voltak kedvezményezett haszonélvezők.
"A dialektika egyik lényeges alaptörvénye az, hogy a mozgás által létrejövő fejlődés értelmében, a mennyiségi változások, átcsapnak minőségi változásba. Illetve a minőségi változások, mennyiségi változásokat váltanak ki." (Hegel után)


   Jól prezentálja a törvényszerűséget a magyar valóság, azzal a handicap-el, hogy a változás iránya nem előre és fel, hanem hátra és lefelé mutat. A meghozott intézkedések jó része nem a magyar nép valós érdekeit szolgálja, a közpénzek, vagyonelemek kisajátítása a pártérdekek céljából, közelít egy új minőség, egy soft diktatúra felé. Ez a diktatúra, az őt lehetővé tevő "béna" társadalom nélkül elképzelhetetlen lenne. 
Mivel nem vagyok politikai pártnak tagja, szószólója, egyszerű magyar állampolgárként mondok véleményt a helyzetről. Az életüket élőket, a munkájukból boldogulni akarókat nem az aktuálisan kormányzók neve, logója érdekli, hanem a kormányzás minősége, a társadalmi hasznossága. Sok munka árán, nem kevés pénzből fenntartunk egy rendszert, abban a naiv hitben, hogy nem a saját zsebeinek megtömését tekinti céljának, hanem munkájával a közösség életét teszi hatékonyabbá, biztonságosabbá. Hát ez az, amit csak nyomokban lehet látni.

   Ha egy kormányzó "többség" lassan öt év alatt, képtelen néhány, akár sokaknak tetsző populista intézkedésen kívül, előrelépést produkálni, az alkalmassági gondokat jelez. Nem csak a kormánypártokét, hanem a rendszerváltás nyomán kialakult politikai rendszerét is! Ennek az egyharmados kétharmadnak ugyanakkor, sikerre számítható ellenpólusa nincs, az elhúzódó alakulás állapotába tanyázik évek óta. Láthatjuk, hogy társadalmunk egésze (az értelmiséget is beleértve) és a megélhetési politizálásra szakosodott csekély számú réteg, éretlenül viselkedik, képtelen ebben a felállásban jobb eredményt produkálni. A többpárti demokráciát, a jogállamot, a zsákmány megszerzésének lehetőségeként értelmezik, bár ezt nyíltan felvállalni nem merik. Nem a demokráciával, a jó értelemben vett politizálással, hanem az ezek helyett megteremtett gnóm gyakorlattal van tele a polgárok hócipője.
Itt az idő, hogy magunkhoz térjünk, gondolkodni és ennek nyomán cselekedni kezdjünk, visszavegyük az életünk feletti szabad rendelkezésünket a bürokráciától, mely lassan az álmainkat is szabályozni, ellenőrizni akarja. 

3 komment

2015.09.30.
15:39

Írta: Evoke

A demokrácia színe és fonákja.


   E néhány szóban nem általánosságban, teljességében beszélek a magyarországi demokrácia fogalmáról, gyakorlatáról, csupán néhány aspektusára hívom fel a Facebook világában résztvevők figyelmét. Számtalan csoport működik a politika témakörében, mind a kormányoldal, mind az ellenzéki oldal vágyainak, érdekeinek megfogalmazása, kifejtése, illetve a bizonyítvány megmagyarázása céljából. Ez a jelenség normális, a fogalmakat tisztázó, közösségteremtő, legitim tevékenység. Hatalmas előrelépés, lehetőség a társadalom életében a korábbi, ismeret és információ hiányos állapothoz képest. Jelentőségüket az adja, hogy számos apró pártnál több taggal rendelkeznek. Ugyanakkor veszélyeket hordoznak magukban azáltal, hogy egoista célok, szereplési vágy, felelőtlen törtetés, alternatív valóság sugallásával, kisebb-nagyobb csoportokat megvezethetnek, anarchiát, káoszt idézhetnek elő.  
   Hazánk által az elmúlt évszázadban végigjárt tragédiák, az emberi sorsok hiábavalóságának, a sorra megbukott diktatúrák tanulságainak, a kollektív emlékezet halványulása ellenére maradandó nyomai vannak. Ma, a legelvakultabb, primitív hordaszemléletű csoportok kivételével, mindenki így vagy úgy, demokratának mondja magát. Nem sikk a diktatúra, az erőszak nyílt felvállalása. Igaz ez az egész civilizált világra, a működő és hirdetett demokráciák számtalan hibája ellenére.
A demokrácia szerves tulajdonsága, hogy nem egy önjelölt, kis létszámú "élcsapat" kormányoz, hanem a választások útján, négy évre, a többség által megbízott párt. Tudnunk kell, hogy kollektívan is hozhatunk rossz döntéseket , ugye ez nem ismeretlen kis hazánkban?
   A rendszerváltást követően nagyot fordult a világ, számos pozitív és negatív tapasztalatra tettünk szert. Ez a folyamat kiteljesedett a 2010-es választások után. A nagy többséggel megválasztott FIDESZ-KDNP kormány, győzelmét "fülkeforradalomként" felfogva, erőszakosan a saját képére formálta az országot, számottevő ellenállás nélkül. A demokratikus jogállam kiüresítése, a számtalan megsértett társadalmi csoport ellenére 2014-ben újabb négy évre felhatalmazást kapott a kormányzásra. A közvélemény kutatások szerint a népszerűsége visszakapaszkodóban van a választások előtti szintre.
   Milyen reakciókat láthatunk ezekre válaszul a kormány politikájával elégedetlen Facebook csoportok egy részétől? Jogosnak tekinthető a rendszerkritikájuk nagy része, azonban az ezt meghaladó jobb ajánlat kidolgozása helyett, egyfajta radikális megoldást vizionálnak a helyzet, a valóság és tényleges támogatottság ismerete nélkül. Kormányváltást most! Még nem tudjuk, hogyan juthatunk egy "féreglyukon" át, az egyik univerzumból egy vele párhuzamos másikba. Irreális az elképzelésük a többség által támogatott, vagy legalábbis nem eléggé utált kormány "leváltására". (Ez a használatos kifejezésük, ehhez hasonló, amikor csoportocskák a parlamenti ellenzéki pártok "eltávolításáról" elmélkednek. Egy közösség többsége leválthatja a megbízott vezetőt, de a kisebbség erre nem képes.) Kérdezem az uraktól, milyen demokrácia az, ahol egy kisebbség diktátuma érvényesül? Ezt fasiszta vagy proletárdiktatúrának hívják, amiktől nem kis áldozatok után megszabadultunk. Erőszakból nem terem demokrácia! Lásd a Szovjet, a kínai, a kubai "népi" demokráciákat.
"Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt, minden akaratnak.
Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. " Salamon könyve.
Így ideje van a forradalmi erőszaknak is, ha egy diktatúra erőszakot alkalmaz a népével szemben. (Csaucseszku, Mussolini.)
    Demokratikus viszonyok között a tömegek megnyerése, a jó ajánlat, a választási győzelem a hatalom megszerzésének a módja. Ezért pedig keményen, okosan meg kell dolgozni! Kevés hozzá a sértődöttség, a nyafogás, a csodára várás. Nem valamit, hanem a tutit kell megmondani a társadalom számára. Hová, milyen módon, mikorra szeretnénk eljutni. Mi lesz holnap, a győzelem másnapján?
Természetesen távozásra kényszeríthető ciklus közben is, egy magáról, a demokráciáról, a népéről megfeledkezett kormány. Ez azonban csak valóban tömeges ellenállás, alkalmas vezető erő estén járható út. Ameddig néhány száz, vagy ezer ember részvétele a felső határ a kormányellenes tüntetéseken, melyek jó része dög unalom, ahol nem mondanak semmit a holnapról, ahol csak az látszik, hogy most már tényleg nagyon szeretnénk kormányozni, addig nem lesz változás.12004711_483792221801541_703034900222888287_n.jpg
Az elvégzendő házi feladatot nem lehet megspórolni, síppal, dobbal, decibelmérővel nem teremtődik olyan helyzet, hogy "Dönt a Nép". A mai világban a politika társas játék, mint minden együttélés. Csapatmunkát, intelligenciát, hitelességet igényel, sokkal több tehetséget, szakértelmet kíván, mint ami megtanulható a kommunikáció szakokon.

3 komment

2015.07.28.
20:20

Írta: Evoke

Térben és időben.


    Őszinte csodálattal tekintek a világra, benne "az ember fiára, kezeire, nyírott hajára". (Szécsi Margit) Próbálom megérteni, értelmezni, magyarázni a látottakat, a tendenciákat, összefüggéseket. Az ilyen törekvések rejtenek buktatókat magukban, gyakori, hogy egy kiizzadt féligazság kaptafájára húzzuk a valóságot. Az univerzális, filozofikus cím többet sejtet a most elmondandómnál, de mégis kapcsolódik hozzá.

11707657_10153063680482807_4268936086324123665_n_1.jpg
    Furcsa kettősség látszik az ember anyagi, tárgyi, technikai elméletei és gyakorlata, mondhatni "kultúrája", valamint az emberi kapcsolatrendszerek, érzelmi, társadalmi viszonyok "kulturálatlansága" vonatkozásában. Az agykutatók szerint, a két agyfélteke között munkamegosztás működik, az egyik a racionális gondolkodásért, a másik az érzelmekért felelős inkább. Ezentúl azt is feltételezhetjük a tapasztalatok alapján, hogy eltérő tempójú fejlődésre képesek. Mintha megállt volna az idő, az érzelmi élet evolúciójában.

  A tudományos, technikai fejlődés exponenciálisan gyorsul, képesek vagyunk hatékony, célszerű munkára, együttműködésre. Kis rosszmájúsággal mondhatjuk, semmi perc alatt el tudjuk a civilizációt pusztítani, ha az érzelmeinket, indulatainkat nem tartjuk erős kontroll alatt. Beláthatatlan lehetőségei vannak az anyagi kutúra fejlődésének, párhuzamosan a növekedés veszélyeivel, kockázataival. Mindez könnyen érthető, nem szorul bizonyításra.
    De mit látunk az érem másik oldalán? Csak néhány atavisztikus, máig működő gyakorlat: erőszak, az erővel, a hatalommal való visszaélés a társas kapcsolatokban, a politikában, a gazdaságban, a nemzetközi kapcsolatokban. Ez a fajta egoizmus valószínűleg segítséget jelentett a múltban az egyedek számára, a létért való küzdelemben, a túlélésben. De könyörgöm, véget ért a kőkorszak, a harmadik évezredre globálissá vált a világ! Ha a megváltozott körülményekhez, az új kihívásokhoz, nem igazítjuk hozzá az érzelmi, szociális viszonyainkat, akkor hamarosan saját erőnkből jutunk a dinoszauruszok sorsára.
    Szűkítsük a kört, fókuszáljunk a mai magyar társadalmi helyzetre. A társadalom szétszakadt, megosztott, hatalmas jövedelmi, iskolázottsági, életlehetőségekben való különbségek, helyben járás a fejlődésben, semmi reális jövőkép, egymásra mutogató politikai csoportok, totálissá vált ellenségkép gyártás.
Kedves Európai Magyarok, miféle közösség vagyunk? Nevezhetjük-e egyáltalán valamifajta közösségnek magunkat? Hol vannak, ha vannak, találkozási pontok az országban élők között? Ma az látszik, hogy az egymásnak feszülő szekértáborok, vezéreiktől a híveikig, a kizárólagosságra, egyeduralomra törnek, a saját táboruknál jóval nagyobb, megosztott többség kárára. Ez a politika egyszerre siralmas, nevetséges és primitív. A fejlődés lehetőségének elvetése. Visszaút a feudalizmus irányába. Valójában az éppen hatalmon lévők hosszútávú érdekeit sem szolgálja, de ugye nem is azt, hanem a társadalom közös érdekeit és ezen keresztül az egyének sokaságának érdekeit kell szolgálnia.
    Ez a politikának csúfolt, terméketlen iszapbirkózás arra is bizonyíték, hogy valójában az érdekcsoportok nem tudják, hogy mi a demokrácia, nem is hisznek benne, csak beszélnek róla. Annyit sikerült a fogalomból megérteniük, hogy a hatalomért lehet versengeni, a győztes pedig mindent visz! A világhálót rendszeresen használók hatalmas tábora, nap mint nap szembesül az itt is megjelenő kíméletlen, gyűlölködő, erőszakos, ostoba, totálisan kompromisszumképtelen véleményekkel, megnyilatkozásokkal. Az embereket nem érdekli az igazság, a reális lehetőségek mérlegelése, elfogadhatatlan számukra a másik véleményének akceptálása. Jellemzően, nagyvonalúan figyelmen kívül hagyják a tényleges erőviszonyokat, saját támogatottságuk mértékét is.
Ha ebben a helyzetben, belátható időn belül változást szeretnénk előidézni, akkor térben és időben kell ezt megtervezni, összehangolni azoknak, akik képesek a saját és csoportérdekeik fölé emelkedni. Tudni kell, hogy hol tartunk most, milyenek a társadalom valóságos viszonyai. A kiindulási helyzet meghatározása nélkül a célállapotot sem lehet kijelölni. Megkérdezem, másfél évvel a választások után, lát valaki komoly szándékot, képességet egy rendszerváltás előkészítése irányában, a panaszkodáson és az olcsó populista ötleteken kívül?

   Lát valaki bármiféle konszenzus keresést a különböző politikai erők között? Könnyen belátható, hogy a  manipulálásban, lejáratásban, hazugságban magát tökélyre fejlesztette bármelyik győztes párt, nem képes az ország gondjainak megoldására. Nem képes, mert a választói akarat negyedét, harmadát jelentő "politikai" többség nem helyettesítheti a valódi társadalmi többséget.

Innen, még szebb nyerni!

 

Szólj hozzá!

2015.07.14.
16:09

Írta: Evoke

Országépítés egymás kárára?


    Belegondolt-e már valaki abba, hogy mit művelünk Magyarországon demokrácia gyanánt, lassan huszonöt éve? Juthatunk-e a közös  értékekben való megegyezés, az ebben a szellemben végzett közös erőfeszítések nélkül ötről, akárcsak a fél hatra is? Ebben az országban valamikor eredményesen űzték a focit, alapkövetelményeivel szinte mindenki tisztában volt. Hogy megvilágítsam a bevezető kérdéseket, a fociból veszek egy példás idézetet: "Senki sem lehet jobb a saját csapatánál." Járjuk körül egy kissé, ezt a láthatóan sokak számára érdektelen témát. Az érdektelenség abból látszik, hogy mennyi gondolkodás, vacillálás előzi meg akár egy LOTTÓ cédula kitöltését, egy autó megvásárlását, miközben az életünk valóban fontos kérdésein nem vagyunk hajlandók elgondolkozni. Mintha bármit is újrakezdhetnénk, vagy semmissé tehetnénk.
    Kedves magyar polgártársaim, még mindig a "nagyhal megeszi a kicsit", vagy egy hangyaboly szintjén áll az egyéni és társadalmi tudatunk? Kit érdekel a saját sorsa, pláne a többieké? Kétségtelenül vannak az országban olyanok, akik a többiekhez képest sikeresebbek, annak is gondolják magukat. Azonban mennyivel többre juthattak volna egy normális országban, ahol nem egymásnak vagyunk a legnagyobb ellenségei, ahol értelmes "közlekedési" szabályok működnek, ahol kiszámítható a holnap, ahol nem kezdünk elölről négyévente mindent, elherdálva a nemzet erőforrásait.
    Nem a demokráciával és nem is a politikával van baj, hanem a nálunk megvalósult gyakorlatával, a rendszer működésében résztvevő összes szereplővel. Vannak ugyan ritka kivételek, jó ötletek, jó szándékok, de ugye a "csapat" miatt, nem tudnak érvényesülni.
Nem képzelem azt, hogy a világ más tájain minden tökéletes, hibátlan. Ez a ő gondjuk, felelősségük. De, hogy Magyarországon mi van, azért nekünk kell helytállnunk, egyénileg és a közösségek szintjén egyaránt.
    Tehát akkor Mi is van? "Elk..tuk, nem kicsit, nagyon!" Ezt a páratlan lehetőséget, a demokráciát! (Már megint a "csapat"!) Az okokat most nem érintve, csak az eredményt próbáljuk leírni. Az aktívan politizálók, mely halmazba a pártokban tagdíjat fizetők körét értem, (összlétszámuk a népesség 1-2%-a.) hatalmas lendülettel vetették magukat a hatalomért, legfőképpen a kasszakulcsért folytatott küzdelembe. Anyagi hozadék, csak a tisztségviselők számára realizálódik, a talpasok a dicsőségért, a zászlóért, a Vezérért dolgoznak. A választások során megszerzett pozíciók, a velük járó lehetőségek, mint "zsákmány", funkcionáltak a pártok és holdudvaraik számára, kisajátították az államot és intézményeit. A demokráciát csak mint küzdőteret, a győztes mindent visz lehetőségeként fogták fel. Ennek a primitív, atavisztikus tevékenységnek, immoralitásnak eredményeként mára a társadalom egy tőle elkülönült kaszt, a politika "elit" túszává vált. A céljuk: "most és mindörökké"! Jelenleg:"folytatjuk"!
    Ez az elkülönült kaszt, nem egységes tömb, különböző szándékú, képességű személyek alkotják, az sem kizárt, hogy vannak köztük megújulást, a politika becsületét helyreállítani szándékozók. A dolog szépséghibája, hogy még nem látszanak markánsan, nem jelentkeztek be a nyilvánosság előtt. Az elit fő haszonélvezői, a társadalom megosztásáért, a helyben járásért, az információk tudatos manipulálásáért felelősek, sosem fognak önkritikát gyakorolni, elismerni hibáikat, tévedéseiket. A rendszer fenntartásában érdekeltek. Látható ez abból is, hogy huszonöt év alatt egyetlen lépést sem tettek a demokratikus ismeretek terjesztése, a részvételi demokrácia, az autonómiák erősítése érdekében! Igyekezetük a megszerzett hatalom birtokában a "kormányozhatóság" növelésére irányult, ami magyarul az állam, a bürokrácia erősítését, túlhatalmát jelenti.
    A politika nemes és fontos feladata a huszonegyedik században, nem a magáncélú hatalomról szól, hanem az egyéni és csoportérdekek összehangolásáról, konszenzus létrehozásáról, a társadalom közös érdekeinek biztosításáról. Tessék mondani néhány élő példát erre! Regnáló pártjaink az anyatejjel szívták magukba a kompromisszum képtelenséget, az erőből, mások kizárásával való magatartást. Ha elvétve felvetődött náluk az összefogás gondolata, az csak a hatalomhoz szükségesnek látszó többség eléréséről szólt, a magát legerősebbnek képzelő párt mögé, érdekében. Hol látszik itt konszenzus? Közönséges üzletről van itt szó.
    Elég gyakran találkozunk a magyar rögvalósággal kapcsolatban, egyáltalán nem alaptalanul, negatív megállapításokkal. Jobbágymentalitás, alattvalói magatartás, vezérelvűség. Nem hallani tömeges méretű tiltakozást, elutasítást, cáfolatot velük kapcsolatban, végül is lelke rajta, ha valaki azonosulni tud velük. Azt viszont merem remélni, hogy a többség számára elfogadhatatlan az, ha dilettáns, félművelt, kártékony alakok ostobának tekintik személyében és népként is. Mérhetetlen önhittség és a nép iránti tiszteletlenség manifesztálódik egymást követő kormányaink tetteiben, kommunikációjában, képviselt elveiben.
Két lottócédula kitöltése között, álljunk meg egy pillanatra, gondoljuk meg, jó ez így nekünk, ezt akarjuk? Végül is ki a kenyéradó gazda ebben az országban?

Innen szép nyerni!  

1 komment

2015.06.29.
09:49

Írta: Evoke

Megalakult a DEKA-FŐNIX mozgalom.

 

 

   Június huszonnyolcadikán tartotta 5. plenáris ülését a kishitűek által már többszörösen eltemetett DEMOKRATIKUS KEREKASZTAL. Idézet az alapítók felhívásából:"Magyarország sorsáért való aggodalommal eltelve ezért azt javasoljuk a dolgok alakulásáért felelősséget hordozó polgártársainknak, hogy kezdjenek párbeszédet egymással. E párbeszéd révén munkáljanak ki olyan nemzeti (politikai, gazdasági, társadalmi) minimumokat, melyek lehetővé teszik, hogy a ma oly megosztott ország erői azokban egyetértve, közösen kereshessenek kiutat. Magunk ilyen minimumnak javasoljuk a köztársaság, a demokrácia helyreállítását, hazánk európai irányultságú értékeinek megerősítését, a rendszer társadalmi igazságtalanságainak korrekcióját." Kedves magyar testvéreim, melyik szóhoz tartozó fogalom az, aminek a felfogása, megvalósítása négy méter magas kerítés intellektuálisan és morálisan is, a legtöbbünk számára? Hosszas mérlegelés után a "párbeszéd" látszik a kulcsszónak, súlyosbítva a javasolt minimum célokkal.
    A megszületett, legyen bármi is az, születése pillanatától kezdve Kháron ladikján ül, álmos és kanyargó vizeken, ahonnan nincsen visszaút. Mivel a költészet nem pálya, maradjunk a témánál. A felhívás fanyalgást, kétkedést váltott ki a sajtó egy része, a megmondó emberek körében, a politikai pártok és a civil szerveztek egy részéből pedig érdektelenséget, ha nem ellenérdekeltséget. Volt azonban a kezdeményezés tetszhalottá válásának belső oka is bőven. Ha egy mozgalom, közösség, a saját céljának, csak a külső szereplők párbeszédének kialakítását tekinti, akkor az erre való hajlandóság hiánya miatt, mozgásképtelenné válik. Még a bázisdemokrácia platformján állva is  szükséges a szervezettség minimális szintje, ügyvivők, szóvivő kijelölése akár rotációs alapon is.
A kétségtelenül jó szándékú, ezt másokról naivan feltételező, céljaiban, eszközeiben bizonytalan, szervezetileg, módszertanilag kialakulatlan kezdeményezést szétfeszítette a rendkívül sokszínű, egymástól különböző törekvés, amely az eseményhez csatlakozókat jellemezte. A hátráltató tényezők ellenére megindult a munka, kidolgozásra és elfogadásra került a DEKA értékeinek összeállítása, tartalmas vita bontakozott ki az alkotmány kérdésében. Mindezek azonban nem tudták ellensúlyozni az eltérő törekvések, személyi és csoportérdekek, az egyeseknél meglévő demokrácia deficit, a mutatkozó társadalmi érdektelenség és megváltozott politika helyzet együttes hatását. Gyakorlatilag március 22.-e óta "lefagyott" a tevékenység. A tavaly ősz óta megjelenő, rendszerkritikus tüntetési hullám, a választásokon látható távolmaradás jelezte a társadalom elégedetlenségét a rendszerváltást követően kialakult, majd deformálódott politikai, gazdasági állapotokkal szemben. Az emberek, csoportok közösségek rájöttek, hogy nem ilyen lovat akartak. A formálissá ügyeskedett demokrácia, az igazságtalan és koncepció nélküli termelési, elosztási viszonyok, a kibontakozó, a két háború közötti helyzet restaurálására irányuló, a magánéletet, a tudatot manipulálni igyekvő kormányzati tevékenység, egyre kevésbé tolerálható. Ugyanakkor aktív, erős, vezetésre képes ellenzék nincs a láthatáron.
    A nem jó irányú folyamatok változatlanul indokolják a megoldás keresését, a társadalmi aktivitás fokozását. A DEKA tevékenységét felújítani, racionalizálni, a lehetőségeknek jobban, reálisabban megfelelő tevékenység folytatása mellet elkötelezettek körlevélben fordultak valamennyi, a DEKA munkájában korábban aktívan résztvevőhöz, az ötödik plenáris ülés összehívásával. A megjelentek úgy döntöttek, hogy folytatják a megkezdett munkát DEKA-FŐNIX mozgalom néven, mely a korábban kidolgozott értékek alapján áll, nem tekinti magát valamennyi társadalmi erő integrálójának, keresi az együttműködés lehetőségét a már meglévő progresszív szerveződésekkel.
    Örömmel állapítható meg, hogy az alapító kezdeményezők felhívása nyomán létrejött mozgalom elkerülte a szokásos forgatókönyv szerinti felbomlást, elsüllyedést, képes megújulni, tevékenységét a valósághoz igazítani. Lehet vigéckedni, poénkodni az ebből élőknek, a mozgalom folytatja munkáját. Magyarországon bevett gyakorlat azt nézni, hogy miért nem lehet valamit megcsinálni, nem elismert a tapasztalatlanságból következő tévedés joga, csakis a tökéletes megoldás a jó. Van erre bárki részéről példa?

Innen szép nyerni!

Szólj hozzá!

2015.06.24.
14:30

Írta: Evoke

Lőni kell az illegális határátlépőkre? A gyerekekre is?

 

 

   A hamis hírek, valótlan, jó estben pontatlan információk, képzetlen sajtórobotosok, tájékozatlan állami tisztviselők borzolják az idegeinket vagy terelik el a figyelmünket életünk fontos kérdéseiről. A hozzáértés és az őszinteség, a logikus érvelés kiveszett a közbeszédből?
    Felteszek néhány magyar és egyben európai állampolgári kérdést. Ha valaki tudja rájuk a választ, akkor ne kíméljen bennünket, ossza meg velünk az igazságot! Egyáltalában az EU be akarja fogadni a bevándorlókat? Az EU támogatja az illegális bevándorlást, határátlépést? Ez a tagállamok közösségének vagy csak a Bizottságnak az álláspontja? Ha az EU a bevándorlás és a tömeges letelepedés pártján áll, miért küldené vissza őket a határátlépés helyének, az ujjlenyomat rögzítésének néhány országába? A Dublin III. rendelet csak a schengeni határok országainak felelősségét hivatott megállapítani? Van EU által kidolgozott terv arra, hogy mi történjen azokkal, akiknek elutasították a letelepedési kérelmét? Ki finanszírozza az ezzel kapcsolatos költségeket? Hogyan akadályozzák meg az illegális belépést az érintett országok?
    Hosszan sorolhatnánk a tisztázatlan kérdések sorát. A válaszok hiánya mutatja az EU és a tagországok állami bürokráciájának, az ügyben véleményt mondó szakértők, jogászok impotens, halogató, korlátolt felelősségű hozzáállását a súlyos kérdéshez. Jellemző a szobatudós gondolkodásra , ahogy arról nyilatkoznak, hogy a szerződésben nincs benne, a felmondás lehetősége. Csak megkérdezem, az benne van, hogy mi történjen a szerencsétlen menekültek százezreivel? A szerződés csak ideiglenesen lett felfüggesztve, nem felmondva, nem baj?
    Az egész valóságos, súlyos kérdést politikai, jogi csűrés- csavarás szintjén tárgyaljuk, a lényegi megoldás közös kidolgozása helyett.

   A fentieken túl őszinte, becsületes, demokratikus választ kell adnunk a menekültek kérdésére. Ez a válasz meg fogja mutatni, hogy milyenek is vagyunk mi, ma élő magyarok, egyfajta bizonyítványt állít ki rólunk a világ szemében.Láthatóvá válik, hogy hazánk érdekeit a humanizmus és az egoizmus milyen fokú összeegyeztetésével akarjuk képviselni  A korrekt megoldás a tények csúsztatásmentes ismertetését követő társadalmi vita, majd  egy Magyarországra nem igazán jellemző népszavazás lenne. A népszavazás kérdésének megfogalmazásába, a szavazás ellenőrzésébe, lebonyolításába, minden jelentős társadalmi szervezetnek szükséges részt vennie. 

Innen szép nyerni!

3 komment

2015.06.22.
14:52

Írta: Evoke

Menj el szavazni! A te voksod pont annyit ér, mint a miniszterelnöké.

 

 

   Naponta alakulnak, jönnek létre új szervezetek, társadalmi kezdeményezések, amelyek, érzékelve hazánk morális, politikai, gazdasági, kulturális válságát, lassan harminc éve tartó helyben járását, jószándékkal keresnek új megoldásokat az áldatlan helyzetre. Erőforrások, tapasztalat, a médiákban való megjelenés nélkül is felvállalni kényszerülnek a szélmalomharcot, mert az a tapasztalatuk, hogy a megcsontosodott hivatalos politikának nincs akarata, tehetsége egy fejlődési pálya elindítására.
2015-ben jött létre, jelent meg parányi pontként a világhálón az Európai Magyarok Közössége facebook oldal és a vele szerves kapcsolatban lévő Demokrata Kávéház csoport. Mottójuk: Az Európai Magyarok Közössége cselekvő részt vállal abban, hogy Magyarország közelebb kerüljön Európához, a magyar emberek pedig az európai léthez. Személyes kapcsolatok, közösségépítés, előadások a gondolkodás és a véleménynyilvánítás etikus szabadsága alapján.
   Élek a jogommal, ugyan a saját véleményemet fejtem ki, de a többes szám használata nem teljesen indokolatlan. Teszem ezt olyan szándékkal, hogy talán sikerül néhány olvasót rávenni a téma átgondolására, netán vélemény, kiegészítés közlésére.
Magyarországon, a rendszerváltást követően, a társadalmi és politikai viszonyok változásai sajátos, mondhatnánk "magyaros" utat jártak be. Az új struktúra nem a nép alulról jövő kezdeményezéseként, hanem az állampárti reformerek, a különböző ideológiai alapon álló értelmiségi csoportok tárgyalásai, alkui nyomán jött létre. A létrehozásában résztvevők közös jellemzői a következők voltak. Szinte mindnyájan a pártállami viszonyokban szocializálódtak, a népre való hivatkozásaik ellenére, a társadalmat kiskorúnak, az igazi demokráciára éretlennek tartották, egyfajta értelmiségi gőggel a maguk szűk, belterjes köreiket tekintették a kormányzás elhívatott, arra legmegfelelőbb letéteményesének. A nép tisztelete, a demokrácia iránti belső elkötelezettség hiánya, a hatalom és a társadalmi erőforrások megszerzése utáni vágy, azok zsákmánynak tekintése tették olyanná a páratlan lehetőséget, mint amilyenné azóta vált.
Hol tartunk most?
Közös erőfeszítéssel sikerült egy virtuális "demokráciát" kialakítani, ahol bármi megtörténhet. Ennek a miniszterelnök által munkaalapúnak, illiberálisnak nevezett áldemokráciának mik a jellemzői? A demokrácia csak formális, a nép valóságos beleszólása a saját ügyeibe egyre inkább elméleti lehetőséget jelent. A társadalom jelentéktelen nagyságú, a néptől elkülönülő, szinte a parlamentben, önkormányzatokban, pártszékházakban született része, a politikai "elit", tartósan rátelepedett a magyar nép nyakára. Tevékenységük nem szolgálja az ország érdekeit! Az állítást igazoló néhány, nem reklámozott adat. Miközben a GDP növekedése1990 és 2017 között 47%, a lakossági fogyasztás növekedése 32%. Rontja ennek az átlagot jelentő számnak az értékét a jövedelmek aránytalan eloszlása a társadalmi csoportok között. Az alacsony növekedés mellett, a privatizáció során a nemzeti vagyon nagy része elkerült a társadalom közös tulajdonából. Az értük kapott, ár alatti ellenértéket feléltük, magánzsebekbe vándorolt. Mindeközben az államadósság értéke tartósan magas, az elköltött háromezer milliárdnyi nyugdíj megtakarítás és az EU-tól évente kapott ezermilliárdos nagyságrendű nettó forrás ellenére. Az 1989-es 5,1 millió munkavállaló helyett ma nyolcszázezer fővel kevesebben dolgoznak, beleszámítva a kétszázezer közmunkást. A beruházások alacsony szinten állnak, a befektetések hiánya miatt.
A gazdaság kvázi stagnálásán kívül az ország ezer sebből vérzik. Milliók élnek a szegénységi szinten, folytatódik az egészségügy, az oktatási rendszer leamortizálódása. A társadalmi rétegeket a nagy képességű elit és hozzájuk csatlakozó média végletesen megosztotta, szembeállította egymással. A regnáló kormány egyúttal "szabadságharcot" vív az EU-val, az USA-val, a menekültekkel, a szomszédainkkal, a jelennel és a múlttal.
   A politika rendszer működtetésének nélkülözhetetlen, talán leghatékonyabb része az információk, a közvélemény, a szekértáborok tudatának, véleményének hazug, aljas manipulálása. Ez nem csak hazánkra jellemző törekvés, de nálunk kiemelkedő szintet ért el.
   Az Európai Magyarok Közössége egy alakulóban lévő, hivatását, identitását, tagjainak közös elképzeléseit összehangoló, azon közösen munkálkodó szervezet. Nem gondoljuk, hogy birtokában vagyunk a bölcsek kövének, azt azonban igen, hogy senkinek sem akarunk rosszat, de a többségi társadalom számára feltétlenül jobbat! Ez a gondolat a magyar politika történetében paradigma váltást jelent. Történelmileg visszatekintve azt látjuk, hogy a politikai rendszert aktuálisan uraló pártok hirdetett célja és gyakorlata köszönő viszonyban is ritkán voltak egymással. Egy példa, a korabeli szamizdat irodalom megfogalmazása és a személyes tapasztalatok alapján:" A párt a munkásosztály nevében, de nem a munkásosztály érdekében gyakorolja a hatalmát!" A regnáló kormány a Nemzeti Együttműködés Rendszerét hirdeti, de tevékenysége a saját gazdasági holdudvarának megerősítésére, a két világháború közötti időszak restaurálására irányul, miközben az alulképzett, szegény, hátrányos helyzetű, munkalehetőség nélküli, a privatizáció során kisemmizett milliókat az út szélén hagyja. Kívánatosnak tartjuk az eddigi pártpolitikai gyakorlatot meghaladóan azt, hogy a mindenkori kormánypolitika ne csak egy párt, egy réteg, egy klikk érdekében sajátítsa ki az adó és járulékelvonások során, a nemzet által megtermelt jövedelmet, hanem azt a társadalom többsége által támogatott, a felemelkedést elősegítő célokra használja. Nem egyenlősdit hirdetünk, de egyenlő jogokat. Azonos képességek esetén, melyek kialakulását segítjük, esélyegyenlőséget. Nincs két egyforma képességű, teljesítményű ember! Olyan elosztási rendszert támogatunk, amely a valós teljesítményeket honorálja, nem akadályozza az alkotó tevékenység kibontakozását. A társadalmi teherviselésben, felelősségvállalásban mindenki arányosan részt vállal. Célunk az európai értékrenden alapuló, alkotmányos Köztársaság megteremtése, ahol az állam és az önkormányzatok szolgáltató, segítő, és nem korlátozó lehetőséget kapnak. A demokrácia kétezer éves fejlődése során kialakult, a fékek és ellensúlyok működésén alapuló jogállam a cél, ahol a jog betartása az államra is kötelező. Erősíteni kívánjuk a közösségek, autonómiák, szakszervezetek, civil szervezetek, a közvetlen demokrácia fórumait, lehetőségeit. A társadalmat érintő nagy kérdésekben való döntések párbeszédet, egyeztetéseket igényelnek. Növelni akarjuk a döntésekért való felelősségvállalást, elítéljük a hatalommal való visszaélést, a korrupció minden formáját. Az átláthatóság biztosításával, beszámolási kötelezettséggel erősítjük a jobb közérzet kialakulását.
   Tevékenységünk fontos területe, a mára mesterségesen kialakított megosztottság csökkentése, az érdekcsoportok közötti árkok betemetésének elkezdése. Épeszű ember nem gondolhatja, hogy egy akármekkora párt és hívei képesek az ország, a nép egésze helyett előrelépni, erőt felmutatni, hatékonyan képviselni az ország valós érdekeit. Ezt a célt a különböző, az együttműködésben érdekelt összes erő párbeszéde során kialakított, nemzeti minimumcélok elfogadásával látjuk elérhetőnek, mindenféle előzetes címkézés, kirekesztés, feltételek szabása nélkül, a demokrácia elfogadásának bázisán.
   Nem kevésbé fontos feladatnak tartjuk, a hazug, manipulált információk és terjesztőik leleplezését, a hazugságok tényekkel való cáfolását.
A fenti, vázlatos célok megvalósítása, szívós, kemény munkát, türelmet, társadalmi aktivitást, együttgondolkodást és cselekvést igényel. Ehhez a munkához kérünk segítséget, támogatást, csatlakozást.

Innen szép nyerni!

10 komment

2015.06.12.
12:52

Írta: Evoke

Igazság, felelősség, politikai haszonszerzés?

 


    Mára le kell vonnunk, a számunkra elfogadhatatlan gyakorlatból a következtetést, a politika és szolgáló leánya a média, többségében képtelen az igazságról őszintén beszélni. Ennek a manipulált mellébeszélésnek számos oka van. Az okok között első helyre a politikai haszonszerzés, a szavazóbázis erősítése, növelése kerül. Miért is? A hatalom birtoklása számos előnnyel jár, elsőrendű érdeke a szereplőknek. Második helyre tehető a világ, a valóság korrekt, objektív látására való képtelenség. A közbeszédet idáig kizárólagosan alakítók, szekértáborok lakói, lejárt, ma már érvénytelen panelekben gondolkodnak. Tovább súlyosbodik a helyzet a társadalom tájékozatlansága, az egyének saját, önálló véleményének hiánya miatt. Igaz minek kell az ilyesmi, hiszen csak a soha meg nem ismétlődő életünkről van szó!
    Sajnos ez a hazug, fals, önérdekű viszony az élet minden területén tapasztalható. Vizsgáljuk meg a kérdést a kibontakozó plakátháború kapcsán. A szekértáborok ideológusainak mit sikerült egy súlyos, valóságos jelenségből megérteni és a célközönségük felé kommunikálni?
    Először a tényekről néhány szó. Elvileg ugyanazzal a jelenséggel állunk szemben mindnyájan, csak nem ugyanúgy értelmezzük. Az is elképzelhető egy kis optimizmussal, hogy eddig még normálisan, mint kellene, hasonlóképpen ítéljük meg a migrációt.
Nem állítható, hogy ismeretlen folyamatról lenne szó, a történelem során mindig is létezett. A különböző népek a természeti feltételek, demográfiai okok, az erőviszonyok változása miatt állandóan háborúkra, vándorlásra kényszerültek. Annyiban tekinthető újnak a helyzet, hogy napjainkra a világ népessége meghaladta a hétmilliárdot, tovább növekszik, végletesen megosztott, gazdasági, vallási, kulturális téren egyaránt. A kölcsönös érdekek figyelembevétele erősen korlátozott, az erőviszonyok egyenlőtlensége miatt. A jobb helyzetben lévő, a humanizmust, demokráciát, keresztény értékrendet valló országoknak haladéktalanul közös álláspontot, cselekvési programot kell kidolgozniuk a probléma emberséges, még kezelhető megoldására. A megoldás egyenlőre halványan látszik, általánosságokban mozog, valószínűleg az eltérő érintettség miatt. A "történelmi" megoldások, mint a háborúk, civilizációk összeütközését okozhatják az atomfegyverek korában, ez is egy elkerülendő lehetőség. Nem beszélve arról, hogy akkor végül a magas szintű értékrendünk, üres beszéddé degradálódna. A szakemberek évek óta elemzik a migráció jelenségét, irányait, méreteit, kulturális, gazdasági következményeit. Kezelésére készítettek javaslatokat is. Miért nem téma ez a sajtóban, miközben hetek óta beszélünk a bevándorlásról?

   A politika és a média, kevés szót ejt a mérhetetlenül súlyos probléma tényeiről, a felelős döntéshez szükséges ismeretekről.
Amiről hallhatunk orrvérzésig, az nem egyéb, mint a politika által fontosnak tartott, a híveiket egységbe tömörítő propaganda.

A kormánypártoknak odáig sikerült eljutni, hogy egy újabb, idegenellenes, tartalom, etika nélküli plakátakciót kezdeményezett,  Nemzeti Konzultációt folytat a kenyérféltés, az önzés, a riogatás, a gyűlölet felkeltésének céljából. A valódi gondokról és megoldásukról egy szót sem tud ejteni! Némileg biztató jelenség, hogy társadalmunk mentális állapota mégis csak magasabb, mint azt az akció kitervelői gondolták. Jelentős mértékben elutasítják a kezdeményezést, ellen kampány bontakozott ki, melyet egyre többen hajlandók finanszírozni is.

   A kibontakozó ellen kampány jogosan ítéli el a gyűlöletkeltést, próbál a jobb érzésű emberekből a kormány politikájával szemben álló közösséget kovácsolni. A kommunikációjuk hiányossága, gyenge pontja az, hogy szintén nem beszélnek a tényekről, a megoldásról, a migrációval járó gondokról, szót nem hallunk tőlük a szerintük helyes megoldásokról, elképzelésekről.
Az ezzel kapcsolatos lelkes kampányolásból az jön le az emberek egy részének, hogy ez az oldal támogatja az ellenőrzés nélküli, korlátlan, akár illegális bevándorlást, letelepedést anélkül, hogy erről világ, vagy EU szinten egységes álláspontot alakítottunk volna ki.
Tisztázatlan, nem egységes az álláspont a letelepedő bevándorlók országokban való elosztása, az ennek során felmerülő szociális, egészségügyi, szakképzési, beilleszkedési, lakhatási feltételek, munkalehetőségek  biztosítása, finanszírozása kérdésében.

Nem kellene a felelős politikának és médiának erről is szót ejteni a hecckampányon kívül? 

Innen szép nyerni!

 

2 komment

süti beállítások módosítása