Jobb napot Magyarország!

Pénteken délután a húsboltban, napi vásárlásaim utolsó helyén, szokatlan dolog történt velem. Elhagytam az irataimat és a nálam lévő, el nem költött néhány ezer forintot. Szokatlan azért, mert ugyan egyre gyakrabban nem találok meg valamit, ami éppen kellene, de mivel semmit sem szoktam igazából elveszteni, nem izgulok, idegeskedem. Valami genetikai optimizmus azt súgja, az univerzum dédelgetett öreg gyermeke vagyok, jó helyen a bőrömben, az időben, tragédiáktól, betegségektől megkímélve, az egészség illúziójával, mozgásra és pihenésre képes állapotban, érdeklődően és éhesen, nyitottan a világra. Kell ennél több az én koromban?

Ebben az idilli állapotban, hideg zuhanyként ért a gondolatban felidézhetetlen figyelmetlenség, hogyan történt, mi történt? Azonnal visszamentem a boltba, de nem tudtak segíteni, senki sem adta le a holmimat.

Némi csalódottságot éreztem, a gondolataim látszólag összefüggések nélkül követték egymást. Elbizonytalanodtam, a semmi ágán éreztem magamat. A társadalom és a közöttem idáig nem tudatosodott, a bürokrácia által teremtett köldökzsinór megszakadt. Akadályoztatva leszek egy ideig az ügyintézésben, utazásban, pénzfelvételben, talán az orvosi ellátásban is, mi ilyenkor a teendő, mire számíthatok a továbbiakban, milyenek a honfitársaim, és miért ilyenek?

Felhívtam a rendőrséget az információkért, korrekt tájékoztatást kaptam tőlük. A esetleges visszaélések elkerülése végett személyesen bejelentettem a kapitányságon az eseményt, így letiltásra kerülnek az okmányok. Pótlásukra az okmányiroda jogosult. Mivel pénteken délután nincs már félfogadás, erre csak hétfő délelőtt volt lehetőségem.

A hétvége gyorsan és kellemesen telt a számomra, barátaim társaságában elmélkedtünk az élet és a világ dolgairól, az emberi és társadalmi tudat dimenzióiról, spirituális értékekről. Hazatérve azonban elgondolkoztam azon, hogy az okmányaim megtalálójának mi járhat a fejében, milyen ember lehet? Eltelt a szombat, a vasárnap, a címem nem titok a számára és sehol semmi! Mivel hülyeségből jól állok, analógiát kreáltam egy régi vicc és a helyzetem között. Valamikor, valahol az „átkosban” két régi barát, hosszú idő után találkozik. Beszélgetés közben, észlelve a másik fogainak rossz állapotát, elhangzik a baráti kérdés: miért nem csináltatod meg a fogaidat? EZEKNEK?--hangzik a válasz.

Kishitűségemben, kételkedni kezdtem abban, hogy „EZEKÉRT”, a honfitársaimért, érdemes-e bármit is tenni, sorsuk javításáért aggódni, tevékenykedni? Hiszen nem is létezem a számukra, képesek egy ilyen esetben is, irracionálisan és tisztességtelenül viselkedni egy talán szerencsétlen, esetleg már szenilis károsulttal.

Hétfőn délelőtt az okmányirodába indulva, szokásom szerint belenéztem a postaládámba. Örömmel és az emberbe vetett hitem megújulásával pillantottam meg a kopott irattartómat. A pénzen kívül, a számomra fontos, és más számára értéktelen okmányok, papírcetlire írt feljegyzések, emlékeztetők, gondos, emberi kiválasztás és összeállítás után visszakerültek hozzám.

Úti célt változtatva, az okmányiroda helyett a rendőrségre indultam, az irataim megkerülését bejelenteni. A gyönyörű napsütésben bandukolva arra gondoltam, hogy alapvetően nem az emberek rosszak, hanem sokuk számára az életük körülményei a méltatlanok. Segítséget jelent számukra a megtalált pénz, szükségük van rá! De lelkük mélyén él az emberi segítőkészség, valamiféle szolidaritás a másikkal. Nem tudom rekonstruálni az irattartó útját, hogy milyen módon került a zárt lépcsőházban lévő postaládámba, a megtaláló hozta vissza, vagy valaki más? Igazából nem is lényeges. A lényeg az emberi segítőszándékon, a cselekedeten van, amit jóérzéssel megköszönök a közreműködőknek.

Úgy látszik, hogy nem töltöttük fölöslegesen Európában az elmúlt ezer esztendőt.

Ligeti György

Nyugodjon le mindenki, vegyünk egy mély lélegzetet!

Bár jó hír, de ne tegyünk úgy, mint a NER politikusai: Az ellenzék jobban teljesít! Fontos „Momentum” az aláírások nagyszámú összegyűjtése, azonban ezzel nem a háború, csupán egyetlen csata sorsa dőlt el. A vesztes oldal kiléte nem kérdéses, presztízsvereséget szenvedett a kormányzati arrogancia, a felelőtlen, irreális kalandorpolitika, az „igazi, a többség” demokráciájáról szóló üres duma. Erősíti a kapott gyomros hatását a kormányzat képviselőinek, szószólóinak zavarodott, csapnivaló reakciója a helyzetre. Igaz, Kósa Lajostól, Gulyás Gergelytől ennél több nem igen várható.

De ki a nyertes ebben a csörtében, mit értékelhetünk pozitívan?

Mindenekelőtt a magyar nép nyert azzal, hogy ezermilliárdos nagyságrendű, jórészt további államadósságot növelő kiadást elkerült a budapestiek véleményének kinyilvánításával, az összegyűlt nagyszámú aláírással. Polgáraink érettebben, felelősebben képesek megítélni hazánk gazdasági fejlettségét, lehetőségeit, a fejlesztések fontossági sorrendjét a kormánynál.

Nyert a Momentum Mozgalom, elsősorban ismertséget, másodsorban elismertséget a bátor kezdeményezésért, a kitartó, szervezett munkájáért, a politikai érzékéért, helyzetfelismerésért.

Jó érzést, sikerélményt, reményt, önbizalmat nyert mindenki, aki valamilyen formában részt vett a munkában. A csatlakozott pártok, önkéntes civil aktivisták és a polgárok ismét megtapasztalhatták, hogy nem reménytelen normális célokért megmozdulni.

Fotó:Nagy Béla-Magyar Nemzet.

Ez a néhány hét mindenképpen előrelépés a demokrácia fejlődésében, tendenciákra mutatott rá és határokat feszegetett. De ostobaság lenne győzelmi tort ülni, tömjénezni magunkat. Az ellenzéki megosztottság nem változott, a legnagyobb kisebbség, a FIDESZ-KDNP támogatottsága a politikailag aktív, pártválasztók táborában meggyőző nagyságú. Továbbra sincs, hét év „meditáció" után sem, meggyőző ellenzéki jövőkép, megvalósítható és hihető elképzelés arról, hogy hogyan és miből oldhatók meg az ország gondjai? Súlyos teher az is, hogy egy választási kényszer által, pártelitek egymás közötti alkudozása során, a választók jelentős része által hiteltelenek tartott, korábbi eredményeire, a szakszerűségre nem nagyon hivatkozható koalíció, mennyire lehet meggyőző, új támogatók tömegeit magához vonzó? A választási győzelemhez a „technikai” megoldások véget nem érő keresése biztosan kevés lesz. Nem beszélve arról, hogy a választópolgárok nem ostobák. Az országot a választások után, már másnap is kormányozni kell, hibátlanul, meggyőzően, erős ellenszélben. Az eddigi alkudozások során, mely nem értékekről, majdani közös kormányzásról szólnak, szinte kizárólag a miniszterelnök személyéről és a biztosnak tűnő parlamenti ülőhelyekről folyik a vita. Hasonlóan 2014-hez. Ez a témaválasztás bizony, kérdőjelessé teszi az ellenzéki pártok vezetőinek alkalmasságát az ország irányítására.

Feltételezem, hogy a MoMo fiatal vezetői tanultak a 2014 óta folyó ellenzéki megmozdulások, civil kezdeményezések tapasztalataiból, nem száll el a kétségtelenül sikeres belépőjük után a realitásérzékük. Az összegyűlt 266 ezer aláírásban, tükröződik a Momentum nagyon értékes munkája, de nem neki szól, hanem az olimpia megrendezésének erőszakos, a nép megkérdezése nélküli tervének. A tervezett internetadó ellen tüntető százezer ember, nem Gulyás Balázsék kedvéért vonult az utcára 2014 őszén. Ők ügyesen, gyorsan reagáltak egy politikai „magas labdára”, megelőzve a politikából élő pártokat, a kormányzat meghátrált, ahogy remélhetőleg most is kifog hátrálni az elképzelése mögül. Arra próbálok rámutatni, hogy egy impotens ellenzéki pártstruktúrában egy új kezdeményezésnek van keresnivalója, létjogosultsága, de nagyfokú körültekintés, szívós munka, értelmes, nem megosztó kommunikáció, program szükséges a sikerhez. Amikor egy új párt, hirtelen felindulásból ekézi a többieket, tudnia kell különbséget tennie a vezetők és szimpatizánsok között.

A rendszerváltást követő választásokon átlagosan 5-5,2millióan vettek részt, ez 2018-ban sem valószínű, hogy másképpen alakulna. Egy új párt számára is ez az elérhető szavazóbázis. Ezzel kell okosan, tapintatosan, meggyőzően bánni.

Tudnunk kell, hogy 2018 után is folytatódik az élet, valamint már az is pozitív eredmény lenne, ha az új parlamentben a mainál nagyobb ellenzéki részvétel alakulna ki.

Végezetül lelepleződik, megfigyelhető egy sajátos szemléletmód, melyet a politikusoknak, a médiának illene megérteni. Mindent a politikai szembenállás szempontjából képesek csak látni, megítélni. A Nolimpia kezdeményezés kapcsán a kutya sem a lényeget, a felelőtlen, megalapozatlan pályázatot vizsgálta, hanem hogy ki lesz a győztes, melyik oldalnak hozhat ez politikai hasznot. A választókat alapvetően nem az érdekli, hogy ki kormányoz, hanem az, hogy jól vagy rosszul. Pártjainkat, tagságukat, vagyis a szekértáborokat a győzelemért folytatott tevékenység annyira leköti, hogy az érdemi, társadalmilag hasznos célok és módszerek kidolgozására nem marad kapacitásuk. Talán nem is képesek rá. Marad az ország helyben járása, az egymás elleni küzdelem, a lejáratás, a korrupció.

Bár jelei még nem látszanak, bízzunk benne, hogy egyszer majd az ország felemelkedéséről fog szólni a politika, iszapbirkózás helyett!

A politikai színpad szereplői hozzák a formájukat. Mára felismerték, hogy jövőre választások lesznek, legalább a rajtvonalig el kellene jutniuk, hogy újfent megszavazhassák maguknak a tiszteletdíjuk összegét. Persze kizárólag a haza érdekében.

Ezért aztán mind a hívek, mind a vezetésre hívatottak lázas ötletelésbe kezdtek, hogyan lehetne pozícióba kerülni a megmérettetés időpontjára.

A kormánypártok, a kasszakulcs és a jövő iránti érzéketlenség birtokában, magabiztosak, a győzelmet máris a zsebükben érzik. Nem alaptalanul!. Ugyan az ország valóságos előrelépést nem tudott felmutatni az EU partnerekhez képest, http://ujegyenloseg.hu/az-elmult-het-ev-magyarorszag-szamokban-2010-2016/, de stabilizálta helyzetét a világban. A különböző területek adataiból összeállított mutatók szerint a negyvenedik és a hatvanadik hely között tanyázunk. Ezek közül egy: http://hvg.hu/gazdasag/20160121_usnews_rangsor_best_countries_magyar

A nem  fellegekben járó polgár számára, reális ez a hely, a nyújtott teljesítményünk, szellemi és anyagi erőforrásaink alapján. A dolog szépséghibája a javak, jövedelmek, képzettségünk, lehetőségeink aránytalan és igazságtalan megoszlása a társadalmunkban.

Mint látható, akadna méltó feladat, jó szándékú, hozzáértő emberek számára az előrelépés segítésében. Ebből a politikusok sincsenek kizárva.

Hogy a világ más tájain miként állnak az igazságos, fenntartható fejlődés kérdéséhez, annak csak az esetleges példa értékük miatt van számunkra jelentősége. Az előttünk álló kérdéseket, hogyan, merre, mikor, miből, nekünk kell megoldanunk. Mindnyájunknak, közösen!

Nos, ötletelünk! Meggyesi Péter a JOBBIKKAL való összefogás szükségességéről beszél. Mások az  előválasztásokban hisznek, jelöljük Majtényi Lászlót köztársasági elnöknek, Botka László legyen a miniszterelnök jelölt!

Mindezekből csak a reális mérlegelés, a társadalom tudatállapotának ismerete, vagyis a valóság hiányzik. Amikor egy hasonló értékrendet képviselő politikai oldal ennyire nem lát a pályán, felmerül a kérdés a választóban, egyáltalában érdemes-e őket támogatni? Képesek lennének együtt kormányozni?

Itt állunk a választások előtt egy évvel, „fogalmatlanul”. Nézzük a tényeket!

A magyar „demokrácia” sajnálatosan féloldalasra sikeredett, a társadalom kizárása és érdektelensége miatt. Játékszabályai, felépítése, az éretlennek tartott társadalommal szemben az egymás iránt bizalmatlan, újonnan alakult pártok „elitjeinek” alkui lettek. Ebben a rendszerben a pártok zsákmánynak tekintik a felhatalmazásuk nyomán megszerzett közösségi erőforrásokat. Időzített bombaként a rendszerben volt a lehetőség: a legfalánkabb „kisgömböc” egy szép napon mindent felfal. Megtörtént.

A CÖF óriásplakátját nevezhetjük a FIDESZ által kreált Újszövetségnek is! Nem biztos, hogy jó ötlet.

Ha az ellenzéki pártok el akarják kerülni a süllyesztőben való eltűnést, lásd: Kisgazdák, MIÉP, MDF, SZDSZ, vagy a lengyel baloldal sorsát, akkor értelmesebben kell politizálniuk a jövőben, ha nem máris túlságosan késő hozzákezdeni.. A minimum a jelenlegi állapot ismerete.

1990-óta a választásokon átlag ötmillió ember vett rész. Három millió a rendszeresen passzívak aránya. Ez az ötmillió fő az elosztható választói bázis, mely csak kis mértékben változtatható. A versengő pártoknak csak a többiektől megszerezhető szavazókkal növelhető a támogatottságuk. Hiába trükköznek, próbálnak a hátsó kapun bejutva előnyt remélni, ez így nem fog menni! Olyan új „beszédre” van szükség, amely az újraosztást támogatja. Nem a FIDESZ vagy a JOBBIK szavazók köpködésére, hanem a jóérzésű részük megnyerésére van szükség. Ez a választói réteg nem azonos a fenti pártok vezetőivel, nem jelenti a velük való „együttműködést”.

Beszélhetnénk arról is, hogy egy többpárti demokrácia pártjainak, amennyiben demokratikus pártokként deklarálják magukat, az ország érdekében együtt kell működniük érdekeik különbözősége ellenére is! Sehová sem vezet a sírig tartó ostoba gyűlölködés, az utolsó emberig való háború. Nem helyettesítheti az egész nemzet erejét, tudását, az annak töredékét kitevő FIDESZ-KDNP,  JOBBIK vagy az MSZP szavazótábora!

Mivel még csak huszonhét esztendőre vagyunk a rendszerváltástól, ne legyünk pesszimisták, türelmetlenek. Az élővilágnak, a politikai élet evolúciójának is voltak és vannak zsákutcái. Ezt élőben tapasztalhatjuk Magyarországon is. Remélhető, hogy valamikor a társadalom életéről, szervezéséről szóló tudásunk is meghaladja majd a kétszáz éve létrejött és megmerevedett, az 1%+99%os agymenés szintjét. A „hatalomgyakorlásból” a közérdek szolgálata lesz. Ebben „spirituális” átalakulásban nagy valószínűség szerint, nem a politikai kaszt lesz a kezdeményező.

http://bevandorlasbiztonsag.szri.hu/hu/#a_rendezveny

   A fenti rendezvény üdítő színfolt volt a komoly témákat taglaló, de a pártpolitikai érdekek, nézetek „spanyolcsizmájába” gyömöszölt konferenciák sorában. Hogy mi volt benne számomra üdítő? A kitűnő, szakmájukat ismerő és szerető előadók közös jellemzője volt, a pártállásuktól független, a tényeken, az ország és a magyar nép sorsa iránt érzett felelősségvállaláson alapuló demokratikus elkötelezettségük. Véleményem szerint egy érett demokráciában, valahogy ebben a szellemben illik beszélni, véleményt mondani fajsúlyos kérdésekről.

Az előadások végére merült fel bennem a gondolat, mennyi meddő hazai és európai sárdobálást spórolhattunk volna meg, ha egy kicsit okosabbak, toleránsabbak, őszintébbek lettünk volna az elmúlt két évben. Minden bizonnyal a kívánatos „nemzeti egység” is sokak számára megteremthetőbbnek, elérhetőbbnek látszana.

   Ungváry Rudolf, Sós Eszter Petronella, Ara-Kovács Attila, Jeszenszky Géza, Göncz Kinga, Bokros Lajos előadásai a „Bevándorlás, biztonság és beilleszkedés.-Veszélyben van-e Magyarország és Európa?” kérdéskörben, Kajdi József által büszkén világszínvonalúnak titulálva, érdekesen, tabuk nélkül, közérthetően hangzottak el.

Mind a jelenlévők, mind a hamarosan a Szabadság és Reform Intézet honlapján     http://www.szri.hu/   a nyilvánosság számára is elérhető anyagok segítenek bennünket egy bonyolult helyzet megértésében, a felelős saját véleményünk kialakításában.

Csak címszavakban az elhangzottakból:

A muszlim vallás és az iszlám, mint politikai kifejeződés, a migráció- menekültek-kulturális, politikai beilleszkedés kérdései. A befogadás határai. A Franciaországban „ elszenvedett” betelepülés, a „laikus” francia állam és a vallások, a társadalom válaszai a helyzetre, a Nemzeti Front erősödése, „köztársasági” stratégiája. Az arab világ és a globalizáció viszony, válasza a kihívásokra az ENSZ kutatása alapján. Miért és mennyiben működik másképpen az emberek, a kultúrák betelepülése Európában és Észak-Amerikában? Milyen feladatokat kell megoldani az EU közösségének a humánus, kezelhető, biztonságos betelepedés kapcsán? A bevándorlás előnyei-hátrányai, „embermérleg”. Ki fizeti a révészt és mennyi az? A „vegyes” kép és amikor a jó válasz így hangzik: attól függ! Identitások és szabadságok ütközése.

A katolikus szó egyetemeset jelent. Azért egyetemes, mert a katolikus egyházhoz bárki, bármilyen származású ember csatlakozhat.

Az általam alább feltett kérdések nem képezték a mai témák, előadások részét, csupán a gondolkodó polgár kérdései.

Jó az nekünk, polgároknak, hogy a mi pénzünkből, a csapból is folyó politika és a kiszolgáló média megvezetni próbálnak bennünket, hamis, valótlan információkat terjesztve? Hogy a tévedés, vagy a tudatlanság elismerése példátlan dolog? Hogy nem létezik valóban független sajtó, vélemény?

Hogy a világ legfejlettebb gazdasági térségének és demokratikus közösségének hosszú évekre van szüksége a megvilágosodáshoz, még többre a cselekvéshez?

Kommentálás nélkül: Az előadók közül többen tették fel maguknak és a szervezőknek a kérdést: nem vagyok én itt kakukktojás?

   Talán egy szép napon magától értődővé válik, hogy nem ellenségei vagyunk egymásnak, csupán ugyanarról a kérdésről másként vélekedő ellenfelek. „Ha a konzervatívok megértenék, hogy a baloldaliak szűkebb erkölcsi alapzata nem erkölcstelenség, hanem antropológiai optimizmus, bizalom a kreativitásban és a haladásban, a baloldaliak meg elfogadnák, hogy a konzervatívok hagyomány-tekintély-szentség tisztelete nem begyöpösödöttség, hanem a fennálló sikerességének teljesen ésszerű védelme, jelentős előrelépést lehetne tenni a kölcsönös megértés felé. Baloldali liberálisok és jobboldali konzervatívok kölcsönös egymást megértése különösen fontos egy olyan világban, ahol az erőre alapozó tekintélyelvű irányítás már inkább romboló, mintsem összetartó hatású a társadalom szövetére nézve, másrészt pedig a hagyományos baloldali megoldások eredménytelenek a kisebbségek társadalmi integrációjával és a gazdasági helyzetből adódó viselkedésmódokkal kapcsolatban. Ha abban az új világrendben, amely most van kialakulóban, és amelyben az európai kulturális fölényt rég elsöpörte az amerikai tömegkultúra, az amerikai gazdasági hatalmat pedig hosszú ideje sakkban tartja a Távol-Kelet, túl akarunk élni, ezt a vitát más alapokra kell helyezni.”

( Jonathan Haidt

Alibi országunkban, ahol tetteiknek csak a „kisemberek” számára vannak következményeik, politikai pártjaink lázasan készülnek a 2018-as országgyűlési választásokra. A zártkörű klub üzenetekkel bombázza szimpatizánsait a média segítségével, csatlakozz, támogass, csakis mi képviseljük az igazságot, a szakértelmet, a te érdekeidet!

A valóságban, két egymást követő választási vereség után sem jöttek rá, hogy önmagukban, a kis apparátusaikban, kevesek bármiféle eredmény elérésére széleskörű támogatás, a választói vélemények figyelembevétele nélkül. A saját ötletelésük, valamint a FIDESZ-KDNP kezdeményezéseire adott válaszaikon kívül mást nem olvasnak, nem érdekli őket, ezért mozognak légüres térben.

Tíz nappal az okt.2. népszavazás előtt a DK elnöke Londonban kampányol, a kint dolgozó magyarokat buzdítja az itthoniak választási bojkotthoz való csatlakozásának támogatására.

http://www.atv.hu/videok/video-20160922-gyurcsany-ferenc

Naiv segítő szándékkal egy bejegyzésben: http://face2face.blog.hu/2016/08/30/ne_csak_totozzunk_tegyunk_is_valamit_a_sikerert                                                                                              felvetettem egy javaslatot, melynek megvalósítása talán hozzájárulhatott volna a népszavazás biztosabb  érvénytelenségéhez. A javaslat lényege röviden:

„Látható, hogy a teljes "komolysággal" közölt számok (hány magyar él Angliában?), köszönő viszonyban sincsenek egymással. Közel lehet a reálishoz a 4-500000-es szám. Ez a szavazóbázis összemérhető nagyságú a határon túli, szavazásra jogosultak nagyságrendjével.  Mindkét halmaz tagjai csak akkor szavazhatnak, ha az erre való igényüket akár online is bejelentik. A regisztráció útján kerülnek a választói névjegyzékbe, a szavazásra jogosultak listájára. E lista 50%+1fő nagyságú részvétele estén érvényes a népszavazás. Egyszerű az összefüggés, minél nagyobb a lista, annál több személy részvételére van szükség a szavazás érvényességéhez. Az érvénytelenség esélyét jelentősen javíthatná, ha az ebben érdekelt politikai pártok, polgárok felhívására, kezdeményezésére minél több külföldön dolgozó honfitársunk regisztrálna, majd a szavazás napján érvénytelenül szavazna, vagy egyszerűen el sem menne szavazni."

A bejegyzést üzenet formájában elküldtem az MSZP, a DK, az LMP, a PM fb, oldalaira. Egyedül a DK reagált, „köszönjük” (valószínűleg egy írástudó admin), amúgy semmi reakció, senki részéről.

Mit láthat a „még” segítő szándékú polgár? A józan ész, az időtényező, a „kreatív” ellenzéki politika mérsékelt hiánya, az egyirányú és használhatatlan, választókkal való kapcsolatok szerény (rossz) példája sajnos „országos”.

Mentségükül meg kell említenem, hogy a szimpatizánsok nem túlságosan nagy tábora hasonlóan érdektelen az érdemi előrelépésben a kormánykerék utáni vágyakozáson kívül.

A „játékszabályok (NVI):

„a választópolgár automatikusan bekerül a

névjegyzékbe, de ahhoz hogy külföldön

szavazhasson, kérnie kell a külképviseleti

névjegyzékbe vételét

A regisztráció módja : levélben, online,

személyesen."

Határideje:”A külképviseleten való szavazáshoz a választópolgárnak kérelmeznie kell a külképviseleti névjegyzékbe történő felvételét legkésőbb 2016. szeptember 24-én 16 óráig a magyarországi lakóhelye szerinti jegyzőtől.”

Az NVI listájából néhány szeptember 22. adat: ennyien regisztráltak az alábbi országokból.

A fenti néhány nyilvános adat kevés ahhoz, hogy valamelyik parlamenti helyekre törekvő párt, vagy közösen mindegyik megmozduljon?

Sajnos egyetlen nap alatt jóval kevesebbet lehet megtenni, mint egy hónap alatt.

Innen szép nyerni!

Kis hazánk sajátos darabkája a Földnek.

A polgáraink fejében kialakult káosz, melyet a politika, a média, és a mindent tudó „látók” buzgón tovább növelnek, szinte ellehetetleníti az értelmes és hatékony cselekvést. Mára elvesztették a valósággal való szoros kapcsolatukat a hírek, a statisztikai adatok, képlékeny hazugságfolyamban keressük az igazságot. Már akinek egyáltalán van ilyen igénye.

Van ennek persze jó oldala is a szekértáborok lakói számára, kedvükre válogathatnak az őket igazolni látszó adatok közül.

Aprócska részletek a valóság és róla szóló tájékoztatás laza kapcsolatából.

Az október másodikára kiírt kvótaszavazás szempontjából sorsdöntő lehet, hogy a külföldön élő, szavazásra jogosultak hogyan fognak szavazni. Költői kérdés: hány magyar állampolgár dolgozik, tartózkodik külföldön?

KSH: 111 ezer magyar dolgozik külföldön | 24.hu

A 888 szerint  Londonban 96000 magyar él, de az egész UK ban is ugyan annyi. A fogalmatlanság és a megfelelési kényszer minősített esete!

http://888.hu/article-akkor-most-hany-magyar-el-londonban

http://kftkreator.hu/cikk.html

580534 magyar dolgozik külföldön összesen.

http://444.hu/2014/06/08/tobb-mint-egymillio-magyar-dolgozik-mar-angliaban/

A 444.hu a Hír3-ra hivatkozva terjeszt álhíreket, mentségükre szolgál hogy a reálisnak tűnő 300000 fő is szerepel a cikkben.

Látható, hogy a teljes "komolysággal" közölt számok köszönő viszonyban sincsenek egymással. Közel lehet a reálishoz a 4-500000-es szám. Ez a szavazóbázis összemérhető nagyságú a határon túli, szavazásra jogosultak nagyságrendjével.  Mindkét halmaz tagjai csak akkor szavazhatnak, ha az erre való igényüket akár online is bejelentik. A regisztráció útján kerülnek a választói névjegyzékbe, a szavazásra jogosultak listájára. E lista 50%+1fő nagyságú részvétele estén érvényes a népszavazás. Egyszerű az összefüggés, minél nagyobb a lista, annál több személy részvételére van szükség a szavazás érvényességéhez. Az érvénytelenség esélyét jelentősen javíthatná, ha az ebben érdekelt politikai pártok, polgárok felhívására, kezdeményezésére minél több külföldön dolgozó honfitársunk regisztrálna, majd a szavazás napján érvénytelenül szavazna, vagy egyszerűen el sem menne szavazni.

Mi teszi ezt a procedúrát indokolttá?

Október másodikán „népszavazunk” egy tisztességtelenül feltett kérdésről. Mi a baj ezzel a kérdéssel?

Ismert a magyarok többségének a véleménye és ebben a kormánypártokon kívül az ellenzék jobb és baloldali szimpatizánsai is jócskán osztoznak. Agymosás a technika, a kétségtelenül nagyon különböző kultúrák világméretű konfrontációját hirdeti. A fogalmak tudatos összemosásával kelt hangulatot az EU ellen. Talán Orbán Viktor és agytrösztje számára is ismert, hogy az EU, az Európai Bizottság, a Tanács, az EU Parlamentje más-más jogkörrel, funkcióval bírnak. Csúnya dolog összemosni őket! A feltett kérdés jogosságát igazolni igyekvő kormányplakátok az EU és a legális, nem gazdasági menekültek ellen is hangulatot keltenek.

Mi lehet Vezérünk és stábjának a célja az egész méregdrága, az EU-t semmire sem kötelező hecckampánnyal?

A belpolitika célja világos, ha a szavazás érvényes lesz, akkor egyúttal eredményes is!

FIDESZ módra kommunikálva az eredményt, elhallgatva a Jobbik és többi ellenzéki párt NEM-re szavazóinak szerepét, véres kardként lehetne felmutatni a kormány támogatottságát, mint a 2018 as választások favoritjáét.

Külpolitikailag az EU-ra gyakorolható nyomás eszközeként, az alkupozíció javításaként értékelhető a „bizonyíték” erőltetése.

Bármelyik EU tagország számára teljesen legális törekvés az érdekeinek képviselete, főképpen ha polgárainak többsége az adott kérdésben hasonlóan állásponton van. Azonban egy közösség tagjaként védhetem az érdekeimet a partnereim ELLENSÉGKÉNT való beállítása nélkül is. És most ugorjunk egyet, tételezzük fel, hogy miután miniszterelnökünk lassan kinőtte Magyarországot, valamilyen európai vezetői szerepkörben gondolkodik. Ezzel az ambícióval sincs semmi baj!

A kutya ott van elásva, hogy ezeket a célokat felelőtlen, simlis kufárként próbálja megvalósítani. Nincs tisztességes, morális, őszinte, a fair play szerinti, a saját célját és az együttműködés szükségszerűségét egyszerre támogató politikája. Se befelé, se kifelé. Annál több a kormány retorikájában az ellenség, hasonlóan a hazai közbeszédhez.

Látva ezt a gyorstalpaló reklámiskolákban elsajátítható, erőszakos kampányt, csak a szavazást érvénytelenné tevő magatartás képes befolyást gyakorolni az országot hitbizományként kezelő kormányra.

A Nemzeti Választási Iroda alábbi honlapján megtekinthető a 2016. augusztus 29-ig beérkezett kérelmek száma összesen,
értesítési cím szerinti bontásban

http://valasztas.hu/hu/ovi/735/735_5.html

Tanulságos számok: míg Romániából eddig 134420fő, addig Németországból 2965, az Egyesült Királyságból 785en regisztráltak, holott e két országban 3-400000 magyar dolgozik.

NEM KELLENE EZZEL HELYZETTEL VALAMIT KEZDENIE KORMÁNYZÁSRA ASPIRÁLÓ PÁRTJAINKNAK?

Van még egy kis idő a cselekvésre!

   Tegnap este részt vettem az Eleven Emlékmű-az én történelmem közösség által szervezett beszélgetésen a Szabadság téren. Egy szubjektív magánvélemény következik a beszélgetésen elhangzottak, a hetek óta folyó "nem kampány", és  a már hivatalos kampány tapasztalatairól, egyúttal képet alkothatunk arról, hogy a magyar polgárok, a politikai pártok, hogyan látják a létrehozott helyzetet. A következő néhány mondat nem akadémiai székfoglaló, csak szerény mankó a bizonytalanok számára. Fontos infók, szempontok a felelős, demokratikus, értelmes és humánus döntéshez kvóta ügyben!

A meghívott vendég Tóth Zoltán választási szakértő volt, a beszélgetést Trencsényi Bori és Galgóczi Péter moderálta.

A jelenlévők  talán az átlagosnál tájékozottabbak közül kerültek ki, nem tekinthető az összetételük "reprezentatívnak".

Mire jutottunk közös munkával és Tóth Zoltán szakértelmének segítségével ebben a két órában?

1. Egy demokrata számára bármilyen népszavazáson való részvétel, a közügyekben való aktív részvételt, véleménynyilvánítást, ezen keresztül az események befolyásolását jelenti. Érthetőbben: a népszavazás en bloc bojkottja passzivitást, tehetetlenséget sugall. Mondhatjuk a sugall helyett a jelent szót is.

2. Az emberek a lelkiismeretük, az intelligenciájuk, meggyőződésük szerint szavaznak, bármit is kérnek tőlük a politikai pártok.

3. Hülye kérdésre nem lehet jó választ adni.

Mi a baj a népszavazási kérdéssel?

Ebben a primitív formában feltéve, minden válasz csak a kormány legitimációját hivatott erősíteni.

Egyfajta „előválasztás” a 2018-as országgyűlési választásokhoz. Egy hatalomtechnikus

pártszövetség, a FIDESZ-KDNP támogatottságának demonstrálása a tulajdonképpeni cél, a JOBBIK és az LMP segítségével. Itt jegyzem meg, amikor valamelyik párt nevét említem, akkor véletlenül sem a szimpatizánsaik összességére gondolok, hanem csak a pártvezetésekre és az őket kritikátlanul kiszolgáló pártkatonákra, akik ezt a mindenkori támogatást kellő nagyságú anyagi előnyökért, ne adj Isten meggyőződésből nyújtják.

4. Mivel a kiírt népszavazás célja a kormány önérdekeit, az EU-ra való nyomásgyakorlást, a 2018 -as választások megalapozását, a demokratikus ellenzék lejáratását szolgálja, minimalizálni kell a tisztességtelen csapdahelyzet borítékolható eredményét. Egyetlen módon mérsékelhető a hatása, ha a szavazás nem lesz érvényes vagy eredményes, esetleg mind a kettő.

5. Az országos népszavazás akkor érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott. Eredményes országos népszavazásról pedig akkor beszélhetünk, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.

Vagyis az érvényes nemek száma kevesebb, a 8,4 millió felének a felénél, azaz 2,1 milliónál.

6. El kell menni szavazni, de érvénytelenné kell tenni. Nem áthúzással, nem a szavazólap elhozásával, hanem kettő darab X behúzásával. Ezt nem lehet manipulálni.

7. A szavazólapok ugyanis nem minősülnek szigorú számadású bizonylatnak (Magyarországon), egy csak áthúzott lap helyére, megfelelő ellenőrzés hiányában bármikor berakható egy másik szavazólap, amelyen a hamis "nem" van bejelölve.

8. A legfontosabb, hogy választási bizottságokba az MSZP delegáljon 11000 illetve 22000 személyt, hogy mindig legyen jelen egy kontrolláló demokrata tag. Ebbe a létszámba az MSZP kisebb, frakcióval nem rendelkező parlamenti pártokat is jelölhet.

9. Az 1200-1500 fős, reprezentatívnak mondott közvélemény kutatások hibaszázaléka jelentős. A matematikusok véleménye szerint  teljes képet  3% nagyságú minta alapján lehetne alkotni, ami durván 240000 főt kívánna. Nem a közvélemény kutatókon, hanem pénzen múlik a dolog, a jóval kisebb minta is elég jól tájékoztat.

http://magyaridok.hu/belfold/matol-indul-kampany-914341/

A szavazókörökbe a parlamenti frakcióval rendelkező pártok delegálhatnak megfigyelőket. Ezek jelenleg a FIDESZ, az MSZP, a JOBBIK, a KDNP és az LMP.

Ide tartozik az is, hogy jogunkban áll meggyőződésünk szerint szavazni, még ebben a méltatlan formában feltett kérdésről is. El kellene felejteni a manipulációt, a véleményterrort! Aki az Európai Egyesült Államokban látja a jövőjét és támogatja a a tömeges bevándorlást és letelepedést Európába, mondjon igent. Aki a az EU föderális felépítésének híve, ellenzi az ellenőrzés nélküli tömeges bevándorlást, az mérlegeljen! Mennyire érdekelt abban, hogy egy ilyen ismérvekkel bíró pártszövetség hatalmának be betonozásához nyújtson támogatást.

Nyelvészkedjünk egy kicsit! Van-e olyan beszámítható magyar állampolgár, akinek a számára az alábbi két kérdés ugyanazt jelenti?

Akarja-e ön, hogy Magyarország lépjen ki az Európai Unióból?

--vagy,

Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?

A látható, képtelen egyenlőtlenség ellenére folytatódik a szekértáborok párnacsatája: igen és nem.

Minden ellenkező híreszteléssel szemben van az Európai Bizottságnak egy megvitatásra ajánlott javaslat csomagja, melynek elfogadásáról az Európa Tanács (a kormányfők tanácsa) és az Európai Parlament együttesen dönthetnek. Mindkét testületben ott vagyunk. Ma még nem tudjuk, hogy ez a procedúra, a kérdés megvitatása mikorra indul el. Ha döntés születik, akkor az kötelező minden tagállamra. Ha nem fogadjuk el, foghatjuk a kalapunkat, eltolhatjuk a biciklit. Egy ilyen döntés alól nem kaphatunk felmentést, talán még az EU támogatások lemondása esetén sem. Ez azonban nem életszerű, nélküle recesszióba kerülne a gazdaság.

"A menedékjog iránti kérelmek EU-n belüli elosztására szolgáló új rendszer szerint a
felelősség meghatározása túlnyomórészt már nem kapcsolódna az első kérelem vagy a
szabálytalan belépés szerinti tagállamhoz. A felelősséget ehelyett elsődlegesen egy olyan
elosztási kulcs alapján osztanák meg, amely a tagállamok relatív méretét, gazdasági erejét és
abszorpciós kapacitását tükrözi20."

EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2016.4.6. COM(2016) 197 ... - IPEX

Pártunk és kormányunk, adóforintjainkat most sem kímélve, a közeljövőben országos kampányt tervez a népszavazási kérdésre adandó "NEM" válaszok győzelme érdekében. Igazából ez a kampány már régóta folyik. Kidobott pénz! Borítékolhatjuk, hogy nem lesz érvényes a szavazás a résztvevők szükségesnél alacsonyabb száma miatt, miközben a nemek lesznek többségben.

Vajon mit fog bizonyítani a szavazás eredménye, kinek, mire lesz ez jó vagy rossz? Tudatosság vagy ösztönösség, netán blöff lapul a kezdeményezés mélyén?

Menjünk sorba: Az első kérdést népszavazásra bocsájtani politikai öngyilkosság, a beszámíthatóság megkérdőjelezése lenne egy kormányzó párt részéről. Ahogy ma már az EU bürokrácia sem gondolhatja, hogy olyasmit erőltethet a tagállamokra, beleegyezésük nélkül, melyekről korábban szó sem volt. Természetesem dönthet úgy egy szűkebb közösség, hogy megteszi ezt, de ez az EU jelentéktelenebbé válását, az európaiság eszméjének végét jelentené.Ugyanakkor sem az EU-nak, sem bármelyik tagországnak nem lehet hasznot, biztonságot, perspektívát jelentő megoldás a babarongy eltépése. Magyarországon a polgárok meggyőző többsége hasznosnak gondolja és támogatja az EU tagságunkat.

http://www.publicus.hu/blog/haromnegyed_az_eu_mellett/

Ezt Orbán Viktor sem gondolja másképpen!

http://mandiner.hu/cikk/20160711_orban_viktor_te_a_beke_ellen_vagy

Néhány szó a második, a népszavazási kérdésről.

Egyfajta remélt politikai hasznot szeretne begyűjteni a kormányunk, a tisztességtelenül feltett kérdésével. Jelenleg van egy bizottsági javaslat, mely mellett sorra tesznek újabb javaslatokat a tagországok is. Tehát a döntés később lesz, csúsztatás azt állítani, hogy az EU be akarja vezetni a kötelező kvótákat.

A népszavazás ilyen szövegű kérdésfeltevésének kettős célja van. A majdani vitában a nyomásgyakorlás eszköze lehet egy érvényes elutasítás. Ismerve a magyar közvélemény álláspontját, ez nem ördögtől való célkitűzés a kormány részéről. Ugyanakkor a nem jobboldali ellenzék számára politikai csapdahelyzetet teremt. Felelősen, majdani választási sikerek reményében, nem vállalható fel az IGEN válasz. Hosszú időre rásütné az ellenzékre a nemzetárulás vádját. Ezért is látszik a legkisebb rossznak a népszavazás bojkottja.

De ne legyenek illúzióink, ez Magyarország. Polgáraink negyven százaléka rendszeresen nem megy el szavazni, a maradék szekértáborokba tömörülve nem érti, hogy önjelölt "vállalkozói" csoportok, a pártok játékszerei. A politika pedig nem akarja megérteni, hiszen számára nagyon is megfelel a megosztottság, ez a létük alapja.

Azt azonban látnunk kell, hogy nem előzmények nélkül jutottunk idáig. Lehet rajta rágódni, de ez nem változtat a tényeken, a magyar közvélemény markáns többsége így látja:

1. Az illegális be vagy átvándorlás elfogadhatatlan.

2. Csak a valóban „menekültek” ideiglenes befogadása humanitárius kötelesség!

3. Minden nép saját joga eldönteni, hogy kikkel kíván együtt élni tartósan.

4. Különböző kultúrák együttélése csak a kölcsönös tiszteleten, bizalmon, egymás elfogadásán

alapulhat, a befogadó ország törvényei szerint.

5. Az európai és az iszlám kultúra összehasonlításakor nem a jobb vagy a rosszabb reláción, hanem

a másságon van a hangsúly.

6. Az európai gondolkodás megengedőbb hitbéli és erkölcsi vonatkozásban, míg a muszlimok az

iszlámot az első, az egyetlen igaz, a világ keletkezése óta létező vallásnak tekintik.

Az iszlám túlmutat a dogmák és vallásgyakorlatok összességén, civilizációnak is tekinthető:

híveit közös kultúra, közös hagyományok és az egyazon, vallást,erkölcsöt, jogot és mindennapi életet szabályozó jogrendnek (saría) való engedelmeskedés köti össze.

7. A két kultúra békés együttélése az eddigi tapasztalatok alapján, a kialakult párhuzamos társadalmakban, nem tűnik járható útnak.

8. Mivel Magyarország az európai gazdasági, érték és politikai közösségnek, az EU-nak a tagja,

részt kell vállalnia a probléma anyagi, erkölcsi, rendészeti közös tevékenységében,

teherviselésében.

9. A társadalom életét, békéjét, biztonságát, erőforrásait ilyen mértékben érintő kérdésben felelősen, körültekintően és demokratikusan kell dönteni.

10. Az EU, a tagországok, így Magyarország is meglehetősen nehezen jutottak el a jelenség súlyának

felismeréséig, minden tagországnak megfelelő kezeléséig. A Törökországgal kötött szisztéma is számos

bizonytalansággal terhes. Nem jelenti a probléma végleges megoldását.

Gyakran vádolják Orbán Viktort az EU felszámolására irányuló tevékenységgel. Ez erős csúsztatás, a hatalma, támogatottsága hamar semmivé válna az EU által biztosított lehetőség igénybevétele nélkül. Láthatóan két koncepció ütközik egymással, a nemzetek feletti szuper állam és a nemzetek Európája. Mindkettő legitim törekvés, szólnak mellettük érvek, ellenérvek. Egy azonban megkerülhetetlen, a jövő csakis az EU keretében képzelhető el. Ebben nem lehet értelmes vita, az EU-nak nincs alternatívája. Az is igaz, hogy a döntés joga ebben a kérdésben az európai népeket illeti meg.

Sajátos csavar a népszavazásnak a megítélése az adott kérdésről. Populizmus. mondják azok, akik az Európai Egyesült Államok mielőbbi létrejötte mellett vannak. Mintha nem volnának igazából demokraták, nem tartják eléggé "éretteknek" Európa népeit arra, hogy eldöntsék ezt a kérdést egy Bizottság helyett.

Ugyanakkor van némi álságos színe a népszavazásra, a demokráciára hivatkozni egy olyan rezsim részéről, amelyik hazai pályán minden eszközzel akadályozza a nép ilyen módon való akaratának érvényesülését.

Napjainkra divatossá vált bizonyos körökben a nacionalizmus, (nem a felsőbbrendűség) jelenségének pejoratív értelmezése. Ki mondhatja hogy ez nem létezik, hogy nem játszik bármelyik állam életében szerepet? Hadd idézzek egy sokak által ismert, de kevesek által olvasott klasszikust, lassan száz év távlatából:

"Azt lehetne továbbá mondani, hogy ne teremtsünk az emberek között új válaszfalakat; ne állítsunk fel új határokat, inkább szüntessük meg a régieket. Én azt hiszem, hogy szeretetreméltó rajongók azok, akik így gondolkodnak; de csontjaik porát a szél már nyomtalanul szétszórta majd, mikor a haza eszméje még mindig virágzani fog."

Herzl Tivadar: A zsidó állam.

Tekintsünk a továbbiakban csak a hazai kommunikációra.

Politikai pártjaink, valamint a megmondó embereik, sajtójuk, kezdettől fogva belpolitikai haszonszerzés reményében próbáltak előnyt kovácsolni a súlyos, emberi tragédiákat okozó helyzetből.

A kormány, ahelyett hogy a valódi nehézségekről (hogy illegális, tömeges, a sajátján kívül más kultúrát elfogadni nem akaró, beilleszkedni képtelen, milliós nagyságrendű, folyamatos átvándorlásról van szó) becsületesen, gyűlöletkeltés nélkül őszintén tájékoztatott volna, az emberi önzésre, a kenyérféltésre hegyezte ki a mondandóját. Lásd a plakátháború műalkotásait. Az idő múlásával emelte a tétet, az EU vezetőit, meg nem nevezett háttér hatalmakat vádolt meg az európai nemzetállamok elleni összeesküvéssel, kötelező, korlátokhoz nem kötött kvótákról beszélt. Szót nem ejtettek arról, hogy minden befogadást ideiglenesnek, a háború befejezéséig tartónak kell elképzelni.

Azt látnunk kell, hogy Orbán Viktor nem diplomata. A maga egyszerű, erőszakos módján az európai vezetőket, a vezető hatalmakat az Európai Egyesült Államok létrehozásának kikényszerítésével vádolja.

Az ellenzéki pártok a JOBBIK kivételével igyekeztek bagatellizálni az eseményeket, veszélytelennek, kockázatok nélkülinek nevezve őket. Hónapok kellettek annak belátásához, hogy az illegális határátlépés ellenkezik a józan ésszel is. A helyzet kezelésére saját javaslat, megoldásuk nem volt. Lássuk be, hogy a támogatottságuknak nem használt ez az álláspont.

Az európai politikusok, a közvélemény is, a magyarhoz hasonlóan jókora vargabetű után kezdett megvilágosodni, felismerni képességeit és lehetőségeit. A humanitárius befogadástól, a Schengeni határok védelmének szükségességéig, a Dublin III rendelet használhatatlanságának elismeréséig, a Törökországgal kötött alkuig, amelyre nem lehetünk büszkék, rögös utat járt be az európai közbeszéd.

Érdekes meggondolni, miként alakultak volna az események a magyar kerítésépítés, a V4-ek közös fellépése nélkül a kvóták ügyében.

Miniszterelnökünk hasonlít a porcelánboltba tévedt elefánthoz az európai ügyek kommunikációjában és a hazai ügyek intézésében. Az ellenségképek gyártása, az állandóan és mindenkivel való konfrontáció mellett nem képes az ország eredményeinek tényleges javítására.

A migráció veszélyeinek felismerésével, kezelésének magyar megoldásával, az EU-val való konfrontáció felvállalásával azonban, bármit is jelent ez, karakteres politikusnak mutatkozott. Az idő fogja eldönteni, hogy mi volt helyes vagy helytelen a cselekedeteiben.

Ez azonban nem teszi elfogadhatóvá a dohszagú ideológiáját, az állam uralkodását a társadalom fölött, a társadalommal való igazi párbeszéd helyett a Nemzeti Konzultációt, rablógazdálkodását, a társadalom csoportjainak egymásra uszítását hazugsággal, lejáratással közpénzen, az övétől különböző nézetek nemzetellenesnek nyilvánítását. Nehéz ellene harcolni, mert rajta kívül nincs jelenleg autentikus vezetőerő, nincs versenyképes koncepció. Erre a problémára kell gombot varrni, akár többlépcsős megoldással.

A helyzet nehéz, de nem reménytelen. Alattvaló, törvénytisztelő népünk nem vak, nem ostobább más népeknél, a türelme sem látványosan hosszabb. A kormánypártok támogatottsága ma még jelentős. A polgári elégedetlenség oka nem az, hogy a FIDESZ-KDNP kormányoz, hanem az, ahogyan kormányoz. A kormányzásról vallott felfogása korszerűtlen, ember és nemzetellenes, pókhálós. Nem szolgálja az ország gyorsabb ütemű fejlődését, a társadalmi békét, Magyarország felemelkedését.

És valamit a népszavazás eredményének hozadékáról.

A kormány a leadott szavazatok alapján, 2-3 millió közötti NEM mellett kevéssé villoghat, hivatkozhat a magyarok akaratára, hiszen érvénytelen, semmire sem jó véleménynyilvánításra került sor.

Az ellenzék kommunikálhatja azt, hogy tulajdonképpen a jobboldal házi szavazásáról beszélhetünk, a társadalom többsége a szavazás bojkottjával tiltakozott az öncélú és következmények nélküli propaganda szavazás ellen.

Izgalmas néhány hónap előtt állunk, láthatóvá válik mindnyájunk számára, hogy hol tartunk éleslátásban, felelősség vállalásban és politikai kultúrában. Ha a népszavazás érvénytelen lesz, akkor egy újabb, közpénzen finanszírozott, a kormány belpolitikai pozícióit erősíteni szándékozó csörtén leszünk túl, nemzetközi hatások nélkül. Ha azonban bármi okból érvényes lesz és a nem szavaztok többségét hozza, bizony végre fel kell kötnünk a nadrágunkat, hogy ne kerüljünk gazdaságilag, politikailag, erkölcsileg egy kezelhetetlen fekete lyukba.

Innen szép nyerni!

Az elmúlt hetekben hosszú vita zajlott a liberalizmusról a Magyar Nemzetben. A Méltányosság Politikaelemző Központ úgy gondolta, hogy volna értelme a vitából egy élő kerekasztal-beszélgetést szervezni május 19-én, csütörtökön 16:00-ra a Mozsár Kávézóba. Annál is inkább, mert a vitaindítót és zárót a cég igazgatója, Csizmadia Ervin írta.
A beszélgetés résztvevői:
Csizmadia Ervin, politológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója
Egedy Gergely, politológus, történész
Szent-Iványi István, politikus
Tóth Csaba, politológus, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója
A kerekasztalt Rónai Egon vezette.

Mivel a liberalizmusnak és így a demokráciáknak is, sarkalatos értéke a gondolat és a szólás szabadsága, éljünk vele! Nem osztom azt a politikai körökben elterjedt nézetet, hogy ugyan mindenkinek lehet véleménye, de igazam csak nekem. A cím a beszélgetés mottójára utal, arra kérdez. Mi jellemzi napjainkban a liberalizmus európai és magyarországi helyzetét? Pörgős, tartalmas, kritikus, önkritikus, őszinte polémiát folytattak a meghívott vendégek, a jelenlévő hallgatóság egyetlen percig sem unatkozott. Köszönet a felkészült előadóknak és Rónai Egon profi moderálásának. A beszélgetést követően a hallgatóság hozzászólásai, kérdései és az előadók ezekre adott válaszai következtek.

Szubjektív beszámoló következik az elhangzottak és a keltett hatásuk felhasználásával. Megítélésem szerint a címben feltett kérdés helytelen. A liberalizmus és a demokrácia eszméi, az irántuk élő igény, köszönik jól vannak. Ráadásul beépültek, jelen vannak a fejlett világ politikai kultúrájában.  Ami valóban problémás, az a liberális politika és az azt megvalósító pártok visszaszorulása a XIX.-XX. századi pozíciójukhoz képest. Ennek pedig az az alapvető oka, hogy a változó világ által teremtett kihívásokra nem tudtak versenyképes válaszokat adni. Az egykor kreativitással rendelkező eszmerendszer elmerevedett, görcsösen ragaszkodott a dogmáihoz. Magyar viszonylatban a neoliberális, önmagát jól szabályozó piaci szabad verseny erőltetése súlyos politikai veszteséget okozott. Miféle szabad verseny az, ahol a hozzá szükséges feltételek, a valóságos esélyegyenlőség csak üres fikció. Rendre rossz volt a nemzetállam, a határon túliak, a szociális ellátórendszer támogatásának kérdésére adott válaszuk. Való igazság, hogy szinte egyetlenként álltak ki a melegek, a cigányság, a civil jogok védelme mellett és az antiszemitizmus ellen, de az ezzel kapcsolatos kommunikációjuk azonosította őket e néhány területtel. Politikusaik egy része, némi értelmiség gőggel, egyfajta vélemény terrorral reagált az ellenvéleményekre, a jogos kritikákra. Mindez azonban már a múlté, tovább kellene lépni! Ez a mai beszélgetés nem pártrendezvény volt, a meghívott előadók szimpátiával, de mégis csak kívülről nézve elemezték a helyzetet. Nem az ő feladatuk megoldást találni a Magyar Liberális Párt gondjaira, de talán az előrelépéshez nem volna haszontalan a szakértelmüket igénybe venni. Itt számolni kell az erőforrások szűkös voltával.

Érdekes volt megfigyelni, hogy csak a múlt került megbeszélésre, a jelen, a jövő feladatai, az ország politikai helyzete, a tervezett, szükséges lépések, a jelen meghaladása nem volt téma. Az is tapasztalható, hogy a többi magyarországi párthoz hasonlóan, a liberálisok sincsenek képben a politikával szemben támasztott igények megváltozásával. Nem érzékelik a demokrácia kiüresedését, a politikai elitek önjáróvá és önérdekűvé válását, a demokrácia továbbfejlesztésének szükségességét. Még mindig csak egy győztes, virtuális többségű párt hatalmában gondolkodnak.

Talán az előrelépés egy lehetséges módjaként, felkarolva a társadalom ilyen irányú igényeit, elébe menve a felmerülő kérdéseknek, az állandó reakciók helyett az akciók kezdeményezésével javítható lenne a helyzet.

Innen szép nyerni!

   Napjainkra a fejlettebb, többnyire magukat demokráciaként meghatározó társadalmak kénytelenek szembesülni a politikai paradigmaváltás követelésének igényével. Ez részben a pártok, a politikai elit, a demokrácia fals működése elleni tiltakozás, a társadalmi tudat egy mára magasabb szintjének jele. Jogos a két pont, bármit is értünk „jog” alatt. Mára a fejlettebb közösségek számára elfogadhatatlan a jog és egy elmegyógyintézet vagy egy börtön kifüggesztett házirendjének összemosott felcserélése, ahová demokrácia néven süllyedtünk. Maga a politikai kaszt próbál úgy tenni, mintha ez számára észrevehetetlen volna, ami kissé gyerekes, mondhatni infantilis magatartásnak tekinthető. Kizártnak gondolom, némileg optimistán, hogy nem veszik észre a mutatkozó jeleket. Mik is volnának ezek?

   Világszerte csökken a választói aktivitás, ugyanakkor a szélsőségek erősödése, radikalizálódás látható, autokrata vezetők kerülhetnek demokratikus úton a kormánykerékhez, melyeket egy élhetőbb valóság reménye tesz lehetővé. A társadalmak önvédelmi, érdekvédelmi képessége csökken az ezt szolgáló eszközök felszámolásával, a tudatos dezinformáció és létrehozott állandó stresszhelyzet fenntartásával. Kezd elfogyni a türelem, kitelleni a „három esztendő.”

Hogy a politika mit gondol magáról, feladatáról, társadalmi hasznosságáról, meglehetősen homályos terület és elsősorban a számukra létkérdés, hogy megoldást találjanak tevékenységük javítására. A pálya széléről erősen gyanítható, hogy ellenérdekeltek a polgári „demokrácia” új időknek megfelelő reformjában.

   Az viszont a civil társadalom elsőrendű érdeke és feladata, hogy saját magával, elvárásaival tisztában legyen! A gondolkodó polgár nem dughatja struccmadárként homokba a fejét, ez ésszerűtlen, etikátlan, felelőtlen magatartás lenne részéről.

Egyikünk sincs a bölcsek köve birtokában, többnyire a saját és környezetünk tapasztalatára támaszkodva alkotunk véleményt. Felismerésünk, törekvéseink akkor válhatnak társadalmi relevanciává, indukálhatnak objektív változást, ha elfogadottságuk meghaladja a kritikus tömeget.

Hát lássuk azt a medvét vakszemüveg nélkül, a tévedés jogát fenntartva.

   A rendszerváltás során bevezettünk egy megörökölt, kétszáz évvel korábbi viszonyokra összebarkácsolt demokrácia modellt, amely új korában sem volt hibátlan. Megalkotói őszinte szándékkal, a nacionalizmus, a szabad verseny, a liberális eszmék, az alkotmányosság pilléreire támaszkodva, elsősorban a maguk számára követeltek lehetőséget a kormányzási pozíció eléréséhez. A gazdasági érdekeken túl a felvilágosodás, a liberalizmus eszméi vezérelték őket. Ugyanakkor tiszteletre méltó módon megfogalmazták az egyetemes emberi szabadságjogok sorát, melyek mindenkit megilletnek. A világnak ez a része elvben elindult egy igazságosabb, emberibb élet lehetősége felé. Sajátos ellentmondás, hogy sem a kereszténység, sem a liberális gondolatok, az alkotmányosság igénye nem akadályozta őket a gyarmatok kirablásában, saját népük kizsákmányolásában, a gyermekmunka alkalmazásában, a nők egyenlő jogainak megtagadásában. Ez a megkezdett út azonban nem volt diadalmenet az idők során, az önkényuralom szokásai, beidegzettségei ma is élnek. A világunk úgy működik, hogy a saját érdekeidért, mely ideális esetben megegyezik a közösségével, keményen, nap-mint nap, meg kell küzdened, végső esetben fegyverrel is. Ha a náci Németországot nem akarták, vagy tudták volna térdre kényszeríteni, mára egy modern rabszolgarendszerben robotolna a világ a „felsőbbrendű” faj érdekében. Gyakorlatilag a lehetőséggel élni tudó elit csoportok saját politikai, gazdasági céljaik megvalósítását helyezték tevékenységük középpontjába, azokat közérdekként eladva.

   Az elvben deklarált szabadságjogokat, a közösség tényleges beleszólását a saját sorsába, a kormányozhatóságra hivatkozva elszabotálták. Ha megnézzük az európai országok alkotmányait, a választásokat követően a népnek csak imitt-amott van beleszólási joga az elit által alkotott törvények blokkolásába. Például Németországban csak két esetben lehetséges népszavazást tartani, az elitek által maguknak kreált alkotmány szerint, választások esetén és ha egy szövetségi állam el akar szakadni a föderációtól. Ebben az esetben is csak az érintett tartomány szavazhat.

Amikor napjainkra világszerte a demokratikus rendszerek válságáról, működési zavarairól hallunk, valós gondokról beszélünk. A néptől elkülönült, megélhetésében, gazdagodásában önérdekű politikai kaszt jogos bírálatáról van szó.

   Nem szorul bizonyításra, hogy egy organikusan egymásra épülő társadalom biztonságos, hatékonyabb működését össze kell hangolni az ésszerűség, az önmegvalósítás, az esélyegyenlőség segítése érdekében. A témakörbe tartozó tevékenységek, intézmények működtetése szakma, felkészültséget és tapasztalatokat igényel. Ez a politika feladata.

   Ennek belátását követve azonban kezd a dolog irracionálissá válni. Az irányítással, szervezéssel, meghatározott időre megbízott kaszt elmozdíthatatlanul összenő a tisztségével, konkrétan a bársonyszékével. Egy államszervezet, parlamentjével, kormányával, intézményeivel együtt sem képes egy huncut forintot elővarázsolni az üres zsebéből, ha nem teszünk oda magunk valamennyit. Ennek ellenére kezdi magát „mindenhatónak” képzelni, igyekszik ezt a tévhitet a polgárokkal is elhitetni. Ugyanakkor képtelen tisztességesen ellátni a rábízott közfeladatokat, annak ellenére, hogy a nemzeti jövedelem közel ötven százalékát elvonja az azt megtermelőktől.

   A legáltalánosabban vallott nézet a politikáról, különösen szereplői által: "szervezett társadalmi tevékenység, melynek célja a „hatalom megszerzése”, a csoport érdekeinek képviselete. A tevékeny politika valójában érdekek harca a közéletben, leginkább a közhatalomból való részesedésre vagy a közhatalom döntéseinek befolyásolására való igyekezet." Ez lezüllött demokráciákban a kasszakulcsért való tülekedést jelenti valójában.

   Érdemes átgondolni a „hatalom” szó jelentését, a demokrácia előtti korokból ránk maradt fogalmát. Nem mondhatjuk polgárbarátnak, demokratikusnak, huszonegyedik századinak.

„Hatalomnak azt a társadalmi kapcsolatokban rejlő lehetőséget nevezzük, amely megengedi, hogy az egyik ember akár a másik ellenállása ellenére is véghez vigye akaratát, függetlenül attól, hogy erre a lehetőségre mik, vagy milyen eszközök adnak módot.” Abszurd módon ez egy jelentéktelen létszámú kisebbségnek a többség feletti hatalmát jelenti.

   Az eredetéről néhány gondolat: "A hatalom eredetét tekintve az állatvilágból származik. A csoportéletet élő fajok (például farkasok vagy a csimpánzok) körében nem ritkán nagyon erős csoporton belüli hierarchia van. A hatalom tehát nem fajspecifikus sajátossága az embernek, hanem nagyon komoly előzményei vannak az állatok között, ahol a hatalom egyenlő az irányítás és elosztás jogával."

   Az elmúlt több mint kétszáz évben a társadalmi tudat, a szubjektív tudat, a termelés, a tudás, a természettől való kisebb függés, az egyes ember megnövekedett lehetőségei indokolttá teszik a társadalom életében lévő viszonyok újraértelmezését. Az állam ( és így a politika) esetében a hatalom szó és fogalom helyett a „szolgálat” igénye jelenik meg. Az állatvilágból ránk maradt hatalomgyakorlás kizárólag ott indokolt és megengedett, ahol az egyéni és közösségi értékek, normák megsértésének akadályozása megkívánja. Tehát a közösség menedzselésével megbízott szervezetek, a parlament, a kormány, az önkormányzatok csak és kizárólag az alkotmányban meghatározott esetek indokolt mértékű szabályozására jogosultak. Ezeket a területeket meg kell határozni! Olyan rendszert kell létrehozni, amely nem teszi lehetővé a bürokratikus szervezetetek önjáróvá válását, se a többség, se egy kisebbség diktatúrájának létrejöttét. Ez csak a választott vezetés visszahívhatósága, elszámoltatási kötelezettsége, anyagi, erkölcsi és jogi felelősségre vonhatóságával oldható meg. Ez a követelmény a polgárok vonatkozásában is szükséges, a jogok és a kötelességek csak együtt működtethetők.

   Semmilyen párt és híveinek köre nem képes helytállni egy egész ország helyett!

Az államnak a fejlődés lehetőségét, az alkotóerő kibontakozását, az esélyegyenlőség megteremtését, támogatását, a biztonságot, a közfeladatok ellátását kell biztosítania. Felelős a lehetőségei mértékéig az önhibájuktól függetlenül rászorultak támogatásáért. Minden állami döntést indokolni kell, az megtámadható bírósági úton. Az alkotmány mondja ki határozottan a nép ellenállásának jogosságát, ha érdekeit bárki megtámadja.

A holnap már elkezdődött, formálódik, fejlődését, kibontakozását baklövés bárki részéről gátolni.

Innen szép nyerni!